Még mindig egy kis félsszel kezdek bele ebbe a kalandomba. A pálinka főzés mai szabályait betartva tettem meg az első lépéseket a párlat készítés irányába. Sok utána olvasás, és nem kevesebb beszélgetésen vagyok túl, hogy hogyan is kell a mit csinálni. Mit sem kell mondanom rendkívüli kalandokon vagyok túl.
Gondoltam, ha az ember leakarja próbálni a tudását akkor kicsiben kell kezdje. Ez így is történt a maradék boralját(söprőt) főztem le. A vörösborral kezdtem, és lehangoló volt az eredmény 45 literből 5 liter alszesz kerekedett. A fehér bor már ígéretesebb volt, mivel 55 literből közel 11 liter alszesz kerekedett.
Az egésznek mégsem az a summája, hogy mi lett a végeredmény, hanem az, ahogyan odáig eljutottam.
Azt kell mondjam, hogy a párlás elmélete a világ legegyszerűbb, és legtermészetesebb dolga.
Mégis...
a gyakorlat olyan, mint a kelj fel Jancsi, ha meglököd, mindig feláll. :-)
A magány és a tenni akarás olyan ötvözetet alkot, mely igaz merev, de elnyűhetetlen.
Az összeszerelésnél nincs gondom, csak a szétszedésnél, mivel össze vannak melegedve az alkatrészek hagyni kéne hűlni, hogy könnyebben lehessen oldani, de a gazdának egy ellensége van, és pedig az az idő!!! Így be sokat kínlódtam.
A gazdálkodás alázatra nevel, nem számít milyen rendű és rangú ember vagy. Az mutatja meg milyen jellemű ember vagy, ahogyan a gazdaságoddal bánsz. Ahogyan az állataiddal bánsz, ahogyan az embereiddel bánsz!
A pálinkafőzés, tehát a világ legegyszerűbb dolga...
a borpárlatok elkészítése különösebb izgalom nélkül történt, vagy 2,5 napom ment rá, de megcsináltam. A tisztázásnál már voltak gondjaim. Amikor kimentem tisztázni nem vittem magammal lisztet, így a kovászt (csirízt) elkészíteni nem tudtam. Mivel a tisztázó kialakítás gumitömítéssel volt megoldva sejtettem, hogy kell a kovász, de könnyelműen ráhagyatkoztam a gumira. Szép lassan alárottyantottam az alszesznek, és már már rutint mímelve néha otthagytam a kicsikét, és egyszer sziszegést hallva, odanézek a tisztázóra, s azt látom, hogy mint a fáklya lobog. Ilyenkor az lehetett a baj, hogy vagy gyorsan forrt az alszesz, vagy a tömítés volt gyenge. Nagy tanulsága van ennek a történetnek.
Némi szentségeléssel lezártam a gázt, majd nagy levegőt véve elfújtam a szeszgőzt. Megjegyzem sikerrel.
Némi erőt gyűjtve átbattyogtam a szomszéd nénihez, és kértem negyed kiló lisztet, megcsinálva a kovászt, s a azzal a szigetelést. ezt követően nem volt fenn akadás, csak elégedettség, s mégis ott maradt a tüske a köröm alatt, hisz mindenki tudja a vörösbor nem ad párlatot, és én azzal kezdtem.
Kemény, csücskös fejem koppant az élet adta ütközéstől, és a lám, a fehér jobban teljesített. Elégedett voltam, s vagyok ma is.
A bor lefőzése után némi pihenőre számítottam, amikor konstatálnom kellett, hogy a cseresznye cefre lefőzésre kész állapotban leledzik.
Erre, azért volt szükség, mivel az őszi gyümölcsöknek kell a hely, de a nyári tapasztalatokat nem feledve fogok az őszibe, az biztos.
Mérges voltam a világra, a gazdálkodásra, de legjobban magamra, mert már annyira tele volt az orrom a kifőzött cefre szagával, hogy minden másra tudtam gondolni, csak arra nem.
S mégis erőt vettem magamon, mint aki a tizedik pofon után is feláll, látszik rajta a megpróbáltatás,de végig csinálja.
Én is így tettem. A végeredmény 18 liter borpárlat, és 7,5 liter cseresznye.
Mára már, többet tudok a világról!
Van egy olyan elképzelésem, hogy a törkölypálinkát szőlőzúzalékból fogom megcsinálni, préselés nélkül...nagy izgalmas lesz :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése