Most tavasszal, a kellemes időjárás, valamint a kiadós esőknek hála igen szépen növekednek a kiskert növényei, a hasznosak is, meg haszontalanok is. Így a fűnyírás mellett a kapálás is kiemelkedő szerepet kapott a kertben elvégzendő munkák sorában. Nagyon nehezen veszem rá magam, hogy a kapát megfogjam, és menjek, és csináljam...mindig van valami nyafogás. A szőlőnek nem hazudhatom, hogy meg vagy kapálva, bár működne ez a civilizációs baromság.
Szóval neki láttam, és az első métereket követően egyszerűen csak ott voltam:
Az is igaz, hogy amikor felemeltem a fejem akkor ez a kilátástalannak tűnő kép fogadott:
Talán egy óra alatt teljesítettem ezt a sort, nem morogtam csak csináltam, ott voltam minden pillanatban, nem arra gondoltam mi volt, vagy hogy mi lesz. Amikor végeztem, nagyon elégedett voltam. Lassan haladtam, volt időm megnézni minden borsónövénykét, szépen fejlődött, egyik-másik már virágzik. A sor végén a kis forrás vízhozamán gondolkodtam-vajon meddig lesz szerencsém nézegetni ezt az elvékonyodó kis vizecskét?
Jah azé' még a hátsó csúcsfalamat is elkezdtem falazni, azzal is szép lassan haladok, de haladok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése