Ez az én mesém...

Ma is kimentem a birtokra, ahogyan mindig, amikor van egy pici szabadidőm. Az eső esik, a pincébe begyújtottam, ahogyan melegedett a kályha feltettem egy teát. Ott ültem és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak...mit kéne csinálni, hát lekentem a a virágládákat diófapáccal.

Megszáradnak, majd pirosra lefestem az abroncsokat, nagyon szép lesz.

Miután megcsináltam az jutott az eszembe, hogy miért kell mindig csinálni valamit, ezért visszatértem a régi álmaimhoz...és elkezdtem mesélni, magamnak, hogy mit szeretnék, s hogyan.

Mindig szerettem volna méhészkedni, már három éve rágódom, vajon megtudom tanulni.
Ilyenkor mosolygok magamon, három évvel ezelőtt 200 m nem tudtam lefutni, az idén áprilisban a Velencei tavat /28 km/ szeretném körbe futni (születésnapomra meglepem magam:) .

Szóval az idén egy újabb fejezet nyílik a gazdaságomban, és ahogyan tovább fűzöm a sorokat a mesémben, egy újabb képet látok magam előtt, egy méhest.

Ugyan a természet ezt a birtokot elfoglalta, de ami a hernyónak a vég, az a mesternek a kezdet! :)

Szóval a panelgyermekének is van esélye, hogy felébredjen, és meglássa a szépet, a jót. A munkában értelmet, egy kidőlt fában az életet. 

A kilátás festői, igaz a területben a sok fantázia mellett rengeteg munka is van még :) 

A méhesből a birtokom!

Ezt a pusztulatot látva van valami ebben a helyben, ami mégis magával ragad. Amikor megláttam, az volt a benyomásom, hogy egész nap elücsörögnék ezen a helyen, és csak nézelődnék, nézném a tájat. Megjelentek a lelki szemeim előtt egy kutya pár. A drótszőrű magyar vizsla pár, ott fekszenek körülöttem, néha kíváncsian  felnéznek, majd visszaeresztik büszke fejük, minden a legnagyobb rendben! Nincs semmi baj!

Számítok rá, hogy ez a mese nem sokára a valóság lesz. Ennek a mesének egyszerű a tanulsága, merni kell nagyot álmodni!

Egyik kedvencemtől : Ez a mi mesénk...
https://www.youtube.com/watch?v=1lCMIf-jFKQ&index=6&list=PL7GPyllD2bq9QwMJ0W76NRfyiVMwKU41T