A főcímben is már utaltam arra passzivitásra, amely a mai embert jellemzi. Nagyon sok minden érdekli, de a legfontosabbak kimaradnak: például az, hogy mit eszik, mit iszik...amit csinál annak milyen hatása van saját, és leszármazottai jövőjére nézve. Csak határozottam állít, mond, követel. Tájékozott, de arról már nem győződik meg, hogy amit olvas, azt kiírta. Nem győződik meg arról, hogy amiben hisz, azt ki vagy mi tudja befolyásolni.
Egy film jut az eszembe, Avatar a neve. Akik visszaakarnak térni a régi idők értékeihez- azok, akik hisznek egy természet felettiben- azok értik miért szeretem azt a filmet annyira. Megértik, hogy a mindenség mindenben ott van. Minden fűben, fában, állatban és emberben.
Azok, akik azt hiszik, hogy tudják irányítani ezt a folyamatot, azok tévednek.
Azok, akik azt hiszik, hogy ez egy maszlag, lehet igazuk van, de megjegyezném, hogy nálam öregebb vallások ezt már rég ismerik.
A japánok szerint ez a bushido, az indiaiak ezt Buddha tanításának hívják. Észak indiánjai is hittek a természetben. Magyar népi gyógyítók vallják, hogy ahol egy betegség felüti a fejét a falu határában megjelenik az a gyógynövény, ami meggyógyítja azt.
Véletlen lenne? Nem gondolom.
A hitem, hogy a gazdálkodás, az értékteremtés egy új fejezet a ma emberének történelmében. Abban bízom, hogy a fiataljaink, felemelik a fejüket, és a pusztuló tudást nem hagyják veszni. Mert az, amiben egykor a legjobbak voltunk, mára már csak egy szép emlék. Arra kérném azokat, akik elhivatottságot éreznek magukban, hogy mentsük meg ezeket az értékeket. Tanuljuk meg azt a tudást, ami a földhöz köt minket. Legyünk mi ennek a tudásnak az őrzői.
A ma embere még nem tudja felismerni, hogy az a lelkes határozottsága a biztos halálba vezet. Igaz, a halál mindig biztos.
