A jelen formálja a holnapot!

Visszatérő gondolatom, hogy hihetetlen honnan indultam el, és merre tartok, minden lépéssel átélni azt az örömöt, amit mindenkinek elmondani, átadni törekszem.

Minden pillanatban jelen lenni, a rosszakban, és a jókban is. Az árnyékra is szükség van, hogy tudjunk örülni a Nap fényének! Így az év végére elfáradtam, ha kimegyek a birtokra a madaraknak adok enni.... tervezgetek, mosolygok, új és új gondolatokat fontolgatok, megrágom. Félre teszem, újra előveszem, mit lehet belőle kikerekíteni.

Tele vagyok hittel, reménnyel, tetterővel, gondolattal, álmokkal, célokkal, energiával, bizalommal!

Jövőre az épület fenti lakórészének a vízvezeték rendszerét szeretném kiépíteni. A falakat leburkolni, a plafont megcsinálni. Szeretnék csinálni egy virágos kertet, az eprest átültetni. A birtok határán folyó forrást megregulázni, legalább egy hordót a folyás irányába besüllyeszteni. Az épület mögötti területet kitisztítani, a melléképületek alapját lerakni, a zöldtrágyadombot helyét kialakítani. 

S ha megnyerem a lottó ötöst, akkor kívülről leszigetelni az épületet, járdát építeni, a vízhálózatot realizálni, belső burkolásokat megcsinálni, bútorokat gyártani, az év végén a fafaragásos elképzeléseimet megcsinálni.

Jó utat mindenkinek! :)

Én így építem a templomomat!

Parasztnak lenni...

A panelgyermeke, ha öntudatára ébred, megkérdi a négy faltól 10 méterekre a földtől, hogy mit keresek én itt?! Kérdőn néz a két kezére, milyen csodát tudnék ezekkel a kezekkel művelni? Tudnék e új életet kezdeni? Tudnék e példát mutatni gyermekeimnek, tudnék e végig menni azon az úton, ahol már az őseim hányszor végig mentek? A városban a paraszt szó minősítés, pedig ha a szó mélyére tekintünk színtiszta minőség! 

Amikor el kezdtem a gazdálkodással foglalkozni, egyre jobban magába húz a régi tudás összegyűjtése, alkalmazása, szinte vágyom arra, hogy Én is paraszt lehessek. A magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása

A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja.

Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését. Az Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrizte. (pár gondolatot kölcsön vettem, Forrás:Út a Jövőbe, köszönet érte!)

Pár gondolat az ősi tudásból:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.

Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

Úgy gondolom, hogy ez már nem út keresés, hanem maga az út, egy olyan minőség megteremtése, ami kemény munkával, még több örömmel, és szeretettel vezet végig, egészen a végéig. El tudom mondani, hogy ezen az úton járni bizony nagyon nehéz, de megéri. Mi a titka? 

Ha a Napot keresed, ne Földet nézzed! :D

Rendet kell tenni!

Még most is kimegyek a hegyre, már egyre kevesebb a tenni való, vagy csak az lehet, hogy már az év végén kicsit elfáradt az emberfia. A nagy munkákkal már ez évre végeztem. Azé' kimegyek, megnézem, hogy mit tudnék csinálni, még munkásruhába sem mindig öltözök át, csak leülök és nézek Megnézem, hogy lakmároznak a széncinkék az általam kihelyezett eleségből. Megnézem a Somló hegyet, hátha valami új szépet látok rajta, vagy csak az ültetvény nézegetem homályos terveket szövögetve. 

A Cinkéknek az eleséget  készen veszem a boltba, ahogy a madarak felváltva esznek megfogalmazódott bennem, hogy kéne építenem egy madár etetőt!

A következő pillanatban úgy utcai ruhába már a felsőmaróval alakítottam ki a madarak etetőjét. Az alap egy colosdeszka, azt mélyítettem ki belátásom szerint. Hulladékfát használtam, anyaga fenyő. Ez az elfoglaltság is 2 órába telt, amíg kitaláltam legyártottam, feltettem a helyére, és napraforgó magokkal feltöltöttem az etetőt.

 CinkeInfó: "Festői környezetben, örök panoráma ingyen kaja!

 ITT!

 Kicsit szellős, de a madarak nem panaszkodtak még! :D

Mind megették a magot! :)

Másszor meg kimegyek begyújtok, és körülnézek mi az ami bántja a szemem, egyszer felmosok, egyszer vizet melegítek elmosogatok, volt úgy, hogy a pince előtti placcon rakodtam össze. Kitaláltam, hogy a következő kis munkám az lesz, hogy az lehasznált hordóimat virágtartókká alakítom át.

hasonlóra gondoltam!

Minden alkalommal formálódik, alakul a birtok. Minden lépéssel közelebb lesz ahhoz a képhez, ami a fejemben látok. Egyre szebb!

A Kolbásztöltés

Amikor meg vettem az első tanyám, szép lassan magába szippantott ez a világ. Észre sem vettem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy disznóvágásról érdeklődöm. Egyre több információt szerzek be róla, igaz a mostani bejegyzésem nem egy disznóvágásról szól, viszont egy lépéssel ismét közelebb vagyok hozzá!

Leegyszerűsítem  a történetet egy picit. Vettem 40 kg kolbászhúst, gyári fűszerkeveréket, belet mindent, ami hozzá kellett. Hosszabb távollét után az esti órákban hazaérve elhoztam a húst, és alaposan összekevertem az előírtak szerint. Másnap lett megtöltve, volt ideje, összeérni az ízeknek.

A "műszer"!!!

Ezzel a szerkezettel töltöttük a kolbászt. Igen többen voltunk, egy ember engedte a bélbe a kolbászhúst, én tekertem, egy pedig a megtöltött kolbászokat rakta a ládába. A töltés során előfordul, hogy levegős lesz a bél, ilyenkor egy tűvel ki kell lyukasztani, hogy rátapadjon valamelyest a benne lévő húsra. 

Valahogy így kell elképzelni, amikor a ládába kerül a félkésztermék.

A töltésnek mindig volt egy egy kellemesebb mozzanata, amikor kiürült az töltő, mert amikor töltöttük, akkor töltöttünk! :)

A füstre várakozó kolbászok!

Ilyen volt!

A kolbásztöltés emlékezetesre sikeredett, köszönet érte mindenkinek, aki segített az elkészítésében, és annak is, aki elmesélte, hogy mi történt a töltés után :S (kis túlzással!)

 Ilyen lett! :)

Hát nem gyönyörű!

Szerintem minden fáradságot megér, egy ilyen kép! :) Nem bírtam ki, már megkóstoltam, és az íze is nagyon finom lett!

Az íróasztaltól az csörlősekéig

Tegnap nagy napra ébredtem, vettem egy csörlősekét. Gondoltam felvezetem a bejelenteni valómat egy rövid történettel, de az jutott az eszembe, hogy ez a történet így is elég rövid. :)

Többször megfogalmaztam, hogy kb. 30 évesen kezdtem el a tanyán dolgozni. Mondták nekem, de nem hittem, hogy kutya nehéz lesz. Az idő beigazolta a károgókat, mert nem lett könnyebb a munka, csak én lettem szívósabb. Amit kitaláltam, azt addig hajtottam, amíg el nem értem. Ezzel csak az lett a baj, hogy egyre nagyobbakat kezdtem el álmodni :).Ez nem is baj, egyszerűen jó érzés!

 A garázssoron kérdeztem az egyik ismerősömet, hogy tudna e csörlősekét, már mondta is, hogy régebben ki árulta az ekéjét, ismertem is. Másnap felhívtam, megállapodtunk, majd megbeszéltünk egy időpontot, mikor hozzuk el.

Amikor felpakoltuk, megkérdezte -nem kéne egy hidraulikus prés...gondolkoztam rajta, majd döntöttem, megvettem.

Vakartam is fejem mi a fenét kezdek két préssel? Meg szerettem volna osztani az örömöm egy kedves barátommal, akinek megmutattam a csörlősekét, majd a prést. Addig beszélgettünk, amíg meg nem vette az én régi présem! :D Mind ez egy nap alatt, mi ez ha nem csoda !!!

Visszagondolok arra az időszakomra, amikor egy fiatal bányamérnöknek tanuló srác arról mesélt, hogy micsoda élmény kinn dolgozni a szőlőskertben...Jóban voltunk akkoriban nem akartam megbántani, de hat ökrös fogattal sem tudtak volna rávenni, hogy vegyek magamnak akkor ilyent. Változik azt ember, változik a világ!

Sok terméket előtudok már állítani, tudok túrót csinálni, "lekvárt"főzni, már minden félelem nélkül neki tudok állni olyan dolgoknak, amitől korábban kirázott a hideg. Jó apropó másokkal beszélgetni róla, utána olvasni, keresni, kutatni...szavamra! :)

Voá lá!

Két lábbal a Földön

A tanya bejáratának földmunkálatairól már esett szó. Hosszú órákon át lapátolni, ásni a kötött talajt, vagy csak küzdeni saját magaddal, hogy már nincs sok vissza. Az épület melletti betonlapokat felszedtem, és neki álltam a leendő járda alapját kiásni.

Közel másfél óra alatt haladtam a kép közepén látható 2. betonkockáig. Ahol idő hiány miatt abbahagytam a munkát. Ehhez a munkához kell a léleknek erősödnie, mert még nem látod a végét, és el kell hinned, hogy ez sem tarthat örökké. Hajlamos vagyok elmenni sétálni, lemérni egy méretet. Vagy csak inni, pedig még bírtam volna, de kellett mozdulni! 

Elhatároztam, hogy az alapot meghordom építési törmelékkel, majd nylon-nal beborítom, majd visszateszem az ép betonkockákat, majd kibetonozom. 1,5- 2 méterenként hagyok dilatációs csíkokat. Eleinte hajlottam, hogy mindezeket kihagyjam, de úgy gondolom, hogy jó lesz ez így is.  Bárhogyan döntök jó lesz, ha idő előtt tönkremenne, akkor kapok egy új lehetőséget, hogy jobbat, szebbet, maradandóbbat alkossak!

Még egy jó hír! Meg van a bejárati ajtó, hamarosan telepítve lesz! :P

20 talicska föld került kitermelésre, mire felértem!

250 kg szárazbetont használtam fel.

...és kitudja mennyi perc, óra mire elkészült! :)

...nos, végül dilatációs hézagot az elején és a végén hagytam. Jah és a bejárati ajtó!!! :D

Ablak a világra

A pince megvásárlása előtt a fenti lakórész teljesen kiégett. Se ajtó, se ablakok, csak a kiégett falak, és a korom szaga mindenhol. Az állhatatos munka szép lassan, ahogy a természet visszafoglalja, azt ami a sajátja. Bevallom, nekem igen nagy örömet jelentett, amikor az ablakokat beállítottam.   

Valahogy kezd házra emlékeztetni....

Nyilvánvaló, hogy azért hátra dőlni még korai lenne, mégis amikor ezt lefényképeztem fülig ért a szám. Valahogy nehéz megosztani az élményt, csak sejteni lehet...

Az ablakot édesapámtól kaptam, valójában szerettem volna nagyobb ablakot beépíteni. Mivel a tűz miatt leesett a vakolat nagy része, láthatóvá vált, hogy az ablak nyílást utólag nagyították meg, és az áthidaló rövidebb. Édesapámtól kapott ablak pont befért az áthidaló alá.-Nincsenek véletlenek!

Az első ablakot úgy vásároltam 100*120 méretű faablak, ott is a két szélét be kellett falazni, mivel a nyílás 120*120 volt. A falazástól eleinte kirázott a hideg, tele voltam félelmekkel, mára már lehetőséget látok magam előtt, hogy valami újat, szépet alkossak. A küzdelem még nem fejeződött be, ha finoman akarom kifejezni magam éppen most kezdődött el. :)

Az "új" ajtó :)

Ambiciótól az értelemig

Közeledünk az év végéhez! Kicsit korai, de időszerű egy pillanatra megállni, és végig gondolni honnan indultam, és hová szeretnék érkezni. Az emlékezés mindig a jó pillanataimmal kezdődik...de a sorok között ott van az a "igen,igen, de..." megjegyzés. Nem kevés gyakorlásomba került, hogy az így kezdődő gondolatokat kicseréljem, vagy csak egyszerűen hallgassak. Eleinte figyelmeztettem magam:

"Maradj csendben!". 

2010.-ben kezdtem el gazdálkodni. Nagy lelkesedéssel vetettem bele a munkába, de az elért eredmény, és a minőség nem mindig találkozott. A lelkesedés rapszodikusan változott hol pozitív, hol negatív irányban. A tudás hiánya, az időjárás, a szabadidő mind befolyásolta, hogy mennyi munka került befektetésbe az adott évben, valamint annak milyen eredménye lett. A hit az megmaradt, de keserves út vezetett fel az emelkedőn. 2013.-ban eladtam ezt a tanyát:

és vettem egy másikat:

A tetőt már én építtettem, mivel a pince 2013. nyarán leégett.  

A munka minősége, és mennyisége az évek során hatékonyabb lett. Az ötletelést felváltotta a tervezés. Átfogalmazódott bennem a pénzhez való viszony, például már nem mondok le semmiről. Nem mondom, hogy nincs erre, vagy arra pénzem. Egy kérdésből kezdem el kibontani meg a megoldást. A kulcskérdés pedig a következő: "Hogyan engedhetném meg magamnak? ".

Az évek alatt megváltoztak a gondolataim, az izomzatom, a pincém. A hitem az nem változott! :)

A jövőt illetően tele vagyok elképzelésekkel, az ötleteimet hagyom érni, és nem vagyok rest az új ötletekkel összevetni. Költségvetést számolok, centivel méregetek, vagy csak ülök egy pohár borral a bejárat melletti kanapén, és hosszan  merengve nézem a Somló hegyet. 

Amikor a megoldásokon gondolkodom, mindig azt mondom magamnak új templomot építek!

Bejáró

A szüret siralmas hangulatban zajlott le, verőfényes napsütésben. Az igaz, úgy kellett keresni az ép fürtöket., és a termés sem lett rekord. Ha a felkerekített számokat nézzük, akkor 50 liter fehér must, és 100 liter vörös került az idén a helyére.

A vörös szőlőt 5-6 napot szoktam a héján ázni hagyni, ezt követően került a présre. A második napon, amikor már nehezen lehetett húzni a prést közben elmentem segíteni Laci barátomnak. Az esős idők miatt a birtokára vezető út teljesen nyomvályús lett. Ezért a környéken kihelyezett útjavításra szolgáló kövekből hoztunk pár utánfutóval. A szállítások között visszagondoltam, hogy az én kis tanyám bejárata is fel lett túrva, mivel a sok eső miatt felpuhult a föld, és a nagy forgalom meg szét mozgatta azt.

A képen nem látszik, de terméskővel igyekeztem a felhaladást segíteni, kisebb nagyobb eredménnyel.

Amikor nála végeztünk, akkor hozzám is vittünk egy fordulóval. Minent a helyére, azonnal nekiláttam a munkának. Kijelöltem a terepet, hová gondoltam elhelyezni a nagyobb kisebb kövekből álló kőrakást.

A járatot kimélyítettem kb 3,5m *4m területen a birtokon mélyebben, az útnál csak pár centiméterre. Nem volt egyszerű munka, csak a mélyítés kb 5 órát vett igénybe. 8 talicska föld került kitermelésre.

Amikor megvolt az ásás, lapátolás, és a kitermelt föld elhelyezése, akkor már láttam a munkavégét. A felújításra szoruló présházban volt egy kis építési törmelék, azzal feltöltöttem a mélyebb részeket.

Találtam a romok között egy megéget szőnyeget, jó ötletnek tűnt, hogy az alapba bekerüljön. Milyen ötlet lesz, azt majd az idő megmondja.

 ÉS a vége, felemelő. Közel hét órás munka eredménye.

Jó lett volna egy tömörítővel még a helyére igazítani, de így is tökéletes.

Felkészülés a szüretre?

Minden évben szertartásszerűen készülődik az emberfia a szüretre. A nyár utolsó hónapjában lehetőség szerint már nem permetezünk, mivel vannak korán érő szőlőtőkék. Az idén felül irt minden forgatókönyvet a Földanya...
Legutolsó bejegyzésem a meszelésről szólt, kérem bejelenthetem, hogy a présház alsó szintje is elkészült. Tisztaság van, lehet dolgozni!

A meszelés mellett, hordókat kimostam, és lekezeltem diófapáccal...

Miután mindez megtörtént, előkésztettem a prést, a szüretelő kádat (350 l- nagyobbra az idén nem lesz szükség :) A darálót, és minden együtt áll, mehet a szüret.

Mehetne a szüret, már két napja várom, hogy elálljon az eső. Idegileg teljesen visszaálltam alapra. Arra jutottam, hogy ha mérges vagyok, ha haragszok, ugyanúgy esik az eső. Elfogadtam ezt a felállást, és megtaláltam a munkát ilyenkor is.

.

Vettem zsírszalonnát, egy kis tokaszalonnát, és....

Kisütöttem, itt kérem közel 8 kg zsír készül töpörtyűnek. A megfőzött tokaszalonnát beletettem, egy kicsit fürdőzni a forró zsírba, két fejhagyma kíséretében. Nem időztek sokat, csak épp átmelegedtek, és már lehetett enni. Ha épp olyan főzőmunka van a pincében, mellette lehet faragni, akkor azt is tudom csinálni. 

Bár tudnám szedni a szőlőt, és szabadulhatnék ki a pincéből, bár ne esne egy fél napot! Legyen mindenkinek szép napja!

Vízözön

A szívem egyik fele örül, a másik sír! Soha nem akartam annyira tenni bármit is, mint most, és az eső csak esik...

Azt tudni kell, hogy a szőlőben a talaj egy kicsit agyagos, ezért 1-2 napot várni kell, amíg rá lehet menni. /attól függ mennyire süt a nap./ Az eső esik, a szőlő nagyon beteg, én már nem permetezek, ha  a sors így határozott, hát legyen! Egy-két liter pálinkám lesz, talán 100 liter bor is. Legyünk szerények, bár én többre számítok!

Az eső rendszertelenül, szinte folyamatosan esik, az a benyomásom, hogy Noé  nem soká' erre evez, és megszólít- Te, jössz e velem egy darabig? :D

Jó uram! A lisztharmat gombáidat, peronoszspóráidat, szürke rothadásodat tartsd féken, mert az idén nem iszunk a véredből, a Krizelejumát!

A leégett pince előtt ücsörgök, csendesen kopog az eső, az előbb kevertem meg a cefrét. Most a kanapén ülök, és a halk kopogást figyelem, az égen a holló házaspár elégedetlenül korrog! Mintha nekik is már elegük lenne az egészből!  A Somló hegy a távolból párás köpenybe burkolózik, mint egy idős hölgy, aki egy picit fázik ez esti órán. Ez vigasztal, ha a Somlón lenne a birtok, nem tudnék rajta ennyit gyönyörködni!

Beszéltem az egyik szomszéddal, az mondta ha nem tud az emberfia esőben dolgozni, akkor beszélgetni kell, megkóstolni a jófajta borokat, kártyázni, és a szép asszonyokat kerülgetni kell. Hááát, kérem szépen! A régiek mán tudták!

A meszelés

 Nehezen indultam neki, mert mindig volt mit tenni, és így is elmaradtam bizonyos munkákkal. A külső helységnek nagyon nehezen indulok neki, de ha minden igaz a hónap utolsó hetében befejezem azt is. Az alsó rész belső pincéjét kipakoltam, és a sok víz  miatt több helyen elengedte a glettet a fal, szóval javíthattam. Volt cementem, homokom, meszem, így kézzel kevertem olyant, hogy csak nah. Minden a helyén maradt, csak a nagy szürke foltokat gondoltam nem lesz egyszerű eltüntetni.

Ilyen lett.

Ezen a képen a plafont javítottam.

Most a képeket nézve, és az erős kritikát magammal szemben félre téve, elégedett lehetek. A friss mész nem takarta be a javításokat. Az első kép bal oldali sarkát teljesen javítottam, ezért ott tök szürke volt minden, nem nagyon lehet észre venni. A második képen a szellőző nyílással egy vonalban közel két m2 plafon régebben leszakadt, ott 2 cm vastagságban hiányzott a vakolat. Kezdő plafonvakolóként álltam, és némi bizonytalansággal a fejemben az első serpenyő anyagot földobtam. Az kellő határozottsággal szétfröccsent a szélrózsa minden irányába, még párszor próbálkoztam hol finomabban, hol határozottan, de arra jutottam, hogy glett vassal felhúzom amit lehet. A glettvasam(!) szerintem 30 éves lehet, fa a nyele, rá van vésve, "Béla". Mondogattam magamban, Te Béla, cs/*szd meg a vasadat! Az idő megette ezt a fénydarabot, a fanyele kilazult, a vas hajlott. Izgalmas volt vele dolgozni. Gyorsan, hatékonyan jó szerszámokkal lehet haladni, ha más nem, de ezt is megtanultam akkor.

A javítások sok időt elvittek, másnap meszeltem, többször átkentem, de nem akarta a magyarok igazát. Az idővel futok versenyt folyamatosan, ezért be kellett pakolni, rendet kellett csinálni. Minden rendben van, az a kevés elégedetlenségem elpárolgott, helyébe öröm költözött. Az is tapasztalat volt, hogy az oltót meszet előző napon bekevertem, és az is hogy lassan kifehéredett mindenhol. Így vágok bele a következő munkába! 

Újabb festményem!

Ez a világ egy csodálatos hely!

Mostanában nagyon fáradtnak érezem magam, még futni sem tudtam elindulni...mindig akkor eset az eső, amikor például füvet kellett volna nyírni. Korábban biztosan mérgelődtem volna, ha nem tudok füvet nyírni, vagy a kertben ügyködni, akkor megtalálom a módját, hogy jól tudjam érezni magam.

A régi villanyóra szekrényem kicsit feljavítva :) 

Kinn voltam a birtokon, ültem és hallgattam az eső kopogását, néztem a messzeséget, és jól éreztem magam. Arra gondoltam, hogy ez a hely a világ legcsodálatosabb helye. Mennyi tenni valóm van még, hogy meg valósítsam az álmaimat. 

Az eső előtti napon vonakodva figyeltem az időjárás előrejelzést. Reggel korán kezdtük édesanyámmal a szőlőben a munkát, a lombot vettük vissza, mert egyik másik szőlőfürtön megjelent a lisztharmat gombabetegség. A szőlő leveleit leszedtük a fürtök elől, hogy a permetezéskor jobban érje a permetszer, jobban szellőzzön, illetve a napsütés se kerülje el. Gondoltam este kimegyek permetezni, de mire este lett, már nem akaródzott neki látni a munkának, elfáradtam. Felhívtam növényorvos barátomat, akivel rövid beszélgetést követően felkerekedtem és elmentem permetezni. Ilyenkor lepődöm meg magamon, hogy honnan kerül erő, még egy picit csináljon, dolgozzon az ember fia. Az ilyen esőkopogtatós időkor megtalálom a válaszokat is.

 Annyira szeretem a birtokot, hogy nem számít mennyiszer érzem erőmet elvesztettnek, mindig bebizonyítom magamnak az ellenkezőjét. Soha nem voltam nagymenő, vagy nyerőtípus. Nem változott semmi, ugyan az a fazon vagyok, mint aki voltam, csak a hitem szerint élek.   Ez a tény egyre közelebb visz az álmaim megvalósításához. Ezért tudok örülni az esős időjárásnak, ezért mentem esőbe futni, ezért hiszem, hogy a holnap is ilyen csodálatos nap lesz, mint a mai!

Fűnyírás előtt

Úgy hiszem, hogy ez a valami ez adja meg az élet értelmét! Ennek szentelem életemet, hogy teremtsek, alkossak, és ha kell erőmön felül teljesítsek! Hallgatom az eső kopogását, és tudom, hogy hiába jön az eső után a párás meleg, mert mindent megtettem annak érdekében, hogy a betegség ne terjedjen tovább. Lehet hogy a küzdelemben a gombabetegség győz, de a tudat, hogy ott, akkor mindent megtettem annak érdekében, hogy a bajságot elhárítsam,  nyugodttá tesz. Jövőre már új elképzeléssel, több figyelemmel leszek az ültetvényféle, hogy még kisebb legyen a veszteség, a betegség, hogy még elégedettebb lehessek! 

Álmoktól a tervezésig

Ez a bejegyzés egy új dimenzióba helyezi a gazdálkodást...számomra is :) . Eddig az volt a jellemző, hogy kitaláltam valamit,  vagy megcsináltam, vagy nem. Nem értettem igazán az okokat.

 Elhatároztam sebességet váltok, hiszen olyan egyszerű az egész. Tudom miről álmodom, már csak meg kell valósítani. A végrehajtás is ilyen egyszerű:

1. Célt kitűzni!

2. Mi kell hozzá, hogy megvalósuljon.

3. Az mennyibe kerül

4. Elő kell teremteni rá a pénzt

5. Meg kell csinálni!

 A hiba, korábbi Énemnél az lehetett, hogy minden egyes alkalommal, a pénz előteremtése, valószínűleg türelmetlenségből hitelből került. Nem tudtam kivárni, amíg a szükséges pénz a rendelkezésre álljon.

Mi változott meg? Hogyan tud az emberfia ritmust váltani, egyszerű kérdésekre egyszerű a válasz is. A gazdálkodás nem egyszerűen a kapálásról szól. Egy szemléletről beszélek, aki ha ezt megérti, akkor a  hétköznapi életben is könnyebben fog boldogulni. Egyszerűen átlátja a mai pénzügyi anomáliát, miért fizetne ki hitelből háromszor annyiért valamit, amit egyszerű árában megvásárolhatna. A visszafogottság, szerénnyé, a gazdaság /gazdagság/ magabiztossá tesz. A szerény magabiztosság edzi a pénzügyi fegyelmet. Bárki így válhat lépésről lépésre tudatos vállalkozóvá- a kiskertből egy egész elefántcsont tornyot lehet építeni.

Egy idős asszony egyszer azt mondta, hogy a legjobb bor, az eladott bor!-Nagy igazsága vagyon :)

Figyelem a hegyoldalban a környezetem, és igyekszem a tanultakat beépíteni a saját kertem megtervezésébe. A növények kiválasztása, a fajta kiválasztása, azok elhelyezése, a növények felnevelésébe bele fektetett energia, anyagok, azok költségei.

Visszatérve az alapgondolathoz, hogy a kertben történő gazdálkodás automatikusan egy másfajta gondolkozás módot igényel. 

Amikor neki álltam nem tudtam mibe fogok bele, kutya nehéz volt, és nem csak a rész munkák, hanem a betakarítás is, és az, hogy utána mihez kezdjek az így megtermelt termékkel. Valójában hamar a helyére talált mindent amit lehet, még frissében megeszünk, ha már nem tudjuk, vagy a fagyasztóba kerül, vagy feldolgozzuk. Ezt is megtanultuk mára már ez nem okoz gondot. Néha kerül eladásara is, mint őstermelő ezt is megengedhetem magamnak, hogy a költségeimet csökkentsem. Összességében a birtokra fektetett pénzügyi figyelem, egy fajta fegyelemmel párosulva igazi játékká vált. Hogyan lehet egyszerűen, költséghatékonyan megcsinálnom. /...,mint egy felnőtt gazdálkodj okosan társasjáték :)/ Hatékonyság az ismeretek folyamatos bővítésén alapszik. Meg kell tanulni a pénzzel bánni, a növényeket elültetni, felnevelni, a termést betakarítani, azokat feldolgozni, majd elkészíteni, és megenni. Még egy fontos hozzávaló hiányzik a recepthez, minden munkafolyamatnak örülni! :)

Az almafáim metszését a youtube-ról tanultam, igaz még finomítani kell a technikán, de semmi sem lehetetlen. Pontosítanék, a lehetetlen is csak egy lehetőség! 

Fenn a csúcson!

A történet ott kezdődik, vagy folytatódik, hogy megvásároltam egy leégett pincét. Mindene meg volt, hogy álljanak a falai.

Az állapota igen aggasztó volt, de láttam benne fantáziát. Igaz eddig nem csináltam ilyent, bármint építkezést. A panelből olyan egyszerűnek tűnt minden. Sok munkafolyamatot nem láttam át, és valahogyan nem gondoltam át ezt teljesen. Egyet tudtam szép a kilátás, fiatal az ültetvény, és olyan szép volt minden.

Az első akadály az épület tetőszerkezetének félállítása után, amit az ácsok csináltak természetesen, a cserepek feltétele. Egy nap alatt felkerült, de azt, hogy hogyan sikerült a mai napig Isteni csodának tekintem. Köszönet mindenkinek, aki segített!

A régi csúcsfalak visszabontása külön élmény volt, halál közeli! :)

 Épül a szerkezet!

 Fent van a cserép!

Fent vagyok én is!

Ezen folyamatok alatt nem hittem, hogy egyszer a végére érek, azt tudtam, hogy ha éjszaka vezetek, akkor sem kell az egész utat belássam, csak mindig azt, ami éppen előttem van. Mindig az a pár tíz métert.

Ilyen volt, miután leégett az épület belseje!

Ilyen lett, miután sikerült a belsőt megszabadítani a sok törmeléktől!

Sok lapát dolgozott egyszerre, és sok vödör forgolódott egy időben, háromszor fordult a 3,5 tonnás platós járgány, mindenkinek köszönet és tisztelet!

Itt álltam, már csak a csúcsfalakat kell felhúzni, oszt jó napot! 

A csúcsfalakat szakembernek kéne felépíteni, ne hogy ledőljön. Nem találtam senkit rá. Gondoltam csak lesz egy huncutot, aki megcsinálja. Az élet úgy hozta, hogy találtam állást, amire lehet állni.. Szembe fordultam a pincémmel, és tudtam, hogy ezt nekem kell megépítenem, és leszek a huncut :)  

 Nagy műgonddal láttam neki!

Az elsőnek, majd a hátsónak!

 A padlás bejáratnak külön története van, erről később!

 A hátulját, már nyugodtan, nagy lelkesedéssel raktam, szebb is lett...eddig!

 A tavaszi munkák miatt be kellett gyorsítani, ezért nagy felületű, stabil téglákat vásároltam, így két nap alatt ezt a felületet megcsináltam.

Már nincs sok hátra :) :)

Soha nem gondoltam volna, hogy a lehetetlen is csak egy lehetőség! Vagy is módosítom, ez előző gondolatom, mindig is tudtam, csak még nem próbáltam ki!

Most már tudom, hogy nincs lehetetlen, csak olyan munka, amit eddig nem próbáltam...

Ééés kész!