Annyira vártuk már a tavaszt! Csodálatos időnk volt most hétvégén, a hegyoldal munkától, vidámságtól volt hangos. Néha a halk háttézajba belevegyült egy-egy madárhang, hol egy hangos nevetés, nah és persze a monoton kapálógépek zaja. A gyümölcsfák metszését már két hete befejeztem, de a szőlővel csak tegnap végeztünk.
Miután a levélzet lehullott az ősszel, így néz ki a visszamaradt szőlőnövény, görcsösen ragaszkodva a támszerkezetbe.
Visszaemlékszem az első alkalomra, amikor metszettem: Ott álltam a növény előtt, és tanakodtam, megakartam óvni a megnyirbálástól, de azt is tudtam, hogy meg kell csinálni. Ilyen a végeredmény, ha félszáll vesszőre van metszve.
A visszamaradt vesszőket, mifelénk venyigének hívják, lehordom egy kupacba. Több lehetőség kínálkozik a további felhasználáshoz. Az egyik, hogy elégetik, vagy szabadtéren, vagy a kazánban. A szőlővesszőnek igen jó a fűtőértéke. Vagy komposztálják őket, mivel nagy mennyiségről van szó, lehetséges megcsinálni, csak idő- és helyigényes művelet. A hobby-gazdaságok a venyigét egyszerűen elégeti. A paraszti gondolkodás hatékonyságra, célszerűségre törekszik:
Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak. Ami nem jó az állatnak az jó lesz a földnek. Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek. Ami nem jó a tűznek, az még később másra jó lehet.
Miután a levágott vesszők kikerültek a sorokból, megkezdődik az év első permetezése, a lemosó permetezés. A sebeket rézzel kell lezárni, a bogarak petéit a kén pusztítja el, azok amik túl élik, azokra olajat kell felvinni az gázolja meg a kikelésüket. Ma már vannak komplexszerek, melyek keverve léteznek, így egyszerre fellehet vinni a kultúrnövényre.
Ha végére érek a sok mindennek a következő témám a veteményes kert lesz, az már biztos :).
Szép napot mindenkinek! :)
