Előttem a sorok

Tavaly márciusban kezdtem el a szőlőben a munkát. A kezdeti lelkesedés hamar alább hagyott, hiszen akkora földet tapasztalat nélkül, fizikum nélkül, akarás nélkül nem lehet megművelni.

Tavaly nagyon romos volt a szőlő, sok volt a csapadék, és megkockáztatom, hogy majd minden energiám a fűnyírásra ment. A szőlő mennyisége is 1/3-dal volt több. Az idén elégedett vagyok, igaz szárazság van, de a szőlő szép. Egészséges, a gaz alig ér ki a földből.

Minden permetezést, minden zöld munkát elvégeztem, ha Isten is megsegít szép termésre számíthatok. Mégis kimerültnek érzem magam, most ért utol a lustaság. Mindig remegő lábakkal vártam a pillanatot, mikor mehetek ki, és most nem. A munkahelyemen is a nyári meleg, az ügyek súlya nyom folyamatosan a Föld középpontja irányába. Ott mindig kitartok, de mire hazaérek egy gondolatom van, hol az ágy. Ha még időben is vagyok, csak ülök némán szótlanul, hallgatom az időfolyását, nem gondolva semmire, sem jóra, sem rosszra.

Ebben a rezignált mélabúban várom, hogy teljen a következő pillanat, a nyakamban lévő teher súlya alól kikukucskálok néha néha, és eszembe jut milyen jó volna kinn lenni a hegyen, és hallgatni az idős holló pár beszélgetését az esti langy melegben. A dombtetejére ülést foglalni, és nézni az előttem elterülő tájat, minden rezdülésével, minden színével, illatával.

A kimerültség utolsó pillanataiban egy gondolat fogant meg bennem, hajnal négykor felkelek, és kimegyek a birtokra.

Délelőtt tíz órakor már minden bajom van, de fülig ér a szám, ma ismét több lettem. Ma ismét a makacsságom, a kemény fejem győzött. Ma ismét érdemes volt felkelni.

Hölgyeim és Uraim! Ecce homo! Így változott a világ élhetővé.

1.

2.

3.

1.-3. Őszi képek a szőlő sorokról

Panorámakép október derekán

Gyümölcsök, pálinkák

Még mindig egy kis félsszel kezdek bele ebbe a kalandomba. A pálinka főzés mai szabályait betartva tettem meg az első lépéseket a párlat készítés irányába. Sok utána olvasás, és nem kevesebb beszélgetésen vagyok túl, hogy hogyan is kell a mit csinálni. Mit sem kell mondanom rendkívüli kalandokon vagyok túl.

Gondoltam, ha az ember leakarja próbálni a tudását akkor kicsiben kell kezdje. Ez így is történt a maradék boralját(söprőt) főztem le. A vörösborral kezdtem, és lehangoló volt az eredmény 45 literből 5 liter alszesz kerekedett. A fehér bor már ígéretesebb volt, mivel 55 literből közel 11 liter alszesz kerekedett.

Az egésznek mégsem az a summája, hogy mi lett a végeredmény, hanem az, ahogyan odáig eljutottam.

Azt kell mondjam, hogy a párlás elmélete a világ legegyszerűbb, és legtermészetesebb dolga.

Mégis...

a gyakorlat olyan, mint a kelj fel Jancsi, ha meglököd, mindig feláll. :-)

A magány és a tenni akarás olyan ötvözetet alkot, mely igaz merev, de elnyűhetetlen.

Az összeszerelésnél nincs gondom, csak a szétszedésnél, mivel össze vannak melegedve az alkatrészek hagyni kéne hűlni, hogy könnyebben lehessen oldani, de a gazdának egy ellensége van, és pedig az az idő!!! Így be sokat kínlódtam.

A gazdálkodás alázatra nevel, nem számít milyen rendű és rangú ember vagy. Az mutatja meg milyen jellemű ember vagy, ahogyan a gazdaságoddal bánsz. Ahogyan az állataiddal bánsz, ahogyan az embereiddel bánsz!

A pálinkafőzés, tehát a világ legegyszerűbb dolga...

a borpárlatok elkészítése különösebb izgalom nélkül történt, vagy 2,5 napom ment rá, de megcsináltam. A tisztázásnál már voltak gondjaim. Amikor kimentem tisztázni nem vittem magammal lisztet, így a kovászt (csirízt) elkészíteni nem tudtam. Mivel a tisztázó kialakítás gumitömítéssel volt megoldva sejtettem, hogy kell a kovász, de könnyelműen ráhagyatkoztam a gumira. Szép lassan alárottyantottam az alszesznek, és már már rutint mímelve néha otthagytam a kicsikét, és egyszer sziszegést hallva, odanézek a tisztázóra, s azt látom, hogy mint a fáklya lobog. Ilyenkor az lehetett a baj, hogy vagy gyorsan forrt az alszesz, vagy a tömítés volt gyenge. Nagy tanulsága van ennek a történetnek.

Némi szentségeléssel lezártam a gázt, majd nagy levegőt véve elfújtam a szeszgőzt. Megjegyzem sikerrel.

Némi erőt gyűjtve átbattyogtam a szomszéd nénihez, és kértem negyed kiló lisztet, megcsinálva a kovászt, s a azzal a szigetelést. ezt követően nem volt fenn akadás, csak elégedettség, s mégis ott maradt a tüske a köröm alatt, hisz mindenki tudja a vörösbor nem ad párlatot, és én azzal kezdtem.

Kemény, csücskös fejem koppant az élet adta ütközéstől, és a lám, a fehér jobban teljesített. Elégedett voltam, s vagyok ma is.

A bor lefőzése után némi pihenőre számítottam, amikor konstatálnom kellett, hogy a cseresznye cefre lefőzésre kész állapotban leledzik.

Erre, azért volt szükség, mivel az őszi gyümölcsöknek kell a hely, de a nyári tapasztalatokat nem feledve fogok az őszibe, az biztos.

Mérges voltam a világra, a gazdálkodásra, de legjobban magamra, mert már annyira tele volt az orrom a kifőzött cefre szagával, hogy minden másra tudtam gondolni, csak arra nem.

S mégis erőt vettem magamon, mint aki a tizedik pofon után is feláll, látszik rajta a megpróbáltatás,de végig csinálja.

Én is így tettem. A végeredmény 18 liter borpárlat, és 7,5 liter cseresznye.

Mára már, többet tudok a világról!

Van egy olyan elképzelésem, hogy a törkölypálinkát szőlőzúzalékból fogom megcsinálni, préselés nélkül...nagy izgalmas lesz :-)