Vízözön

A szívem egyik fele örül, a másik sír! Soha nem akartam annyira tenni bármit is, mint most, és az eső csak esik...

Azt tudni kell, hogy a szőlőben a talaj egy kicsit agyagos, ezért 1-2 napot várni kell, amíg rá lehet menni. /attól függ mennyire süt a nap./ Az eső esik, a szőlő nagyon beteg, én már nem permetezek, ha  a sors így határozott, hát legyen! Egy-két liter pálinkám lesz, talán 100 liter bor is. Legyünk szerények, bár én többre számítok!

Az eső rendszertelenül, szinte folyamatosan esik, az a benyomásom, hogy Noé  nem soká' erre evez, és megszólít- Te, jössz e velem egy darabig? :D

Jó uram! A lisztharmat gombáidat, peronoszspóráidat, szürke rothadásodat tartsd féken, mert az idén nem iszunk a véredből, a Krizelejumát!

A leégett pince előtt ücsörgök, csendesen kopog az eső, az előbb kevertem meg a cefrét. Most a kanapén ülök, és a halk kopogást figyelem, az égen a holló házaspár elégedetlenül korrog! Mintha nekik is már elegük lenne az egészből!  A Somló hegy a távolból párás köpenybe burkolózik, mint egy idős hölgy, aki egy picit fázik ez esti órán. Ez vigasztal, ha a Somlón lenne a birtok, nem tudnék rajta ennyit gyönyörködni!

Beszéltem az egyik szomszéddal, az mondta ha nem tud az emberfia esőben dolgozni, akkor beszélgetni kell, megkóstolni a jófajta borokat, kártyázni, és a szép asszonyokat kerülgetni kell. Hááát, kérem szépen! A régiek mán tudták!

A meszelés

 Nehezen indultam neki, mert mindig volt mit tenni, és így is elmaradtam bizonyos munkákkal. A külső helységnek nagyon nehezen indulok neki, de ha minden igaz a hónap utolsó hetében befejezem azt is. Az alsó rész belső pincéjét kipakoltam, és a sok víz  miatt több helyen elengedte a glettet a fal, szóval javíthattam. Volt cementem, homokom, meszem, így kézzel kevertem olyant, hogy csak nah. Minden a helyén maradt, csak a nagy szürke foltokat gondoltam nem lesz egyszerű eltüntetni.

Ilyen lett.

Ezen a képen a plafont javítottam.

Most a képeket nézve, és az erős kritikát magammal szemben félre téve, elégedett lehetek. A friss mész nem takarta be a javításokat. Az első kép bal oldali sarkát teljesen javítottam, ezért ott tök szürke volt minden, nem nagyon lehet észre venni. A második képen a szellőző nyílással egy vonalban közel két m2 plafon régebben leszakadt, ott 2 cm vastagságban hiányzott a vakolat. Kezdő plafonvakolóként álltam, és némi bizonytalansággal a fejemben az első serpenyő anyagot földobtam. Az kellő határozottsággal szétfröccsent a szélrózsa minden irányába, még párszor próbálkoztam hol finomabban, hol határozottan, de arra jutottam, hogy glett vassal felhúzom amit lehet. A glettvasam(!) szerintem 30 éves lehet, fa a nyele, rá van vésve, "Béla". Mondogattam magamban, Te Béla, cs/*szd meg a vasadat! Az idő megette ezt a fénydarabot, a fanyele kilazult, a vas hajlott. Izgalmas volt vele dolgozni. Gyorsan, hatékonyan jó szerszámokkal lehet haladni, ha más nem, de ezt is megtanultam akkor.

A javítások sok időt elvittek, másnap meszeltem, többször átkentem, de nem akarta a magyarok igazát. Az idővel futok versenyt folyamatosan, ezért be kellett pakolni, rendet kellett csinálni. Minden rendben van, az a kevés elégedetlenségem elpárolgott, helyébe öröm költözött. Az is tapasztalat volt, hogy az oltót meszet előző napon bekevertem, és az is hogy lassan kifehéredett mindenhol. Így vágok bele a következő munkába! 

Újabb festményem!