Egy nagyon nagyon régi történetet szeretnék elmesélni. Ezt a történetet a nagyapámtól hallottam. Igazából nincs jelentősége a szereplőknek, mégis úgy írom le, ahogyan hallottam.
A két nagy háború között a somlai borokat pápai emberek itták meg. A nagyapám ismerőse mesélte el neki, hogy az első nagy háborút követően nagy volt a szegénység, és ezért a gazdák a bort eladták, és a csigert tartották meg maguknak.
Abban az időben a zsidók vásárolták meg a borokat arról a környékről, mivel Pápán nekik volt vendéglátóhelyük. A főhősünk legyen Pista bácsi.
Pista bácsihoz eljött a zsidója, aki minden évben megvásárolta a borát. Megkérdezi melyik hordóban lévő bor eladó. S mondja is Pista bácsi, hogy a három 100 literes. Mondja a zsidó, mi lenne, ha azt az ötszáz literes hordóban lévő bort vinné el. Nem szólt egy szót sem Pista bácsi odaadta neki. A zsidó soha nem kóstolta meg a bort, és abban a hordóban bizony csiger volt. Nem merte elmondani mit tett, de azt ötven év elteltével elmesélte a szomszédjának, hogy abban az évben hosszú idő után először igazi bort ittak.
A három száz literes hordóban kiváló minőségű somlai bor volt, az ötszáz literesben, pedig a csiger.
Mi is az a csiger?
Azt mondják az öregek, ahol 300 liter bor megterem, ott 300 liter csigert is kell keresni. A szőlőpréselményt felengedik vízzel, majd felcukrozzák. A cukorral pótolják a hiányzó alkoholtartamot, eztán ha elforr, azt nevezik csigernek.
Amit kapunk rossz minőségű bor, de bor.
Az én csigeremnek szörnyű íze van, de van. A régiek azt mondták a vantól nem kell félni! (szerintem párlat lesz belőle :-D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése