Téli munkák

A termények már a kamarában, a bor érik a tölgyfa hordóban, és várunk elégedettséggel a szívünkben. Munka nélkül várjuk a tavasz keltető sugarait. Ezt az idilli képet szeretném szét kergetni. Ugyan a terményeket jó esetben már betakarították, de a diópucolás, a fejtés, és a jó borok kóstolgatása még ma is nagy kihívás a gazda embernek. Ha jól hiszem az utolsó kötelességnél megakadnak a szigorú asszonynépek, hogy csak legyen esze az embernek, s tudja mennyi nyolc kalács. A gazdának meg van a magához való esze, s ki nem hagyná a félig érett vörös bor kóstolgatását, persze csak mértékkel.

A nagy munka közben mindig van egy gondolat, hogy a télen feladat kifőzni az ezévi cefrést, s mi egyéb mást is. Amikor már a cefréből párlat leledzik, s azt egy hónapig pihentettük, s ókor ókor meg levegőztettük, akkor azt illik megkóstolni, mert hogy hogyan lehet kínálni a vendéget, úgy hogy azt sem lehet tudni, mivel is kínáljuk azt.

S ha már kellőképpen megérett a gazda a tavaszra új erőt gyűjtve rugaszkodik neki a feladatnak. Akarással teli, s örömmel néz a jövőbe, és hiszi, hogy az idei viszontagságok elmaradnak majd.

Ezen néhány bizakodással teli sorral kívánok minden gazdának, s nem gazdának minden jót.

Itt az Ősz, itt van újra!

Kicsit megfáradva, de reménnyel teli szívvel tekintek a jövőbe. Megfáradva, mert néhány hónapi hallgatás, és egy jó barát elvesztése nyomán keletkezett űr feltöltése sok energiát visz el, vagy hoz is. Ezen időben hallgattam, de nem tétlenkedtem. A napi rutin mellett neki álltam futni, és a kerti munkák mellett a pince felújításának is nekiláttam. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de mégis nagy kihívásokkal kellett szembe néznem. Kőfalat pótoltam, vakoltam, javítottam. Mellette a szüret elvégzése, a bor érésének lassúsága, és a mindennapi figyelem, ami izgalommal várakozással van teli. Minden pillanat vagy rezdülés örömet okoz. Már csak mellékesen említem a szőlőmustból készített sűrítményt, amit egyébként szőlőszörpnek készítettem. 

Nem soká' megérkezik a hideg, már olyan nagy távokat már nem tudok lefutni. A mozgás, amiben lendültem nem akar alább hagyni, nem szeretném. 2012. június 12-n kezdtem neki a futásnak, és négy hónap alatt nagy utat tettem meg. Eleinte rövideket, s egyre hosszabbakat. Szépen lassan egyre többet tudtam teljesíteni. A súlyom csökkent, a távok nőttek, 2012, október 12.-n Várpalotán lefutottam a félmaratoni távot. Nem nagyzolásból írom ezeket a sorokat, talán csak abban reménykedek, hogy más is utat talál...

Az eddig elért eredményre nagyon büszke vagyok, és ezt a fajta hobbit mindenkinek csak ajánlani tudom!

Visszatérve a gazdálkodásra, abban reménykedem, hogy a beszélőkém ismét a régi lesz, és minden rezdülésről, mosolyról vagy sikerről hosszú beszámolókat tudok nektek írni.

Lekvár helyett dzsem

Gyermekkorom legkedvesebb emlékei közé tartozik a nagymama lekváros kenyerének soha nem múló gasztronómiai élménye. Úgy gondolom minden gyerek, így én sem gondolkodtam felőle, hogy hogyan lesz a lekvár, csak van, és Isteni.

Amikor fiatalember voltam úgy nevettem azon a felmérésen, hogy az osztrák gyerekek X százaléka úgy hitte, hogy a tehén lila színű, mert a reklámban így mutatták be. Lassan felnőtté érek, és ez a derültség szomorúsággá nőt, amikor felészleltem, és a nagymama lekvárja már volt a polcon. Bemegyek a Szupermarketbe, és nézem a lekváros polcot, és nem kívánom, amit látok. Azon tűnődöm, hogy vajon mennyi gyümölcsből készülhet egy 720 ml -s üveg lekvár?

Régi dédelgetett álmom, hogy saját lekvárt főzők, már a pálinkát kipróbáltam :-), és jó lett, ki kell próbáljam a lekvárt is. Az idei termést figyelve, illetve a munkahely alakulását hamar alább adtam, és úgy határoztam dzsemet készítek. egyszerű, gyors, és finom. A kritikusokkal egyet értek, de a gazda legnagyobb ellensége az idő, így nekem is abból van a legkevesebb.

A dzsem:

Hozzávalók:

3 kg meggy vagy cseresznye

3 tasak dzsem fix

1,5 kg cukor

Elkészítése:

Vettem 4 db 720 ml befőttes üveget fedőkkel. Az üvegeket elmostam, a fedőket beáztattam. A gyümölcsöt kimagoztam, és helyére az elkészítendő edénybe elhelyeztem. 

Amikor végeztünk ezzel a folyamattal, ellehet dönteni, hogy összeturmixoljuk, vagy csak a la nature összerottyantjuk.

 Nos, én ez utóbbinál döntöttem, azért fizikailag összetörtem a gyümölcsöt, amennyire lehetett, aztán rottyant.

Bevallom egy picit csaltam, mert kb 6 deciliter vízzel nyakon borítottam, ez már általam kipróbált dolog volt, így az eredmény is jó lesz. Bizony, nagyon finom lesz...nyamnyam

Az elkészült dzsemet az előkészített üvegekbe merjük peremig, majd lezárjuk a fedővel és a feje tetejére fordítjuk kb 5 percre, és az üvegeket ezt követően száraz dunsztba tettem. 

A maradékra meg rávetjük magunkat, és nagyon megesszük...olyan nagyon XD

A cseresznye dzsembe saját ötletem szerint halványan őrölt fahéjjal ízesítem, szerintem nem rontja el... :P

A dzsemkészítés végkövetkeztetése, hogy versenyképes terméket alkot az ember a boltinál jóval olcsóbban. Akkor tudunk sokat spórolni, ha saját gyümölcsöt dolgozunk fel.

 Biztos van száz érv ez ellen az eljárás ellen, és biztos vagyok benne hogy ezren megcáfolják azt, én csak azt tudom, hogy szeretettel csináltam, és az íze király lett.

In memorian Szabó Imre Zsolt

IN MEMORIAM SZABÓ IMRE ZSOLT

Fekete zászlót lenget a júniusi szél.
A Nap mára nem sütött ki senkinek!
Szürke felhők mögé bújt az ég,
és az itt maradtakat esőkönnyel locsolja meg!

Egyre erősebben fúj, ahogy a felismerés
helyet kap a fejben, gondolatban!
Egyre vadabbul, és mi a rúd mellett állunk,
halkan motyogjuk egyesével: én is itt maradtam!

Te miért mentél el jó cimbora?
Miért indultál ismeretlen hosszú útnak mégis...?
Hisz' ha kell megfogjuk kezed!
...és súgja már mind: én is, én is...

Elkéstünk. Te már máshonnan, máshogyan
nézel minket – ezt tudjuk bizton.
Mi gondolunk rád szeretettel, de hidd el:
Örökké veled! - és van szék ami odafent tied...

Ülj le bátran! Lásd gyermeked felnőni onnan!
És már ne bánkódj e szörnyű titkon!

(Baranyai Máté)

A fagykár...

A szívem nehéz, a szavak nem buggyannak a felszínre. Olyannak tűnik, mintha a mocsárban a felszínre törni kívánó gázok. A szándék tiszta, de nem történik cselekvés .

Egyik nap nyugodt szívvel, és lelkiismerettel kimentem a hegyre, a szomszéd néni behívott, és borral kínált. Gondoltam, hogy még sokat  dolgozom a hegyen, mire haza megyek az már nem számít, ezért is kértem fröccsöt. Leültünk, majd általános gazda témákat vetünk elő, egyszerre kibökte...Balázs a pince előtti vágódban a fagy komoly munkát végzett.

Kábultam figyeltem rá, és azt gondoltam ez a természet rendje.

Még nem mértem fel a kárt, de sajnos a kár szembe szökő. Az első vágó kb 3/4 -e elfagyott. Aggódó szívem figyelme a kiskertre fókuszált. (Istenem, annyi munka....)

A pusztítás felmérhetetlen, a krumpli, a bab, a cukkini, a brokkoli, a paradicsom, a kukorica. A lelkemben némi űrrel ültettem 11 tő tököt. Pluszban még cukkinit is fogok ültetni, nem adom fel.

Ez a nagyfokú makacsság, néha átoknak tűnik, de az is lehet, hogy egyszer majd áldás lesz!

A károkat már nem gondolom, hogy felmérem, miért is tenném. A krumpli újra kihajt, a babot újra vetem, a cukkini már a helyén.  Még a kukoricát kell újra vetnem, és paradicsom palántákat kell keresnem valahol...

Szerencsére a szőlőkben szinte sehol nem keletkezett olyan mértékű pusztulás, mint nálam. A szőlőnövény is újra kifog hajtani, csak termésre nem kell számítanom az idén.

A cseresznyevirágzásakor is volt fagykárom, de ez szinte általános volt az országban...nagyon kevés cseresznye lesz az idén. Ezt észre lehet venni majd a piaci árak alakulásában is.

A kerti pottyantós

Bejegyzésem címe is utal, hogy az ember életének egyik kardinális kérdését fogja boncolgatni. Miszerint, hogy azé' nem olyan nagy baj, ha van egy saját tulajdonú mellékhelyiségünk. Már az első pár sornál elakadtam. Azon gondolkodtam el, hogyha saját WC-t építenék miképpen látnék hozzá, és milyen extrákkal ruháznám fel. (Hiszen mégis csak a SAJÁT WC-ről beszélünk.)

Természetesen meghoztam a szükséges kompromisszumaim. Az elkészítendő épület a lehető legolcsóbban kell kihozni. Nah ennél a kérdésnél a tervezés már más dimenzióban emeli a gazda gondolatvilágát.

Ismerek olyan gazdát, aki sokkal olcsóbban megoldotta volna a feladatot, de nekem a hozott anyagból kell dolgoznom. A körülményeket figyelembe véve: nincs áram, nincs szerszám (pl: motorfűrész, dekopírfűrész), és nincs tapasztalat.

A gödör kiásása minden probléma nélkül ment, sőt az oszlopok kimérése, azok lefúrása, és függőbe állítása is. A függőleges megtalálása már azért is volt nagy kihívás, mivel a rendelkezésre álló akácoszlopok nem kimondottan a legegyenesebbek közül akadtak.

Az ajtó is egy használt beltéri ajtó, de a legcsodálatosabb alkotás, mint amit férfi ember valaha is kívánhatott volna magának. Az ajtó keret, valamint az oszlopok beállítása, illetve azok becsapolása az oszlopokba, ez mind a saját munkám gyümölcse. Munkahelyi elfoglaltság miatt két hétig érettek az oszlopok a helyükön, míg ismételten fogást találtam rajta.

Az eredménnyel egy ideig elégedett voltam, de még mindig nem láttam a végét. Több óra vésés, állítgatás, méregetés kikezdte a hitemet, hogy önállóan képes vagyok befejezni. A sors  különös "véletlen"-e, hogy a szomszédom ács, így különlegesebbnél különlegesebb  kérdésekkel bombáztam, míg végül felajánlotta, hogy segít. Nagy dilemma volt bennem. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a múlt iránt érzett mérhetetlen tiszteletem lelki csatát vívott a ma technikájával, és a célszerűség győzött. A gazdának mindig a hatékonyságot, célszerűséget kell szem előtt tartania, hiszen innen vesszük a józan paraszti eszünket.
Hosszú órák kitartó munkája szinte egy-két óra alatt vált köddé, de még így is mérhetetlen örömet éreztem:

A szakember szorgos kezei pillanatok alatt látható eredményeket produkált. Próbáltam ellesni mi is lehet a titka...

Szegeléssel lett "összeütve" az építmény. Kaptam csavarokat is, de az nagyon erőkifejtéssel járt volna, hiszen nincs csavarbehajtóm. Nehéz az idővel versenyt futni!

Már kezd formát alkotni, és másra nem tudtam gondolni, hogy milyen csodálatos ez a Budi! A Kerti pottyantós, a több órai próbálkozásaim, és a percíz hozzáértő kezek között míves darabbá formálódott. Talán azért nem érzek kudarcot, mert bizony az alapokat én csináltam, és a végeredmény tekintetében nem egy lényegtelen fegyvertény.

A belső szerkezet még nem került kialakításra, mivel a tapasztalat hiánya az sugallta nekem, hogy majd lesz valahogy...hát lesz is. El kell mennem még egy 4m hosszú deszkát vásárolnom, hogy az ülő alkalmatosság elkészülhessen.

Az utolsó simítások...legalábbis én azt gondoltam....

Az este ránk köszöntött, így azt már nem tudtam lefényképezni, hogy, hogyan néz ki cseréppel, és az ajtó félfát takaró burkolattal. Amikor hulla fáradtam hazaestem, és lefeküdtem aludni, hálát éreztem!

Még frissítem a bejegyzésem a végeredmény tekintetében...folyt köv.

A fejlődést figyelni, jó érzés

Egy kedves barátommal történő beszélgetéskor szóba került, hogy mi van a kiskerttel? /Nem frissítettem e tárgykörben./ Ez így van, most a beszélgetés után, a mulasztás miatt érzett arcpírtól kimelegedve megosztom veletek a változásokat. 

A jó gazda mindennap megszemléli a terciát. Megfigyeli milyen változások indulnak neki, és azok jók e, avagy sem. Legalábbis az egyik szomszédasszonyom, egy pohárborral a kezében esténként megteszi ezt. Úgy tűnik nekem, mint egy szeánsz. Mindig képben lenni! Nekem sajnos nem mindig sikerül, de olthatatlan lelkesedésem miatt sikerült a fejlődés egy-egy pillanatát a "fekete dobozba" zárnom.

Egy időben nagy szárazság leledzett, és erős késztetés éreztem a kapálás iránt. Ez nem valami perverzió, a gazdának erős érdeke, hogy a talajban kialakult kapillárisokat szét zúzva levegőt keverjen a földrészecskéi közé. Azt a tudást, már korán megismerte az emberiség, hogy a levegő a legjobb hőszigetelő. Ebben az esetben az a cél, hogy a talajban lévő víztartalom, minél több időt töltsön a földben. Kapálás nélkül a gyomnövények is teret nyernek, és a föld is hamar kiszárad.

A kapálás nem túl szórakoztató elfoglaltság, de alázatra nevel. Nem szabad azt hinni, hogy a gazdának minden ingyen van. Persze neki könnyű-mondták- mert van. Amikor megvásároltam a kertet, nagy marhának tartott a környezetem, mert munkát vásároltam. Nem tudom szavakkal megfogalmazni azt az élményt, amikor a saját magam által termelt növényekből készült étellel kínálom a vendégeim.
(egy szőke nős vicc jut az eszembe:
 A vonaton utazik két szőke nő. Az egyik megállónál felszáll, és a kupéjukba ül egy magas , sovány hosszú hajú, szakállas férfi. Odasúgja az egyik a másiknak:
- Te, ez úgy néz ki, mint István a király.
mire a másik: Te hülye, István király már ezer éve meghalt.
A következő megállónál felszáll egy fiatal lány, és a kupéban meglátva a férfit, széles mosollyal üdvözli:
 -Szia István, ezer éve nem láttalak!
Erre oda súgja a másik az egyiknek:- Nah, Ki a Hülye?)

Nem hagynám ki azt az izgalmat sem, amikor kapálás közben az egyik földdarab egy hatalmasat kuttykorékolt. (majd eldobtam a kapát...:-) Meglepettségem nem volt alaptalan, mivel kifordítottam egy békát téli vackából. Figyelmesen megvizsgáltam kellő távolságról, hogy meg van e mind a négy lába, ill. a feje. Szemmel láthatóan mindene megvolt, ezért egy picit megnyugodtam, még pózolt is a kis békakirálylány a fotózáskor.

Egy kapálás előtti képet mutatnék még, mert már a kertiWC a' le pottyantós verzió megépítésére gyűjtöm a képanyagot...

Igyekszem motiválni a környezetem, ezért egy nem rég általam készített fotóval búcsúzom:

Nem a cél, hanem az út ami elvisz addig, ez teszi értelmessé az utazást!

(Jah, és figyelitek, van fény az út végén...)

A sárcsíkúti bográcsos

Minden évben a születésem napja körül, de nem annak alkalmával :), megrendezésre kerül nagyobb baráti társasággal a tavaszköszöntő bogrács elkészítése. A bogrács tartalma mindig változik az adott év benyomásai tekintetében. Nagy izgalommal kezdtem bele a szervezésbe. Az időjárás esősnek ígérkezett, ezért egy olyan helyszínt választottam, amely a rossz időjárási viszonyoknak is meg tud felelni. Sárcsíkút kb 4-5 km-re helyezkedik el légvonalban a tanyámtól. Az a jellegzetessége, hogy a Kab hegy oldalából csordogáló források egyike. A forrás egy völgybe folyik, ahol egy gátat építettek, melynek következtében egy kis tavacska keletkezett.

Az idén kb 8-10 fővel számoltam, és a családommal együtt kb 11-en lehettünk, bele számolva a lurkókat is. A tizennegyedikei hétvégén, pontosan szombaton nagyon együtt álltak a dolgok. Különös "véletlen " folytán nálunk nem esett az eső. Vittem magammal megfelelő mennyiségű tűzifát, és hajszál pontosan annyi is kellett. Az ételből bőségesen jutott mindenkinek, talán kicsit laktatóbbra sikerült, mint a sokéves átlag.

Kezdjük az elején:

 A völgybe bevezető út, jobb oldalon a régi Jókai bánya bejárata

 A völgybe beérve

A völgy

A táj festői, nem győzőm felhívni a környezetem figyelmét, hogy milyen szép helyen élünk. A csodálatomba sajnos egy kis keserűség is vegyül, mivel megtudtam, hogy az ajkai hőerőműben naponta 2000 köbméterfát égetnek el. Most tüntetik el unokáink örökségét. Hadi vonatkozásban, nekem azé' lenne egy két keresetlen szavam a mai honvédő tábornokokhoz is. 

A Sárcsíkútra felérve a pihenő környékén kiválasztottam a tűzrakóhelyet.

 Nem itt :-), hanem a kép bal alsó sarkánál található helyen készítettem a bográcsot.

Ennyi holmit hoztam, így 4-5 alkalommal kellett volna fordulnom, hogy mindent feltudjak cipelni. Igen jól látható a gázpalack, az lett volna a "B" terv az eső megérkezése esetére. A terhet kb 40-50 kilogrammra saccolnám. Az előkészületeket egyedül csináltam meg, és csak egy későbbi időpontra érkeztek meg a vendégek.

A tűzgyújtásáról már csináltam blog bejegyzést, de itt meg lehet nézni, hogyan működik a gyakorlatban.

A tűz elgyújtása után egy ideig annak táplálása volt a feladat, illetve az hogy a már előkészített alapanyagokat, felhasználásra kész állapotba hozhassam. A tűz állapotát stabilnak nyilvánítottam, és a megolvasztott disznózsírra a megfelelő mennyiségű hagymát, fokhagymát beletettem. A dolog pikantériája, hogy találkoztam egyik gazdatársammal, aki adott még egy kis medvehagymát is. (az is belekerült :-)

Az étel még nem készült el, de már majd minden összetevő belekerült.  Nem igazán tudom beazonosítani, de inkább bab gulyának nevezném a szerzeményemet. Úgy készítettem el, mintha pörkölt lenne, csak nem a hús "pörköltem" meg, hanem a zöldséget pároltam egy ideig. Azt illik tudni, hogy a csontokat is belefőztem. (melyeket később kivettem)

A hozzávalók:

kb 1 kg sertés húsos levescsont

kb 1 kg szarvas húsos levescsont

kb 1 kg füstölt csánk

2 kg bab

1 darab disznóláb

1 darab  zeller

1 darab karalábé

3-4 szál sárgarépa

3 darab krumpli

Az étel elkészítésénél nekem fontos volt, hogy sűrű legyen a leves, és egy picit ragadjon. Annyira sikerült a ragadása az ételnek, hogy amikor kihűlt úgy remegett a lé, mint a kocsonya.

Az étel lepróbálása előtt, azé' illik egy kis pálinkát inni. (biztos, ami biztos)

Egyik kedves barátom a családjával

Egyik születésnapi ajándék.

Szemmel láthatóan jól fogyott az étek.

Miután mindennel végeztünk, a tűz is kialudt.

Szerintem a gyermekeim is jól fognak aludni ma. :-)

Ha összegeznem kéne a bográcsozás élményét, akkor elmondhatom, hogy bár minden évben elégedett voltam, az idei év kimagaslóan jó élmény nyújtott. Nem kell ahhoz alkalomnak lenni, hogy az ember a barátaival töltsön egy szép délutánt, ezért ragaszkodom ahhoz, hogy nem szülinapi bulit tartok. Meg kell jegyeznem, hogy azért kaptam ajándékot, és nagyon örültem neki. Kaptam egy jó fajta palack bort, tíz eper tövet, és egy kivi növényt. A mai napon ezek már a helyükre kerülnek, talán a borral várok még egy picit...

A "hirtelen" természet

A bejegyzésem címe is utal, hogy a természetben keresem a hirtelenséget. Jó édesanyám szokta emlegetni:" ... amikor felrobban a természet ..."-ezen gondolat mentén kezdtem el keresni a természetnek azt a pillanatát, amikor iniciál, majd hirtelen térfogat növekedéssel robban.

Találtam rá példát, de ki lehet jelenteni, hogy a figyelmes ember bizony ezt "robbanást" végig figyelemmel kísérheti.

A cseresznyefa virágzásának jelenségével kezdtem. Japánban a cseresznyefa virágzása nemzeti ünnep. Én is hasonló tisztelettel figyelem, hiszem a birtokon van egy gyönyörűséges cseresznyefa.

 1. február vége

 2. március eleje

 3. március közepe

 4. március vége

 5. április eleje

6. április eleje - közepe

Az idén a virágzásra nagy fagyok jöttek. Az Alföldön komoly károkat okozott a hideg. Szerencsémre nálam csak belerágott egy-egy sziromba, de mérhető kárt nem okozott.

7. a barnulást a mínusz fokok okozták

Ennyi kárt kívánok minden gazdának, mint amennyi az én fámon keletkezett. A hideg időjárás, valamint a nagyon várt esős időszak, viszont komoly problémákat is rejteget magában. 

A hűvös időben, illetve a szeles viszonyok között, az én kedvenc munkásaim nem tudnak dolgozni. Kik is az én kedven munkásaim. Bizony...a méhek. Szeretem őket, mert nem kell nekik szólni, hogy meló van, hanem tudják, és jönnek. Szeretem őket, mert nem kell őket noszogatni...dolgozzatok, és szorgalmasak. Szeretem őket, mert a kemény munkájukért nem pénzt fizetek, hanem önzetlen sok nektárt kapnak. Még nem panaszkodtak, hogy fizetés emelést szeretnének. Nem hallottam még halálra szurkált gazdáról sem, aki megtiltotta a méheknek a nektár gyűjtését. Ez egy jó szimbiózis, és ennyire egyszerű! Lehetne tőlük még mit tanulni!

Ez a virágzás viszonylag lassan alakul ki (szerintem), tudok egy ellenpéldát. A vadgesztenye lombba borulása. Nem tudom milyen kapcsolat van köztem, és a vadgesztenye között, de nagyom szeretem ezt a féle fát. A lombba borulása 1-2 nap alatt kiteljesedik. 

Az a benyomásom, mintha mindig is ilyen lett volna. A telet feledteti, és ez a fa, aminek a virágzását gyermeki izgalommal várom. Somogyzsitfa-Szőcsénypuszta településen van egy régi vadászkastély. A kastély körül egy szakmunkás iskola helyezkedik el, ahol volt szerencsém egy évet tanulni, mint favágó.(fakitermelő szakmunkás) Később az élet más területre sodort.

A kastély előtt volt egy nagyon idős vadgesztenyefa, ahol mindig nagyon szerettem időzni. Tisztelettel figyeltem, és hálás voltam a sorsomnak, hogy alatta ülhetek. Szerettem volna lerajzolni, de nem sikerültek a rajzok...abban bízom, hogy lesz alkalmam egyszer  lefotózni, és akkor majd meg tudom mutatni nektek.

Véleményem szerint, ha komolyabban megfigyelném a vadgesztenyefa lombbontását, az sem tűnne olyan nagyon hirtelennek, csak a mai rohanó világban annyira ritkán nézünk ki a fejünkből.

Állj meg, és gyönyörködj a környezetedben, mert Te egy csodálatos országban élsz, és csodálatos emberek vesznek körül! Becsüld a jelent, mert jót jelent!

Ezzel a képpel búcsúzom: Olyan benyomásom támadt, amikor ezt a jelenséget észleltem, mint, amikor a szivárványt felülről lehet látni.

Jah, és még valami izgalmas:

A tavaszi vetés

A tavaszi vetés semmivel sem fontosabb, mint az őszi vetés. Egy ilyen alapvetéssel lehetne kezdeni ennek a bejegyzésnek az értelmét. A veteményes kijelölése, annak a talajának előkészítése már az ősszel megkezdődik. Én a veteményesnek szánt területet megfeleztem, az egyikbe az őszi vetést tettem, a másikba már a tavaszi vetés magjai kerültek elültetésre.

A talaj előkészítése:

Vannak ahol a földet felszántják, majd a munka ordas részét a téli fagyokra bízzák. A téli fagyok alkalmával a rögökben található nedvesség tágulása miatt azok szétfagynak. A tavaszi rotálást az előzheti meg, hogy az egészben maradt rögöket bujtókapával szétverjük. Ezt követően kerül a terület kapálógéppel történő megjáratásra (rotálás). Ilyenkorra nagyon finom szerkezetűre hullik szét a talaj. Amikor én megcsináltam olyan lehetett, mint ha sörét méretű (2-3 mm)  lett volna az általános talajdarabkák mérete. Tapasztalatom szerint ez kb 20-30 mély megdolgozott talajvastagságot jelenthet. Ezen mélységben a sárgarépáink is kényelmesen tudnak növekedni.

 

A terület felását követően ez a kép tárul elénk

Ha a szántás helyett az ásás választottuk, akkor akkor a vetés megkezdése előtt fel kell készíteni azt a magok befogadására. Ilyenkor lehet rotációskapát használni, de én az idén egy szerűen gereblyével szétvertem a rögöket (köszönhető a téli -10-20°C-nak) ,és megigazítottam a felső réteget egyenletesre. 

   Elegyengetés után

Itt engedje meg az olvasó, hogy Anna lányom iskolái programját bekapcsoljam a saját programomba. Anna megkérdezte tőlem, hogy jelentkezhet e az iskolába a Vesd bele magad! programba. Én megkérdeztem tőle, hogy mi is ez pontosan, és elmondta, hogy az iskola ad nekik magokat, és azokat kell elültetni, és dokumentálni kell  a tapasztaltakat. Örvendtem a kezdeményezésnek, és egy picit bosszankodtam is, mivel már megvásároltam az idei vetőmagokat, ha tudtam volna...én is benevezek :-)

A csomag átvételét követően beszélgettünk a vetésről, és arról, hogy milyen körülményeket kell kialakítani, hogy a kikelt magok kifejlett növényekké fejlődhessenek.

 Az ifjú kertész

Megmutattam a kis segítségemnek, hogy melyik területen helyezzük el magjait. Mégis azt javasoltam, hogy mielőtt belekezdünk vizsgáljuk meg a magokat. (miből gazdálkodunk!)

Borsó, Vöröshagyma, Karalábé, Retek, Sárgarépa

Külön megvizsgáltuk minden magot, kértem figyelje meg milyen különbözőségei vannak azoknak. Meg lehetett figyelni, hogy a borsó nagy szemű, és gömbölyű:

zöldborsó

Találtunk apró és gömbölyűt:

karalábé

Abban egyet kellett értenem, vele, hogy ahány magot találtunk a dobozban annyiféleképpen nézett ki. Így feladtam a bámulatot, és az abba vetett hitemet, hogy egy tízéves gyerek is olyan csodálattal nézi ezeket a magokat, ahogyan az édesapja.

A magok vizsgálata éppenséggel nem vett hosszú időt igénybe, noh de az ültetést már nem lehet elkapkodni.

Az idős emberekkel történő beszélgetéseimet követően megtudhattam, hogy a magok kb 2-3 cm mélyre kell kerüljenek, és célszerű a barázda kihúzását követően megöntözni azt, és a vizes földbe vetni bele a magokat.

A vetés folyamata:

 1:) A barázdákat egymástól kb 30 cm-re húztuk ki

2:) Az elengedhetetlen öntözés

3:) A magok precíz elhelyezése 

(a második sornál már megkérdezte, hogy hintheti e he-he-he)

4:) A barázdák lezárása

Ugyan más növényeket is betervezem az első körbe, de szívesen adtam helyet a jövevényeknek. Nem különben, hogy talán Anna lányom nagyobb elánnal veti bele magát a munka sűrűjébe.Itt szeretném elmondani egyik Annához köthető történetecskét. Amikor először kezdtem bele a kiskertembe, és a kislányom elkérte a kapámat, és neki állt kapálni. 2-3 perc elteltével megáll, és rám nézz...-Apa, te ezt csinálod egész nap? Ebbe el lehet fáradni.

Megfogta a lényegét! Én ezt egyfajta energia körforgásnak tekintem. A munkával befektetett energia miatt a növények megnőnek, majd miután beértek megesszük őket. ...és újra energia lesz belőle.

A veteményezést követő éjszakán a gyermekem meg sem mozdult úgy aludt, mint a bunda.

Az új tapasztalatokat további bejegyzésekbe teszem közzé.