Közeledünk az év végéhez! Kicsit korai, de időszerű egy pillanatra megállni, és végig gondolni honnan indultam, és hová szeretnék érkezni. Az emlékezés mindig a jó pillanataimmal kezdődik...de a sorok között ott van az a "igen,igen, de..." megjegyzés. Nem kevés gyakorlásomba került, hogy az így kezdődő gondolatokat kicseréljem, vagy csak egyszerűen hallgassak. Eleinte figyelmeztettem magam:
"Maradj csendben!".
2010.-ben kezdtem el gazdálkodni. Nagy lelkesedéssel vetettem bele a munkába, de az elért eredmény, és a minőség nem mindig találkozott. A lelkesedés rapszodikusan változott hol pozitív, hol negatív irányban. A tudás hiánya, az időjárás, a szabadidő mind befolyásolta, hogy mennyi munka került befektetésbe az adott évben, valamint annak milyen eredménye lett. A hit az megmaradt, de keserves út vezetett fel az emelkedőn. 2013.-ban eladtam ezt a tanyát:
és vettem egy másikat:
A tetőt már én építtettem, mivel a pince 2013. nyarán leégett.
A munka minősége, és mennyisége az évek során hatékonyabb lett. Az ötletelést felváltotta a tervezés. Átfogalmazódott bennem a pénzhez való viszony, például már nem mondok le semmiről. Nem mondom, hogy nincs erre, vagy arra pénzem. Egy kérdésből kezdem el kibontani meg a megoldást. A kulcskérdés pedig a következő: "Hogyan engedhetném meg magamnak? ".
Az évek alatt megváltoztak a gondolataim, az izomzatom, a pincém. A hitem az nem változott! :)
A jövőt illetően tele vagyok elképzelésekkel, az ötleteimet hagyom érni, és nem vagyok rest az új ötletekkel összevetni. Költségvetést számolok, centivel méregetek, vagy csak ülök egy pohár borral a bejárat melletti kanapén, és hosszan merengve nézem a Somló hegyet.
Amikor a megoldásokon gondolkodom, mindig azt mondom magamnak új templomot építek!
