Az úton

Akár azt hiszed képes vagy rá, akár azt, hogy nem igazad lesz!

2011. december 17., szombat

Ez év értékelése

Nehezen szedem össze a gondolataimat...mit is mondhatnék el erről az évről többet, mint amit már egyszer ebben a blogban megfogalmaztam.

Úgy gondolom nem visszafelé kell tekinteni hanem előre.

Az idei évben a nyár közepéig végig kontrolláltam azokat a folyamatokat, amibe sok energiát fektettem. Kb 3 hét esett ki, azt is visszatudtam hozni. A bor jó minőségű lett, bocsánat pontosítok, szerintem ízletes lett- a kiskert ha szerényen is, de teljesített. (az idén nagy volt a szárazság)

Ha a jövőben lévő énemnek most kéne üzennem, akkor azt üzenném- nagyobb szorgalom, precízebb munkavégzés, és törekedni kell a tisztaságra! -aki ezt megfogadja, annak az eredményei is jobbak lesznek.
Ne feledkezzünk meg az X-faktorról sem. Imádkozzunk a jó Istenhez, hogy a gazdálkodásnak megfelelő időjárást vezesse földjeinkre. Ámen

Hajlamos vagyok a filozofálásra, mégis most nem jutnak eszembe magvas gondolatok. Ez évet értékelve mégis úgy érzem, megérte a fáradságot. Jövőre nagyobb szorgalommal, a tevékenységemet tökéletesítve végzem el a munkát a földemen. ( lehetőség szerint tisztábban végzem el a pincemunkálatokat)

 

Búcsúzóul hadd kívánjak minden olvasómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Esztendőt!

2011. december 7., szerda

Fejlődés

Átolvastam a kezdeti tapasztalatokat, és a mostani fejemmel gondolkozva mosolyognom kellett. A sorok között az ijedtséget és a kapkodást láttam. Visszaemlékszem, a tele van a hócipőm...hangulatra, és arra, hogy volt olyan pillanat, amikor nem volt kedvem kimenni, és tenni.

Ma már minden pillanatban koncentrálok. Amikor kimegyek mit kell/kéne elvégeznem. Rájöttem, hogy nagyon sok energiát pazaroltam el olyan gondolatokra, amiken nem tudok változtatni...ezért indulatot váltott ki, vagy haragot.

Mára ezek az pusztító indulatok elillantak, és helyébe építő gondolatok léptek.

"Meg kell próbálni a lehetetlent ahhoz, hogy meg tudd lehetséges e"
                                                                                         - Goethe-

2011. december 6., kedd

A tűzgyújtásról...

Nem volt mindig tanya, és nem kellett rendszeresen tüzet gyújtanom. Így el lehet mondanom, hogy a tél beköszöntével, azért vert a víz, hogy hogyan fogok tüzet csiholni a kályhába. 
Az alapanyagon sok múlik! Eleinte mindig kintről vittem be a fát, a gyújtóst...stb--hihetetlen, és nem akarta a magyarok igazát! Nem gyulladt, csak bűzölgött, vagy azt sem. Néha még a pincéből is ki kellett mennem, annyira feltelt füsttel a tér. Szégyen ide, szégyen oda, de a fáradt olaj csodákra képes. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk--hát én is így voltam! Kicsit büdös volt, de meleg csinált!-Én csináltam, asszem még büszke is voltam.

Az idő múlásával sok tapasztalatra tettem szert, ezért már behordtam idő előtt a fát, hogy legyen ideje száradni.

 Nem esztétikus a pincébe behordani, de jobb híjján megteszi. Sokáig nem kell kerülgetni, mert pillanatok alatt elég...
 Célszerű először felaprítani, így hatékonyabban tudjuk tárolni, én különböző okokból felcseréltem a sort...

 és csak ezt követően hordtam be a helyére a faanyagot. A tüzelni való faanyag tekintetében széles skála áll a gazda rendelkezésére. A kivágott tőkétől, a lenyesett ágakig minden belefér, ami éghető. A lehullott lombbal inkább ne kísérletezzetek, én kipróbáltam azt is... ;-)

 Minden esetben kitakarítom a régi hamut kiviszem, teljesen üres tűzteret alakítok ki, és a hamust is ürítem. Legalulra száraz újságpapír kerül (kb. két lap a teljes méretű naplóból összegyűrve.)

 A tetejére apróra hasított akác, fenyőfa, venyige háncs kerülhet. Ebben az esetben két maroknyi dióhéjat tekertem egy újságpapírba. Nem a legjobb, nem ajánlom, inkább az izzó parázsba kell apránként beletenni. Ha sokat teszünk bele lefojtja a tüzet, és ha hirtelen begyullad szét vetheti a kályhát. Cserépkályha esetén már hallottam olyanról, hogy a cserépkályhát szét nyomta. Summa summárum- óvatosan a dióhéjjal!
 Egy maroknyi falevél, amit a pincébe behordtam. Itt jegyezném meg, hogy a gazdának nincsenek kőbe vésett szabályai, hogy ezt csak így, azt csak úgy szabad csinálni. Ez csak a sok (száz)éves tapasztalat mondatja az egyik gazda által a másiknak, azt ha azt meg hallják jó, ha nem úgy is jó! Ha rosszul döntött a gazda, következő évben meghallgatja az okos szót! (Ez a tapasztalat!)

 A vékonyabb gallyak, ágak következnek, majd egyre vastagabb ágakat tehetünk rá.

 Én a legtetejére már egy tekintélyes vastagságú darabot is megkockáztatok.

 Az alaposan előkészített tűztér az elgyújtást követő max. 5 percen belül kellemesen duruzsoló kályha hangján szinte dorombol, és a gazda szereti a meleget, és folyamatosan eteti ezt a jószágot, addig, ameddig jó szolgálatot tehet.
Ebben az esetben nem kell számolni olyan mértékű füsttel, ami kihajtja az embert a zárt térből.
Belenézek az izzó parázs közepébe, és elbűvöl. A melege odacsal, a hője távol tart. Ellentmondásos egy helyzet, mint egy primadonna, akit nézni lehet, de megszólítani azt már nem. (Ha megteszed megéget. )
Nézem a primadonnát, és tudatosul bennem, hogy nem kellett gázolaj, hogy így kiviruljon! :-D

Frissítenem kell ezt a bejegyzésem, mert találtam egy sokkal hatékonyabb módszert. A mai ember a kényelemre alapoz, én sem vagyok kivétel. Egyik kollégám, gazdatársam mesélte el, hogy ő bizony a boltban kapható gyújtót használja, és a legmakacsabb fának is égnie kell.

Megfogadva az okos szót azonnal bevásároltam. Rózsaszínű, tapintásra a nikecell-re emlékeztet, és amikor meggyújtottam szerényen csendben, de kitartóan éget. A kályhában is kipróbálva 7 perc alatt akkora tűzet produkált, hogy jajj. Ez eddig a leghatékonyabb módszer, a gazdaboltban kb 350 Ft.-/db áron megvehető, és kb 20-30 alkalomra elég. Ha arányaiban kell nézni, mintha egy doboz gyufát elpazarolnánk, de az eredmény garantált.

Télen sem áll meg az élet

A tanyán igazán soha nem áll meg az élet. Aki azt mondja, hogy nincs mit csinálnia, az valójában csak nem akarja megtalálni a munkát. Ejsze, hisz nem hajt a tatár! :-)

Nehezen tudatosult bennem, hogy nagyon leültem, és ülök otthon, és baromira nem csinálok semmi hasznosat. (Ha az érdeklődési körömnek megfelelő filmek, dokumentumfilmek, megtekintését, könyvek elolvasását nem számítjuk)

A diómagok keresése mára ellaposodott, tekintettel arra, hogy már a magokat összeszedték. Így tudomásul kell venni, hogy lassan a karácsony közeledtével nekem is meg kell pucolnom az összegyűjtött diót.

 A technológia lassan kifinomodott...

  1. Először késsel próbáltam megnyitni, kibányászni-----lassú, és csak negyedeket tudtam produkálni, sok szétmorzsolódott.
  2. Később kalapáccsal a kitisztítandót megtörni, majd később  késsek, és/vagy kézzel szép lassan kipucolni----ezzel a módszerrel tíz dióból nyolc darab két félre bontható, és minimális a veszteség.
Végig kellett járnom ezt az utat, mert magamnak kellett rájöjjek, hogy hogyan a legcélszerűbb.

     Ha van segítség nem olyan unalmas, és egy ideig leköti a gyereket is.

     Én a kalapáccsal megütött diókat egy nagy edénybe gyűjtöttem, Anna lányom önszorgalomból nekiállt kitisztítani.

     Ilyen formában sikerült neki...

     ...mint látható messze még a messze...

     ...és holnapra is kell hagyni valamit.

    Kényelmes tempóban a számítógépen zenét hallgatva 2-2,5 óra egy kilogramm dió kitisztítása. Ha a piaci árat veszem figyelembe kb 2.600 Ft.- (a Tesco-ban 3.200 Ft.- ért is láttam) akkor csak a munkát fizetik meg, azt sem bőségesen. A dióért nem is kapunk szinte semmit!
    Amennyiben abból indulok ki, hogy nekem nem kell megvennem méreg drágán a diót, akkor a belefektetett energia, és idő nem tűnik hiába valónak.

    2011. november 18., péntek

    Fejtés

    A tavalyi év próbálkozásai nem múltak el nyom nélkül. Akkor azt a semmit is olyan meggyőződéssel csináltam, mint amikor az Úr teremtette a Földet. Abban bíztam, hogy mindent jól csináltam, és nem! A tanulás útja hosszú, és rögös. A sok munka, és megpróbáltatás miatt az ember egy pohár borban a vérét, s verejtékét is látja.


    A november közepi időjárás nem a hordó mosáshoz a legideálisabb idő, de rá kell szánni magát a férfiembernek. Ez olyan kihívás, mint egy gyönyörű nő meghódítása, vagy egy hegycsúcs megmászása lehet. Nehezen szántam el magam, de Hál' Isten nem bántam meg, mert amit láttam az magért beszél.





    Szóval hideg volt.


    Nah, de a fejtés a pincében van :-). Befűtöttem, véletlenül se fázzam.

    A fejtés fontos mozzanat a bor életében. A must elforrását követően a gazda a borban lévő lebegő részecskéket "lehúzatja". Ehhez valaki ként, vagy derítő anyagot használ. (Vagy mindkettőt.) Olyan is előfordulhat, hogy duplán derítenek, és még szűrik is a bort. Ez már pincemunkák olyan magasságába mutat, amit az általam termelt bor mennyiségére való tekintettel nem kell figyelembe venni.


    A misztikus üvegballon 60 liter, a bor egyik fahordóm rejtett dongatörése miatt kényszerült üvegfal mögé.


    Megkezdődött...


    Az idei termésből érett bor nagyon finom lett. Egy gazdát sem lehet hallani panaszkodni a minőségre.


    A kiürült ballont alaposan kimostam. Én gyengén lekéneztem az újbort, majd egy héttel később lederítettem Deriton nevű szerrel. A derítőanyagokról pár gondolat: Nem kell nagy dologra gondolni, finom agyag, esetleg szárított tojássárgája. Ezekre az anyagokra rátapadnak a lebegő részecskék, és szép lassan leülepednek. Ettől lesz tiszta a bor. Ezt követően kerül lefejtésre. Úgy tudom, hogy a letisztulást követően érdemes egyből lefejteni, mivel az érési folyamat nem jó ha a boralján teljesedik ki. A gazdákkal történő beszélgetésekből az derült ki számomra, hogy a bor tisztulásának befejezését követően azonnal le kell fejteni a bort. Sokat gondolkodtam, hogy miért is lehet ez. A kérdésre hamar megkaptam a választ. A környékünkön zömmel olasz rizlinget termelünk. Ennek a fajtának jellegzetessége a savassága, ezért a gazdának a savtartalom alacsony szinten tartása a célja. Tehát, ha rajta hagyom a söprőn a bort, és az ott érik meg, azzal emelkedik a bor savtartalma.


    A mosást követően visszatöltöttem a bort, és a hiányzó részt egy másik hordóból pótoltam. Nem szerencsés, ha marad felette levegő, mert attól megindul egyfajta ecetesedési folyamat, ami a borhibaként jelentkezik.

    Én tavaly úgy jártam, hogy a munkahelyi elfoglaltságom miatt ritkán tudtam kimenni a pincéhez, és a töltögetéssel elkéstem. Ennek az lett eredménye, hogy a forrásban lévő bor felületén lévő szén dioxid réteg elillant, majd a bor levegővel érintkezve megtörött, illetve ecetesedni kezdett. A dolog iróniája az volt, hogy azt gondoltam, hogy ez normális. A bor minősítésekor kellett ráébrednem, hogy ez rossz. Jó volt megtudni az igazságot, de utána már nem volt kedvem inni belőle, viszont kiváló párlat készült belőle. :-D


    A bor termelésének nagyon hosszú, és körülményes útja van. A bort kizárólag tisztelettel szabad megfogni, vizsgálgatni, nézni, szagolni, és fogyasztani. Ha ez sikerül, akkor megérted azt a misztikus világot, ami egy pohár borban fénylik.

    Az egészségért

    A középiskolás éveimet a Soproni Erdészeti Technikumban volt szerencsém eltölteni, ezért olyan tudást is sikerült útravalóul kapnom, ami a hétköznapi ember számára szokatlannak mondható.
    A közeli kapcsolat az erdő, mező növényeivel így alakulhatott ki, ezért keresem mindig a természet megoldásait.

    A mai világban az egészség érdekében sok olyan szervetlen táplálék kiegészítőt, vitamint vagy gyógyhatású készítményt veszünk magunkhoz, melyek oldása a szervezet számára olyan terhet jelent, mely hosszú távon magas vérnyomáshoz, illetve az ezzel járó járulékos megbetegedésekhez vezethet.

    A mesterséges ételek nyomokat hagynak a szervezetünkben, éppen úgy mint a természetes anyagok, csak a hatásuk ellentétes. Az egészség keresése a természetben, a munkában található. Mellékesen nem egy utolsó szempont az sem, hogy a csipkebogyó tízszer több C vitamint tartalmaz, mint a citrom.

    Azt mondtam a nagyobbik lányomnak, mi lenne, ha elmennénk csipkebogyót szedni. (mi bicskének is szoktuk mondani) Mondanom sem kell, hogy egy kis kirándulás, valamint a tanulásnak mellőzősének lehetőségétől, azonnal igent mondott.


    Mondtam neki, hogy bicske szedése komoly munka, ezért be kell melegíteni.


    Mint látható az idő nekünk kedvezett, és Ő szorgalmasan dolgozott.


    Csak dolgozott... ;-)

    Eljött a megfelelő pillanat a bicske szedéséhez, amihez Robi barátom nyújtott nagy segítséget. Köszönet érte :-) !





    Ez az aprólékos munka nagy küzdelembe torkollott. A csipkebokor hevesen verte vissza a termésének begyűjtésére tett kísérleteket, ezért nehezen gyűlt a kosár.
    Elmondhatom, hogy pár órai megfeszített munka után a csipkebokor könnyebb lett pár kiló terméstől, mi meg a a bennünk maradt tüskékkel, illetve az általuk okozott sérülések megszámlálhatatlanságával.



    A harci sérülésekkel megtért harcosok haza tértek megpihenni, csak az apa harcosnak voltak még feladatai a termés feldolgozását illetően.


    Nos a növény milyenségével kapcsolatban nem akartam olyan mélységeket érinteni, ami a tudományosság határát súrolja. Szerintem az olvasók többsége ismeri ezt a gyógynövényt.

    Mégis a wikipédiához fordulok és az alábbi információkat osztom meg az olvasóval:

    Hatóanyagai

    A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.
    Csipkebogyó bokor

    Gyűjtése

    A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be. A termés színe változó, a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már puha húsú túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes, C-vitamin- tartalmának nagy része ekkorra elvész.

    A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. Csipkebogyótea készítéséhez a kocsánynál vágjuk le a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk el a magokat és a szőrös magbelet.
    Felhasználása

    A csipkebogyót (Cynosbati pseudofructus (cum seminibus)) gyógytea, gyümölcsbor szörp, vagy lekvár készítésére használjuk. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával a szervezet ellenálló képességét növelik. Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólé készítésére. Bort is készítenek belőle. A bogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50°C fok körül megsemmisül. A C-vitamin nagy mennyiségben egyes embereknél hasmenést okozhat, és (nem bizonyítottan) a vesét is fokozott igénybevételnek teszi ki.

    A kiáztatott csipkebogyót tiszta forró vízzel forrázzuk le, és így a más hatóanyagokat tudunk kivonni a bogyóból. Ez a forrázat alkalmas a kőoldásra illetve megelőzésre, mint epekő, vesekő.

    Magjából csipkebogyó olajat is készítenek, amely csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, használják még nap perzselte bőrre, a nátha miatt érzékennyé vált orrkörnyéknek, vagy az apró ráncok kezelésére, csökkenti a hajszálerek sérülékenységét, így késlelteti a bőr öregedését. A csipkebogyó magjának olaja azonban nem változtat a pattanásokon és a bőrhibákon sem. Felhasználják még más olajokkal keverve testápoló szerekhez (arcpakolás, szemránckrém stb.) Gyorsan avasodik, ezért csak frissen készítve használják, vagy tartósító szerrel áll el néhány napig.

    Nos igen- a sok hókusz-pókusz közül én teának fogom felhasználni. Az ismerőseimnek tudományosan előadom, hogy csináltam belőle mézes tinktúrát, de a barátoknak csak ágyaspálinkaként kínálom :-D.

    2011. november 12., szombat

    A csékúti töpörtyű története

    Ez a történet úgy kezdődött, hogy Boglárka nevű lányom nagyon szereti a töpörtyűt. Egyszer lementem a boltba, és látom egy kilogramm töpörtyű 2300 Ft.-. Sokalltam, de megvettem
    Az időmúlásával egyre nehezebben adtam ki a forintokat, és november elején megérett bennem a gondolat - töpörtyűt fogok sütni.

    Az elhatározás egy pillanat alatt meg volt, de az előkészületek nagyobb körültekintést igényeltek. Először is a zsírszalonnát kellett kiválasztani, szerencsétlenségemre 630 Ft/ kg -s áron tudtam megvenni. Vettem 3,5 kg.-t kb. 2.200 Ft.- fizettem érte. Ha lúd, legyen kövér- és két igen tetszetős tokaszalonnával egészítettem ki a listát. Gondoltam, ha már ennyit vesződöm a sütéssel emellett nem okoz gondot, ha a tokaszalonnát megabálom.

    1.Most fürdőznek a tokaszalonnák az abalében


    2. A töpörtyű sütésének kezdeti szakasza.

    Nem sokat tudok sem az abálásról, sem a töpörtyű sütéséről, de azt tudom, hogy lassan járj, tovább érsz, ezért lassú tűzön készítettem mindkettőt.

    Az abalét csak zsigerből állítottam össze: 3-4 saját termesztésű fokhagyma; 3-4 saját termesztésű vöröshagyma; 2 babérlevél;petrezselyem levél; só, egész bors.

    Az abalé alatt takarékra állítottam a lángot, és neki láttam a töpörtyű körüli készülődésnek. Azt tudni kell, hogy a zsírszalonnát már előre felkockáztam kb 3,75 x 4,25 cm-s kockákra. A töpörtyű alatti lapot is takarékra állítottam, és a megfelelő nagyságú edénybe beletettem a zsírszalonnát. Ezt követően töltöttem magamnak egy pohár saját termelésű vörösbort a nagy izgalomra. Számot vetettem, hogy mit is felejthettem el, és még 2-3 dl vizet öntöttem az anyag alá, ne hogy hamar odakapja.

    3. A félkész tokaszalonna
    4. A majdnem kész töpörtyű

    A sütés megkezdése után, amikor remegős állapotot vesz a zsírkocka, hozzáöntünk kb 1 dl tejet. Ezt a lépést nem kell feltétlenül megtenni. Miért is érdemes ezt tenni, mert a tejtől lesz a sütés végén pirosas árnyalatú a töpörtyű. Amennyiben nem teszed hozzá a tejet a végén csupán barna árnyalatot kaphatsz.

    A töpörtyű sütés időigényes foglalatosság, mert a 3,5 kg durván 3,5 óra alatt készült el. Mielőtt befejezzük a töpörtyű sütését, megpucolunk vörös, vagy lila hagymát lehetőleg olyan módon, hogy a buroklevelek épek legyenek.
    A hagyma fejek függőleges irányban beirdaljuk, majd a forrózsírba tesszük. Addig hagyjuk a zsiradékban, amíg szét nem nyílik. Ezt követően kivesszük.

    5. A sült hagymát idő előtt kivettem a forróságból, mert szép lassan kezdte ledobni a burok leveleket

    Kinyomkodtam egy krumplinyomó segítségével a megsült zsírszalonnát-azaz töpörtyűt, és azokat 750 ml-s befőttes üvegbe tettem. A 3,5 kg zsírszalonnából kb 1 kg töpörtyű lett. Összegezve nem nyer az ember rajta sokat, hacsak nem sikerül értékesíteni a zsírt, mert még a sütés eredményeképpen még 2,5 - 3 liter zsír is keletkezett.


    6. A sütés végére a szomszéd néni meglátogatott, akit nagy szeretettel vendégül láttam

    7. Ezt paprikával ízesítem majd
    8. A töpörtyű zsírjába beletettem a megfőtt tokaszalonnát, és kissé megpirítottam.

    Az eredmény önmagáért beszél. Forintálisan nem kifizetődő otthon vesződni vele, és a nap végére annyira tele volt az orrom a zsír szagával, hogy hajjjj.

    Mégis azt az élményt nem cserélném fel semmivel, amikor a gyönyörű napsütésben a kihűlt töpörtyűt ettük a szomszéd nénivel friss kenyérrel, hegyes erős paprikával.

    2011. október 23., vasárnap

    A málna ültetvény

    A mai napon Robi barátomtól kaptam málna töveket. Azok helyét már korábban előkészítettem, így már csak el kellett ültetni. Szerencse volt segítségem...



    Dilemma

    A pincém előtt van egy diófa:





    Ez a diófa terület megvásárlásakor igen csak vékonyka volt, és még csak nem is termett, talán pár szemet. Az idén 2-3 kg diót szedtem össze.


    Ez éveben a diók aprók lettek, de ez a dió nagynak mondható. Felvetődik a kérdés, hogy érdemes e kivágni? A válasz határozott igen!

    -A kérdés az, hogy mikor?

    Különös véletlen folytán ezt a fát nagyon közel ültették a pincéhez. (kb 50-70 cm)

    -Miért is baj ez?

    Az időmúlásával a diófa föld feletti részei növekednek, és ha erősebb szélfúvás van, akkor megmozdíthatja a tetőn a cserepeket. A beázás, egy 50 éves kőházban komoly károkat tud okozni. Arról nem is beszélve, hogy a homlokzatot is képes lebontani.

    -Mi van a föld alatti részekkel?

    Az idősek azt mondják, hogy egy fának akkora gyökérzete van, mint amekkora koronája. Ha a pince falai alá bekúszik a gyökérzet, és elkezdi emelni az épületet, az álmos könyv szerint is rosszat jelent.

    Nah, akkor mikor vágjunk?

    Azt találtam ki, hogy szaporítanom kell a diófát. A környéken, illetve amerre jártam összegyűjtöttem a magokat. Különbözőket: Nagyon nagyot, piros belűt, vékony héjút, és ennek a fának a magvait. Ötven diómagot ültettem el, és nem fogadtam meg a szót, nem törtem meg, nem roppantottam meg a csonthéjat.
    Abból indultam ki, hogy a kelési arány kisebb lesz, de a növény, ami a csonthéjat szétfeszítve megered az szívósabbnak kell lennie. Így arra számítok, hogy az ötvenből kb csak 1-2 növény fog megeredni.

    Ezt a folyamatot minden évben megismétlem olyan magokkal, amitől eredményeket várok. Véleményem szerint 5 év múlva komoly génállomány áll majd a rendelkezésemre :-).
    Honnan lehet tudni, mi micsoda?


    Ilyen, és ehhez hasonló nevekkel látom el a "cserepeket". Ezt a magot Anna lányomtól kaptam, ezért kapta az Anna- óriás nevet, de van Robi-vörös nevű "cserepem" is. A saját termést, vagy ládába ültettem, név nélkül.

    A kíváncsiság miatt ültettem még 50 darab szelídgesztenye magot is. Egyik kedves barátom megkérdezte mi lesz, ha több indul meg, mint aminek helyet tudsz biztosítani? Erre is meg van a megoldás: Néztem korábban egy animációs filmet, az volt a címe - Az ember, aki fákat ültetett. Nézzék/nézzétek meg, abban van a megoldás is. Szerintem néhányan még örülni is fognak.

    Pár kép viszonyításul: