In memorian Szabó Imre Zsolt

IN MEMORIAM SZABÓ IMRE ZSOLT

Fekete zászlót lenget a júniusi szél.
A Nap mára nem sütött ki senkinek!
Szürke felhők mögé bújt az ég,
és az itt maradtakat esőkönnyel locsolja meg!

Egyre erősebben fúj, ahogy a felismerés
helyet kap a fejben, gondolatban!
Egyre vadabbul, és mi a rúd mellett állunk,
halkan motyogjuk egyesével: én is itt maradtam!

Te miért mentél el jó cimbora?
Miért indultál ismeretlen hosszú útnak mégis...?
Hisz' ha kell megfogjuk kezed!
...és súgja már mind: én is, én is...

Elkéstünk. Te már máshonnan, máshogyan
nézel minket – ezt tudjuk bizton.
Mi gondolunk rád szeretettel, de hidd el:
Örökké veled! - és van szék ami odafent tied...

Ülj le bátran! Lásd gyermeked felnőni onnan!
És már ne bánkódj e szörnyű titkon!

(Baranyai Máté)