Bejegyzésem címe is utal, hogy az ember életének egyik kardinális kérdését fogja boncolgatni. Miszerint, hogy azé' nem olyan nagy baj, ha van egy saját tulajdonú mellékhelyiségünk. Már az első pár sornál elakadtam. Azon gondolkodtam el, hogyha saját WC-t építenék miképpen látnék hozzá, és milyen extrákkal ruháznám fel. (Hiszen mégis csak a SAJÁT WC-ről beszélünk.)
Természetesen meghoztam a szükséges kompromisszumaim. Az elkészítendő épület a lehető legolcsóbban kell kihozni. Nah ennél a kérdésnél a tervezés már más dimenzióban emeli a gazda gondolatvilágát.
Ismerek olyan gazdát, aki sokkal olcsóbban megoldotta volna a feladatot, de nekem a hozott anyagból kell dolgoznom. A körülményeket figyelembe véve: nincs áram, nincs szerszám (pl: motorfűrész, dekopírfűrész), és nincs tapasztalat.
A gödör kiásása minden probléma nélkül ment, sőt az oszlopok kimérése, azok lefúrása, és függőbe állítása is. A függőleges megtalálása már azért is volt nagy kihívás, mivel a rendelkezésre álló akácoszlopok nem kimondottan a legegyenesebbek közül akadtak.
Az ajtó is egy használt beltéri ajtó, de a legcsodálatosabb alkotás, mint amit férfi ember valaha is kívánhatott volna magának. Az ajtó keret, valamint az oszlopok beállítása, illetve azok becsapolása az oszlopokba, ez mind a saját munkám gyümölcse. Munkahelyi elfoglaltság miatt két hétig érettek az oszlopok a helyükön, míg ismételten fogást találtam rajta.
Az eredménnyel egy ideig elégedett voltam, de még mindig nem láttam a végét. Több óra vésés, állítgatás, méregetés kikezdte a hitemet, hogy önállóan képes vagyok befejezni. A sors különös "véletlen"-e, hogy a szomszédom ács, így különlegesebbnél különlegesebb kérdésekkel bombáztam, míg végül felajánlotta, hogy segít. Nagy dilemma volt bennem. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a múlt iránt érzett mérhetetlen tiszteletem lelki csatát vívott a ma technikájával, és a célszerűség győzött. A gazdának mindig a hatékonyságot, célszerűséget kell szem előtt tartania, hiszen innen vesszük a józan paraszti eszünket.
Hosszú órák kitartó munkája szinte egy-két óra alatt vált köddé, de még így is mérhetetlen örömet éreztem:
A szakember szorgos kezei pillanatok alatt látható eredményeket produkált. Próbáltam ellesni mi is lehet a titka...
Szegeléssel lett "összeütve" az építmény. Kaptam csavarokat is, de az nagyon erőkifejtéssel járt volna, hiszen nincs csavarbehajtóm. Nehéz az idővel versenyt futni!
Már kezd formát alkotni, és másra nem tudtam gondolni, hogy milyen csodálatos ez a Budi! A Kerti pottyantós, a több órai próbálkozásaim, és a percíz hozzáértő kezek között míves darabbá formálódott. Talán azért nem érzek kudarcot, mert bizony az alapokat én csináltam, és a végeredmény tekintetében nem egy lényegtelen fegyvertény.
A belső szerkezet még nem került kialakításra, mivel a tapasztalat hiánya az sugallta nekem, hogy majd lesz valahogy...hát lesz is. El kell mennem még egy 4m hosszú deszkát vásárolnom, hogy az ülő alkalmatosság elkészülhessen.
Az utolsó simítások...legalábbis én azt gondoltam....
Az este ránk köszöntött, így azt már nem tudtam lefényképezni, hogy, hogyan néz ki cseréppel, és az ajtó félfát takaró burkolattal. Amikor hulla fáradtam hazaestem, és lefeküdtem aludni, hálát éreztem!
Még frissítem a bejegyzésem a végeredmény tekintetében...folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése