A tavalyi év próbálkozásai nem múltak el nyom nélkül. Akkor azt a semmit is olyan meggyőződéssel csináltam, mint amikor az Úr teremtette a Földet. Abban bíztam, hogy mindent jól csináltam, és nem! A tanulás útja hosszú, és rögös. A sok munka, és megpróbáltatás miatt az ember egy pohár borban a vérét, s verejtékét is látja.
A november közepi időjárás nem a hordó mosáshoz a legideálisabb idő, de rá kell szánni magát a férfiembernek. Ez olyan kihívás, mint egy gyönyörű nő meghódítása, vagy egy hegycsúcs megmászása lehet. Nehezen szántam el magam, de Hál' Isten nem bántam meg, mert amit láttam az magért beszél.
Szóval hideg volt.
Nah, de a fejtés a pincében van :-). Befűtöttem, véletlenül se fázzam.
A fejtés fontos mozzanat a bor életében. A must elforrását követően a gazda a borban lévő lebegő részecskéket "lehúzatja". Ehhez valaki ként, vagy derítő anyagot használ. (Vagy mindkettőt.) Olyan is előfordulhat, hogy duplán derítenek, és még szűrik is a bort. Ez már pincemunkák olyan magasságába mutat, amit az általam termelt bor mennyiségére való tekintettel nem kell figyelembe venni.
A misztikus üvegballon 60 liter, a bor egyik fahordóm rejtett dongatörése miatt kényszerült üvegfal mögé.
Megkezdődött...
Az idei termésből érett bor nagyon finom lett. Egy gazdát sem lehet hallani panaszkodni a minőségre.
A kiürült ballont alaposan kimostam. Én gyengén lekéneztem az újbort, majd egy héttel később lederítettem Deriton nevű szerrel. A derítőanyagokról pár gondolat: Nem kell nagy dologra gondolni, finom agyag, esetleg szárított tojássárgája. Ezekre az anyagokra rátapadnak a lebegő részecskék, és szép lassan leülepednek. Ettől lesz tiszta a bor. Ezt követően kerül lefejtésre. Úgy tudom, hogy a letisztulást követően érdemes egyből lefejteni, mivel az érési folyamat nem jó ha a boralján teljesedik ki. A gazdákkal történő beszélgetésekből az derült ki számomra, hogy a bor tisztulásának befejezését követően azonnal le kell fejteni a bort. Sokat gondolkodtam, hogy miért is lehet ez. A kérdésre hamar megkaptam a választ. A környékünkön zömmel olasz rizlinget termelünk. Ennek a fajtának jellegzetessége a savassága, ezért a gazdának a savtartalom alacsony szinten tartása a célja. Tehát, ha rajta hagyom a söprőn a bort, és az ott érik meg, azzal emelkedik a bor savtartalma.
A mosást követően visszatöltöttem a bort, és a hiányzó részt egy másik hordóból pótoltam. Nem szerencsés, ha marad felette levegő, mert attól megindul egyfajta ecetesedési folyamat, ami a borhibaként jelentkezik.
Én tavaly úgy jártam, hogy a munkahelyi elfoglaltságom miatt ritkán tudtam kimenni a pincéhez, és a töltögetéssel elkéstem. Ennek az lett eredménye, hogy a forrásban lévő bor felületén lévő szén dioxid réteg elillant, majd a bor levegővel érintkezve megtörött, illetve ecetesedni kezdett. A dolog iróniája az volt, hogy azt gondoltam, hogy ez normális. A bor minősítésekor kellett ráébrednem, hogy ez rossz. Jó volt megtudni az igazságot, de utána már nem volt kedvem inni belőle, viszont kiváló párlat készült belőle. :-D
A bor termelésének nagyon hosszú, és körülményes útja van. A bort kizárólag tisztelettel szabad megfogni, vizsgálgatni, nézni, szagolni, és fogyasztani. Ha ez sikerül, akkor megérted azt a misztikus világot, ami egy pohár borban fénylik.