Kicsit megfáradva, de reménnyel teli szívvel tekintek a jövőbe. Megfáradva, mert néhány hónapi hallgatás, és egy jó barát elvesztése nyomán keletkezett űr feltöltése sok energiát visz el, vagy hoz is. Ezen időben hallgattam, de nem tétlenkedtem. A napi rutin mellett neki álltam futni, és a kerti munkák mellett a pince felújításának is nekiláttam. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de mégis nagy kihívásokkal kellett szembe néznem. Kőfalat pótoltam, vakoltam, javítottam. Mellette a szüret elvégzése, a bor érésének lassúsága, és a mindennapi figyelem, ami izgalommal várakozással van teli. Minden pillanat vagy rezdülés örömet okoz. Már csak mellékesen említem a szőlőmustból készített sűrítményt, amit egyébként szőlőszörpnek készítettem.
Nem soká' megérkezik a hideg, már olyan nagy távokat már nem tudok lefutni. A mozgás, amiben lendültem nem akar alább hagyni, nem szeretném. 2012. június 12-n kezdtem neki a futásnak, és négy hónap alatt nagy utat tettem meg. Eleinte rövideket, s egyre hosszabbakat. Szépen lassan egyre többet tudtam teljesíteni. A súlyom csökkent, a távok nőttek, 2012, október 12.-n Várpalotán lefutottam a félmaratoni távot. Nem nagyzolásból írom ezeket a sorokat, talán csak abban reménykedek, hogy más is utat talál...
Az eddig elért eredményre nagyon büszke vagyok, és ezt a fajta hobbit mindenkinek csak ajánlani tudom!
Visszatérve a gazdálkodásra, abban reménykedem, hogy a beszélőkém ismét a régi lesz, és minden rezdülésről, mosolyról vagy sikerről hosszú beszámolókat tudok nektek írni.
