A piac

Sokat tétováztam, amíg rászántam magam. Lementem a helyi kis piacra. Az életkor tekintetében 40 év előnyöm volt. Vegyes érzelmekkel, és nem kis izgalommal álltam ki. Kipakoltam gyorsan, határozottan. Megkérdeztem udvariasan odaállhatok-e ahová kinéztem. A néni első kérdése: Első alkalom, ugye?

Nem tagadtam, viszont a beszélgetés így is lassan folyt.

Egyik bácsi odalépett, megkérdezte:-Mennyi a barack?
Mondom: 200FT.-
A Bácsi rávágja: 300 Ft.-

A következő pillanatban érkezik egy érdeklődő, s mondom neki:Egy kiló: 300!


Megkezdődött tanításom első napja.

Az árusokkal sokat beszélgettem. Nem kellett hozzá sok idő, arra eszméltem, hogy odaküldik a vevőket. Nagyon meghatott! Volt olyan, aki már elment tőlem, odament a másik standhoz, és visszajött, mert meggondolta magát.

Két óra alatt eladtam mindent. Én érkeztem utoljára, és én mentem el legelőször. Amikor végeztem megköszöntem mindent.

Mint kiskutya az első csontjával, úgy mentem haza a megkeresett pénzzel.(nem volt nagy összeg)

Tele reménnyel, és hittel fogom letenni a fejem, bízva abban, hogy tovább építhetek, fejlődhetek.

A kezdeti sikereken felbuzdulva folytattam tovább a piacozási tapasztalatok gyűjtését.
A következő alkalommal reggel kivittem a lányomat is, nem baj ha beszélgetünk egy kicsit, és még közben matekot is gyakorolhatok vele, úgy hogy észre sem veszi.
Sajnos-Hál' Isten! Aznap reggel elkezdtem kipakolni, és a szomszéd odalépett, hogy kötünk e üzletet. Meghallgattam az ajánlatát, elfogadtam, és egy az egyben megvette az árukészletem. (200 Ft/kb)Hétfőn tudtam meg, hogy 350 Ft.-ért adta tovább. Nem volt bennem irigység. Elégedett voltam, mindketten örültünk, más-más okokból.
Azon tanakodtam, hogy vagy nagyon hülye vagyok, vagy nagyon szerencsés...arra jutottam, hogy a kettő nem zárja ki egymást :-D (így is jól jártam)

A vörösbor is elforrt, ezért neki tudtam állni azt kipréselni. Duplán nyertem, a barackom nem rohadt a fa alatt, és időt nyertem, mert eltudtam végezni más hasonlóan fontos feladatomat. Úgy gondolom, hogy a ma emberének ez a két kincse van: az idő, és a pénz.

Isten nagy mókamester, mert vagy az egyikből van nagyon sok, vagy a másikból, de mindig egymás rovására dolgoznak!

Szőlők, barackok

Azt mondják, hogy az Isten nagy mókamester!

A területemen lévő szőlő mennyiséget, az egész éves energia bevitel tekintetében a szőlő, a szőlőmust, murci, majd az újbor adja. Mégis van tizenöt darab parasztbarackfám. A sors úgy hozta, hogy szemmel láthatóan négy különböző fajtáról van szó. Egész éveben nincs vele gondom, csak augusztus közepétől október közepéig időjárástól függően.

A lényeg, hogy augusztus eleje óta folyamatosan szedem a barackot, és magozom. (a cefrébe). A barackszezon végére a kezem tele sérülésekkel, azok kissé megbarnulva a baracklétől. A must már a helyén.

Nincs több energián a barackokkal foglalkozni, ami gyümölcs a fákon van, azt megkísérelem eladni. Ez lesz az első kontaktom a vásárlókkal, de nagyon várom már.

Elfáradtam magozni, elfogyott az edényem, így a maradékot megkísérlem az úgy nevezett kispiacon értékesíteni.

Az év második felére a lelkesedésen a békafenekét verdesi. Ilyenkorra határozottan elfáradok.

Egy biztos tovább bírtam, mint tavaly. Minden évvel könnyebb lesz. Igazából soha nem lesz könnyebb! Érzem, hogy az egész testem átalakul. A tenyerem kötöttebb lett, a testalkatom szikárabb. Akik ismernek ezt csak viccnek szántam, de mégis. Azt figyeltem meg, hogy lehet a súlyom 95 kg, a hasam lejjebb ereszkedett, még ha a súlyom egy lépést sem adott lejjebb.

Furcsa volt hallani, mégis elfogadom. Ma ismét a fogyó kúráról esett szó. 173 cm magas daliához nem illő a 95 kg a statisztikai hivatal szerint.

Nem vitatkozom sem pro sem kontra, csak azt mondom, ha az ember elfogadja olyannak magát, amilyennek teremtette a jó Isten, akkor annak olyannak kell lennie. Nincs vita, ha több vagy kevesebb, de értelme sincs.

Azt gondolom, ha az ember elfogadja olyannak magát amilyen, akkor nem vágyik más bőrébe, esélye van egy boldogabb életre.

Summa summarum

Tavaly tavasszal vágtam bele ebbe a nagy vállalkozásba. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon jó ötlet e földhöz kötni magam. Most is visszakérdeznek, amikor a hobbimról kezdek mesélni. Úgy gondolom mára ez már nem hobbi lett, hanem szenvedély. Az időjárástól, és az évszak határozza meg mikor mit tegyek, ez határozottan mondhatom, hogy kötöttség. Mégis amikor dolgozok kinn a területen, a táj szépsége, és az energia, ami alakot ölt, egyfajta szabadság. Filozófia. Művészet.

Minél magasabb fokon foglalkozik a megszerzett ismeretanyaggal a gazda, annál nagyobb tapasztalatokra tesz szert. A felhasznált tapasztalat egy új energiává alakul. Minden porból vétetik, és azzá válik.

A 2011-es évi tapasztalat szerint majdnem elégedett vagyok. Ezév közepéig július elejéig minden rendben zajlott. A tanya minden rezdülése menetrend szerint zajlott. A nyári szezon ekkor kezdett kiteljesedni, és a kiskert, valamint a terület fű állománya aggasztó méreteket öltött.

Nem csüggedtem, de aggódva szemléltem az állapotok fokozódó romlását. Míg egy szerencsétlen baleset folytán otthon maradtam 3 hét betegszabadságon.

Az első héten ágyhoz voltam kötve, majd fokozatosan kezdtem el sétálgatni. A bal bokán külső szalagja részlegesen szakadt el. Nem komoly, de kibírtam nevetés nélkül.

Tiszteletben tartottam a sérülésem, de nem bírtam otthon feküdni, így kimentem sétálgatni. Gondoltam, ha már sétálgatok, akkor már összeszedem a barackot. Gondoltam ha már összeszedtem, ki is magozom. Mára 350 liter magozott barackcefre kerekedett a kitartó munkának köszönhetően.

Amikor már jól bírtam a merevítővel a sétát, néha megpróbáltam levenni, és anélkül sétálgattam. Eleinte csak keveset, mivel a terepet rosszul bírtam, csak fokozatosan terheltem. A táppénz végére működnie kell-ez volt a cél.

A harmadik hét végére terveztem be a szüretet. Előtte levágtam a füvet, és előkészültem a szürethez. Nem mondom, hogy minden zökkenő mentesen zajlott, de nincs okom panaszra.

Lezajlott a szüret. A fehér szőlő egyedül szedtem le 12 óra alatt...az nap kimondottan jól aludtam.

A préselés is egyedül zajlott, de rugalmasan közben barackot magoztam. A vörös szőlő szüretelése már nem indokolta volna a társaságot, mégis arra hívtam el a barátaim. Jó idő, még jobb hangulat...bogrács. Szép emlékekkel lettünk gazdagabbak!

Végeredmény kb 200 liter fehér bor lesz, és 100 liter vörös bor, ha el nem rontom :P.

A fehér must 18 fokos lett- a többsége olasz rizling, a vörös must 18,5 fokos lett 100 kg zweigelt, kb 50 kg othello.

A tavalyi 14 fokos musthoz képest ez kimagasló. A balatonparti gazdatársakat azzal szoktam ugratni, hogy ott olyan magas lehet a must cukorfoka, hogy vízzel kell hígítani, hogy jó bor legyen belőle :D.

A pincemunkákra kell most nagyon odafigyelni... ha ez meg lesz, nagy baj nem lehet.