Itt és most

Az új birtokról

 Ilyen a kilátás a pinceajtóból, a képről a Somló hiányzik. A helye pont a kép közepén lenne látható :) /csak párás az időjárás/

A "kisebb" birtok mégis sok munkát ad, mind a kert, mind az épület.

A leégett pince lakószintjében felhalmozódott égési törmeléket ki kellett merni háromszor fordultunk a 3,5 platós kisteherrel. Nagyon nagy munka volt köszönet érte mindenkinek, aki részt vett benne. Mára a tervezés fázisába lépett a lakó szint, ki kell gondolni, és pontosan kiszámítani, hogy mit szeretnék, és az mennyibe kerül. A kezdeti kapkodásban kommunikáció szintjén hibáztam, ebből kifolyólag nem olyan tető került megépítésre, ami célszerű lett volna. Jó dolog a tanulópénz, csak ne lenne olyan drága a vám!!!
Nincs bennem indulat, hiszen, ha pontosan elmondja az ember mit akar, akkor van mit számon kérni, így nincs! Sebaj, már a megoldáson gondolkodom, és talán hamarosan be tudok számolni arról is, hogy hogyan sikerült kiköszörülni a csorbát. Kiszámoltam egy kedves barátommal, hogy mennyibe kerülni a belső vakolás, ha külön rendelem meg a homokot, a cementet, az oltott meszet. Ennek költsége közel 30.000 Ft.- lenne. Továbbá kiszámoltuk, hogy amennyiben zsákos vakolatot használnék, akkor mennyi lenne az annyi. Ebben az esetben 50.000 Ft.- lenne a költség. A két technológia között kell majd választanom. Mind a kettő mellet sorakoznak fel érvek pro és kontra. A pénz is fontos, de az is, hogy egyedül mennyi energia befektetéssel tudom megkeverni a habarcsot, és feljuttatni a helyére. Majd beszámolok arról is, hogy hogyan döntöttem :P .

Komoly munkát végzett a tűz, néha elmélázom, hogy mennyi munka kell még ahhoz, hogy elfogadható kép táruljon a szemem elé. Sok idő, sok energia még több pénz! Egyszer rám olvasták, hogy mennyi minden gond van ezzel, és milyen hibák....bla, bla, bla , ha abból indulok, hogy a múltban mennyi minden rosszul csináltam, vagy csinálhattam volna jobban, akkor nem lenne elég időm csodálni a kilátás a pinceajtóból, vagy nem venném észre Laci cicát, aki néha benéz hozzánk nem mellékesen kajálni :D.
Valahogy mindig úgy esik, ha ügyetlenségem miatt elesek, akkor siet az élet felsegiteni egy jó barát biztató szavával, vagy ezer más módon éppen úgy, ahogyan nekem jól esik, vagy a birtok megkívánja. Igaz mindent megteszek, hiszen nap, mint eszembe jut a tíz tyúkom, meg az az egy kakasom a leendő tyúkudvarban, a nyulaim, nah meg az András nevű szálkás szőrű magyar vizsla kutyusommal.

Amikor kimegyek a tanyára, olyan érzésem van, mintha egy olyan helyen lennék, ahol a végtelen van. A szőlő metszésekor úgy el vagyok némán csendben, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak arra amit ott, akkor teszek. Néha bekapcsolom a zenét, de a jelenlétem akkor a metszésben összpontosul. Nem haladok gyorsan, igaz nem is sietek. Amikor visszanézek, nagy öröm van a lelkemben, annyira szép!
Még folytatom! Legyen szép napotok!