Azt mondják, hogy az Isten nagy mókamester!
A területemen lévő szőlő mennyiséget, az egész éves energia bevitel tekintetében a szőlő, a szőlőmust, murci, majd az újbor adja. Mégis van tizenöt darab parasztbarackfám. A sors úgy hozta, hogy szemmel láthatóan négy különböző fajtáról van szó. Egész éveben nincs vele gondom, csak augusztus közepétől október közepéig időjárástól függően.
A lényeg, hogy augusztus eleje óta folyamatosan szedem a barackot, és magozom. (a cefrébe). A barackszezon végére a kezem tele sérülésekkel, azok kissé megbarnulva a baracklétől. A must már a helyén.
Nincs több energián a barackokkal foglalkozni, ami gyümölcs a fákon van, azt megkísérelem eladni. Ez lesz az első kontaktom a vásárlókkal, de nagyon várom már.
Elfáradtam magozni, elfogyott az edényem, így a maradékot megkísérlem az úgy nevezett kispiacon értékesíteni.
Az év második felére a lelkesedésen a békafenekét verdesi. Ilyenkorra határozottan elfáradok.
Egy biztos tovább bírtam, mint tavaly. Minden évvel könnyebb lesz. Igazából soha nem lesz könnyebb! Érzem, hogy az egész testem átalakul. A tenyerem kötöttebb lett, a testalkatom szikárabb. Akik ismernek ezt csak viccnek szántam, de mégis. Azt figyeltem meg, hogy lehet a súlyom 95 kg, a hasam lejjebb ereszkedett, még ha a súlyom egy lépést sem adott lejjebb.
Furcsa volt hallani, mégis elfogadom. Ma ismét a fogyó kúráról esett szó. 173 cm magas daliához nem illő a 95 kg a statisztikai hivatal szerint.
Nem vitatkozom sem pro sem kontra, csak azt mondom, ha az ember elfogadja olyannak magát, amilyennek teremtette a jó Isten, akkor annak olyannak kell lennie. Nincs vita, ha több vagy kevesebb, de értelme sincs.
Azt gondolom, ha az ember elfogadja olyannak magát amilyen, akkor nem vágyik más bőrébe, esélye van egy boldogabb életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése