A jelen formálja a holnapot!

Visszatérő gondolatom, hogy hihetetlen honnan indultam el, és merre tartok, minden lépéssel átélni azt az örömöt, amit mindenkinek elmondani, átadni törekszem.

Minden pillanatban jelen lenni, a rosszakban, és a jókban is. Az árnyékra is szükség van, hogy tudjunk örülni a Nap fényének! Így az év végére elfáradtam, ha kimegyek a birtokra a madaraknak adok enni.... tervezgetek, mosolygok, új és új gondolatokat fontolgatok, megrágom. Félre teszem, újra előveszem, mit lehet belőle kikerekíteni.

Tele vagyok hittel, reménnyel, tetterővel, gondolattal, álmokkal, célokkal, energiával, bizalommal!

Jövőre az épület fenti lakórészének a vízvezeték rendszerét szeretném kiépíteni. A falakat leburkolni, a plafont megcsinálni. Szeretnék csinálni egy virágos kertet, az eprest átültetni. A birtok határán folyó forrást megregulázni, legalább egy hordót a folyás irányába besüllyeszteni. Az épület mögötti területet kitisztítani, a melléképületek alapját lerakni, a zöldtrágyadombot helyét kialakítani. 

S ha megnyerem a lottó ötöst, akkor kívülről leszigetelni az épületet, járdát építeni, a vízhálózatot realizálni, belső burkolásokat megcsinálni, bútorokat gyártani, az év végén a fafaragásos elképzeléseimet megcsinálni.

Jó utat mindenkinek! :)

Én így építem a templomomat!

Parasztnak lenni...

A panelgyermeke, ha öntudatára ébred, megkérdi a négy faltól 10 méterekre a földtől, hogy mit keresek én itt?! Kérdőn néz a két kezére, milyen csodát tudnék ezekkel a kezekkel művelni? Tudnék e új életet kezdeni? Tudnék e példát mutatni gyermekeimnek, tudnék e végig menni azon az úton, ahol már az őseim hányszor végig mentek? A városban a paraszt szó minősítés, pedig ha a szó mélyére tekintünk színtiszta minőség! 

Amikor el kezdtem a gazdálkodással foglalkozni, egyre jobban magába húz a régi tudás összegyűjtése, alkalmazása, szinte vágyom arra, hogy Én is paraszt lehessek. A magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása

A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja.

Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését. Az Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrizte. (pár gondolatot kölcsön vettem, Forrás:Út a Jövőbe, köszönet érte!)

Pár gondolat az ősi tudásból:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.

Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

Úgy gondolom, hogy ez már nem út keresés, hanem maga az út, egy olyan minőség megteremtése, ami kemény munkával, még több örömmel, és szeretettel vezet végig, egészen a végéig. El tudom mondani, hogy ezen az úton járni bizony nagyon nehéz, de megéri. Mi a titka? 

Ha a Napot keresed, ne Földet nézzed! :D

Rendet kell tenni!

Még most is kimegyek a hegyre, már egyre kevesebb a tenni való, vagy csak az lehet, hogy már az év végén kicsit elfáradt az emberfia. A nagy munkákkal már ez évre végeztem. Azé' kimegyek, megnézem, hogy mit tudnék csinálni, még munkásruhába sem mindig öltözök át, csak leülök és nézek Megnézem, hogy lakmároznak a széncinkék az általam kihelyezett eleségből. Megnézem a Somló hegyet, hátha valami új szépet látok rajta, vagy csak az ültetvény nézegetem homályos terveket szövögetve. 

A Cinkéknek az eleséget  készen veszem a boltba, ahogy a madarak felváltva esznek megfogalmazódott bennem, hogy kéne építenem egy madár etetőt!

A következő pillanatban úgy utcai ruhába már a felsőmaróval alakítottam ki a madarak etetőjét. Az alap egy colosdeszka, azt mélyítettem ki belátásom szerint. Hulladékfát használtam, anyaga fenyő. Ez az elfoglaltság is 2 órába telt, amíg kitaláltam legyártottam, feltettem a helyére, és napraforgó magokkal feltöltöttem az etetőt.

 CinkeInfó: "Festői környezetben, örök panoráma ingyen kaja!

 ITT!

 Kicsit szellős, de a madarak nem panaszkodtak még! :D

Mind megették a magot! :)

Másszor meg kimegyek begyújtok, és körülnézek mi az ami bántja a szemem, egyszer felmosok, egyszer vizet melegítek elmosogatok, volt úgy, hogy a pince előtti placcon rakodtam össze. Kitaláltam, hogy a következő kis munkám az lesz, hogy az lehasznált hordóimat virágtartókká alakítom át.

hasonlóra gondoltam!

Minden alkalommal formálódik, alakul a birtok. Minden lépéssel közelebb lesz ahhoz a képhez, ami a fejemben látok. Egyre szebb!