A meszelés

 Nehezen indultam neki, mert mindig volt mit tenni, és így is elmaradtam bizonyos munkákkal. A külső helységnek nagyon nehezen indulok neki, de ha minden igaz a hónap utolsó hetében befejezem azt is. Az alsó rész belső pincéjét kipakoltam, és a sok víz  miatt több helyen elengedte a glettet a fal, szóval javíthattam. Volt cementem, homokom, meszem, így kézzel kevertem olyant, hogy csak nah. Minden a helyén maradt, csak a nagy szürke foltokat gondoltam nem lesz egyszerű eltüntetni.

Ilyen lett.

Ezen a képen a plafont javítottam.

Most a képeket nézve, és az erős kritikát magammal szemben félre téve, elégedett lehetek. A friss mész nem takarta be a javításokat. Az első kép bal oldali sarkát teljesen javítottam, ezért ott tök szürke volt minden, nem nagyon lehet észre venni. A második képen a szellőző nyílással egy vonalban közel két m2 plafon régebben leszakadt, ott 2 cm vastagságban hiányzott a vakolat. Kezdő plafonvakolóként álltam, és némi bizonytalansággal a fejemben az első serpenyő anyagot földobtam. Az kellő határozottsággal szétfröccsent a szélrózsa minden irányába, még párszor próbálkoztam hol finomabban, hol határozottan, de arra jutottam, hogy glett vassal felhúzom amit lehet. A glettvasam(!) szerintem 30 éves lehet, fa a nyele, rá van vésve, "Béla". Mondogattam magamban, Te Béla, cs/*szd meg a vasadat! Az idő megette ezt a fénydarabot, a fanyele kilazult, a vas hajlott. Izgalmas volt vele dolgozni. Gyorsan, hatékonyan jó szerszámokkal lehet haladni, ha más nem, de ezt is megtanultam akkor.

A javítások sok időt elvittek, másnap meszeltem, többször átkentem, de nem akarta a magyarok igazát. Az idővel futok versenyt folyamatosan, ezért be kellett pakolni, rendet kellett csinálni. Minden rendben van, az a kevés elégedetlenségem elpárolgott, helyébe öröm költözött. Az is tapasztalat volt, hogy az oltót meszet előző napon bekevertem, és az is hogy lassan kifehéredett mindenhol. Így vágok bele a következő munkába! 

Újabb festményem!