A dolgok állása

Az idén a tavasz váratott magára, aztán szépen virágba borult minden, és tiszta szivemből örültem, szinte mindennek. Megjött a jó idő, már-már túl jó, mert a szárazság miatt kiválóan kötő cseresznyetermés kezdemények elkezdtek lehullani. Majd megjött a várva várt eső, és majd' egy héten át esett egy folytában, a maradék cseresznyét aggódva kémlelem, mert a maradék megrepedt és lerohadt. Az idén kevés cseresznyém lesz, viszot szépen mutatja magát a birs, noh meg a meggy, az alma, a ribizli, a szőlő, a körte...tovább is van mondjam még?! A gazdának ezért van sok gondolata, mert ha ez nem jön be az egyik, bejön a másik.

Bölcsesség az, amikor ez a kis bagoly tudta, hogy megnézzük, körül járjuk, lefotózzuk, és még sem mozdul. Megvárta az anyukáját!

A sár királysága

A minap kimentem autóval a birtokra, és nem tudtam fel menni a birtok feléig sem, nagyon nehezen tudok megfordulni, de nyögve nyelve azé' sikerül. Nagy örömömre minden alkalommal feltudok hajtani a birtokra, mivel azt már időjárás mentesítettem. Már márciust írunk, de még mindig a  sár az Úr! A tél folyamán csak néha volt alkalmam a macskák etetése, és a madarak etetésére odafigyeltem.

Ugyanolyan türelmetlenséggel várom a tavaszt, mint mindenki más, Igaz ez nyáron készült Anna lányomról, a kép témája talán az unalom lehetne. Nekem még is az üres várakozásra emlékeztet. Mikor lesz  már itt a tavasz.. Ma a Bogival meglátogattuk a születésére ültetett fát, akkor láttam, hogy egy-egy bokor lombot bontott! :)

A jelen formálja a holnapot!

Visszatérő gondolatom, hogy hihetetlen honnan indultam el, és merre tartok, minden lépéssel átélni azt az örömöt, amit mindenkinek elmondani, átadni törekszem.

Minden pillanatban jelen lenni, a rosszakban, és a jókban is. Az árnyékra is szükség van, hogy tudjunk örülni a Nap fényének! Így az év végére elfáradtam, ha kimegyek a birtokra a madaraknak adok enni.... tervezgetek, mosolygok, új és új gondolatokat fontolgatok, megrágom. Félre teszem, újra előveszem, mit lehet belőle kikerekíteni.

Tele vagyok hittel, reménnyel, tetterővel, gondolattal, álmokkal, célokkal, energiával, bizalommal!

Jövőre az épület fenti lakórészének a vízvezeték rendszerét szeretném kiépíteni. A falakat leburkolni, a plafont megcsinálni. Szeretnék csinálni egy virágos kertet, az eprest átültetni. A birtok határán folyó forrást megregulázni, legalább egy hordót a folyás irányába besüllyeszteni. Az épület mögötti területet kitisztítani, a melléképületek alapját lerakni, a zöldtrágyadombot helyét kialakítani. 

S ha megnyerem a lottó ötöst, akkor kívülről leszigetelni az épületet, járdát építeni, a vízhálózatot realizálni, belső burkolásokat megcsinálni, bútorokat gyártani, az év végén a fafaragásos elképzeléseimet megcsinálni.

Jó utat mindenkinek! :)

Én így építem a templomomat!

Parasztnak lenni...

A panelgyermeke, ha öntudatára ébred, megkérdi a négy faltól 10 méterekre a földtől, hogy mit keresek én itt?! Kérdőn néz a két kezére, milyen csodát tudnék ezekkel a kezekkel művelni? Tudnék e új életet kezdeni? Tudnék e példát mutatni gyermekeimnek, tudnék e végig menni azon az úton, ahol már az őseim hányszor végig mentek? A városban a paraszt szó minősítés, pedig ha a szó mélyére tekintünk színtiszta minőség! 

Amikor el kezdtem a gazdálkodással foglalkozni, egyre jobban magába húz a régi tudás összegyűjtése, alkalmazása, szinte vágyom arra, hogy Én is paraszt lehessek. A magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása

A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja.

Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését. Az Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrizte. (pár gondolatot kölcsön vettem, Forrás:Út a Jövőbe, köszönet érte!)

Pár gondolat az ősi tudásból:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.

Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

Úgy gondolom, hogy ez már nem út keresés, hanem maga az út, egy olyan minőség megteremtése, ami kemény munkával, még több örömmel, és szeretettel vezet végig, egészen a végéig. El tudom mondani, hogy ezen az úton járni bizony nagyon nehéz, de megéri. Mi a titka? 

Ha a Napot keresed, ne Földet nézzed! :D

Az íróasztaltól az csörlősekéig

Tegnap nagy napra ébredtem, vettem egy csörlősekét. Gondoltam felvezetem a bejelenteni valómat egy rövid történettel, de az jutott az eszembe, hogy ez a történet így is elég rövid. :)

Többször megfogalmaztam, hogy kb. 30 évesen kezdtem el a tanyán dolgozni. Mondták nekem, de nem hittem, hogy kutya nehéz lesz. Az idő beigazolta a károgókat, mert nem lett könnyebb a munka, csak én lettem szívósabb. Amit kitaláltam, azt addig hajtottam, amíg el nem értem. Ezzel csak az lett a baj, hogy egyre nagyobbakat kezdtem el álmodni :).Ez nem is baj, egyszerűen jó érzés!

 A garázssoron kérdeztem az egyik ismerősömet, hogy tudna e csörlősekét, már mondta is, hogy régebben ki árulta az ekéjét, ismertem is. Másnap felhívtam, megállapodtunk, majd megbeszéltünk egy időpontot, mikor hozzuk el.

Amikor felpakoltuk, megkérdezte -nem kéne egy hidraulikus prés...gondolkoztam rajta, majd döntöttem, megvettem.

Vakartam is fejem mi a fenét kezdek két préssel? Meg szerettem volna osztani az örömöm egy kedves barátommal, akinek megmutattam a csörlősekét, majd a prést. Addig beszélgettünk, amíg meg nem vette az én régi présem! :D Mind ez egy nap alatt, mi ez ha nem csoda !!!

Visszagondolok arra az időszakomra, amikor egy fiatal bányamérnöknek tanuló srác arról mesélt, hogy micsoda élmény kinn dolgozni a szőlőskertben...Jóban voltunk akkoriban nem akartam megbántani, de hat ökrös fogattal sem tudtak volna rávenni, hogy vegyek magamnak akkor ilyent. Változik azt ember, változik a világ!

Sok terméket előtudok már állítani, tudok túrót csinálni, "lekvárt"főzni, már minden félelem nélkül neki tudok állni olyan dolgoknak, amitől korábban kirázott a hideg. Jó apropó másokkal beszélgetni róla, utána olvasni, keresni, kutatni...szavamra! :)

Voá lá!

Két lábbal a Földön

A tanya bejáratának földmunkálatairól már esett szó. Hosszú órákon át lapátolni, ásni a kötött talajt, vagy csak küzdeni saját magaddal, hogy már nincs sok vissza. Az épület melletti betonlapokat felszedtem, és neki álltam a leendő járda alapját kiásni.

Közel másfél óra alatt haladtam a kép közepén látható 2. betonkockáig. Ahol idő hiány miatt abbahagytam a munkát. Ehhez a munkához kell a léleknek erősödnie, mert még nem látod a végét, és el kell hinned, hogy ez sem tarthat örökké. Hajlamos vagyok elmenni sétálni, lemérni egy méretet. Vagy csak inni, pedig még bírtam volna, de kellett mozdulni! 

Elhatároztam, hogy az alapot meghordom építési törmelékkel, majd nylon-nal beborítom, majd visszateszem az ép betonkockákat, majd kibetonozom. 1,5- 2 méterenként hagyok dilatációs csíkokat. Eleinte hajlottam, hogy mindezeket kihagyjam, de úgy gondolom, hogy jó lesz ez így is.  Bárhogyan döntök jó lesz, ha idő előtt tönkremenne, akkor kapok egy új lehetőséget, hogy jobbat, szebbet, maradandóbbat alkossak!

Még egy jó hír! Meg van a bejárati ajtó, hamarosan telepítve lesz! :P

20 talicska föld került kitermelésre, mire felértem!

250 kg szárazbetont használtam fel.

...és kitudja mennyi perc, óra mire elkészült! :)

...nos, végül dilatációs hézagot az elején és a végén hagytam. Jah és a bejárati ajtó!!! :D

Ambiciótól az értelemig

Közeledünk az év végéhez! Kicsit korai, de időszerű egy pillanatra megállni, és végig gondolni honnan indultam, és hová szeretnék érkezni. Az emlékezés mindig a jó pillanataimmal kezdődik...de a sorok között ott van az a "igen,igen, de..." megjegyzés. Nem kevés gyakorlásomba került, hogy az így kezdődő gondolatokat kicseréljem, vagy csak egyszerűen hallgassak. Eleinte figyelmeztettem magam:

"Maradj csendben!". 

2010.-ben kezdtem el gazdálkodni. Nagy lelkesedéssel vetettem bele a munkába, de az elért eredmény, és a minőség nem mindig találkozott. A lelkesedés rapszodikusan változott hol pozitív, hol negatív irányban. A tudás hiánya, az időjárás, a szabadidő mind befolyásolta, hogy mennyi munka került befektetésbe az adott évben, valamint annak milyen eredménye lett. A hit az megmaradt, de keserves út vezetett fel az emelkedőn. 2013.-ban eladtam ezt a tanyát:

és vettem egy másikat:

A tetőt már én építtettem, mivel a pince 2013. nyarán leégett.  

A munka minősége, és mennyisége az évek során hatékonyabb lett. Az ötletelést felváltotta a tervezés. Átfogalmazódott bennem a pénzhez való viszony, például már nem mondok le semmiről. Nem mondom, hogy nincs erre, vagy arra pénzem. Egy kérdésből kezdem el kibontani meg a megoldást. A kulcskérdés pedig a következő: "Hogyan engedhetném meg magamnak? ".

Az évek alatt megváltoztak a gondolataim, az izomzatom, a pincém. A hitem az nem változott! :)

A jövőt illetően tele vagyok elképzelésekkel, az ötleteimet hagyom érni, és nem vagyok rest az új ötletekkel összevetni. Költségvetést számolok, centivel méregetek, vagy csak ülök egy pohár borral a bejárat melletti kanapén, és hosszan  merengve nézem a Somló hegyet. 

Amikor a megoldásokon gondolkodom, mindig azt mondom magamnak új templomot építek!

A meszelés

 Nehezen indultam neki, mert mindig volt mit tenni, és így is elmaradtam bizonyos munkákkal. A külső helységnek nagyon nehezen indulok neki, de ha minden igaz a hónap utolsó hetében befejezem azt is. Az alsó rész belső pincéjét kipakoltam, és a sok víz  miatt több helyen elengedte a glettet a fal, szóval javíthattam. Volt cementem, homokom, meszem, így kézzel kevertem olyant, hogy csak nah. Minden a helyén maradt, csak a nagy szürke foltokat gondoltam nem lesz egyszerű eltüntetni.

Ilyen lett.

Ezen a képen a plafont javítottam.

Most a képeket nézve, és az erős kritikát magammal szemben félre téve, elégedett lehetek. A friss mész nem takarta be a javításokat. Az első kép bal oldali sarkát teljesen javítottam, ezért ott tök szürke volt minden, nem nagyon lehet észre venni. A második képen a szellőző nyílással egy vonalban közel két m2 plafon régebben leszakadt, ott 2 cm vastagságban hiányzott a vakolat. Kezdő plafonvakolóként álltam, és némi bizonytalansággal a fejemben az első serpenyő anyagot földobtam. Az kellő határozottsággal szétfröccsent a szélrózsa minden irányába, még párszor próbálkoztam hol finomabban, hol határozottan, de arra jutottam, hogy glett vassal felhúzom amit lehet. A glettvasam(!) szerintem 30 éves lehet, fa a nyele, rá van vésve, "Béla". Mondogattam magamban, Te Béla, cs/*szd meg a vasadat! Az idő megette ezt a fénydarabot, a fanyele kilazult, a vas hajlott. Izgalmas volt vele dolgozni. Gyorsan, hatékonyan jó szerszámokkal lehet haladni, ha más nem, de ezt is megtanultam akkor.

A javítások sok időt elvittek, másnap meszeltem, többször átkentem, de nem akarta a magyarok igazát. Az idővel futok versenyt folyamatosan, ezért be kellett pakolni, rendet kellett csinálni. Minden rendben van, az a kevés elégedetlenségem elpárolgott, helyébe öröm költözött. Az is tapasztalat volt, hogy az oltót meszet előző napon bekevertem, és az is hogy lassan kifehéredett mindenhol. Így vágok bele a következő munkába! 

Újabb festményem!

Álmoktól a tervezésig

Ez a bejegyzés egy új dimenzióba helyezi a gazdálkodást...számomra is :) . Eddig az volt a jellemző, hogy kitaláltam valamit,  vagy megcsináltam, vagy nem. Nem értettem igazán az okokat.

 Elhatároztam sebességet váltok, hiszen olyan egyszerű az egész. Tudom miről álmodom, már csak meg kell valósítani. A végrehajtás is ilyen egyszerű:

1. Célt kitűzni!

2. Mi kell hozzá, hogy megvalósuljon.

3. Az mennyibe kerül

4. Elő kell teremteni rá a pénzt

5. Meg kell csinálni!

 A hiba, korábbi Énemnél az lehetett, hogy minden egyes alkalommal, a pénz előteremtése, valószínűleg türelmetlenségből hitelből került. Nem tudtam kivárni, amíg a szükséges pénz a rendelkezésre álljon.

Mi változott meg? Hogyan tud az emberfia ritmust váltani, egyszerű kérdésekre egyszerű a válasz is. A gazdálkodás nem egyszerűen a kapálásról szól. Egy szemléletről beszélek, aki ha ezt megérti, akkor a  hétköznapi életben is könnyebben fog boldogulni. Egyszerűen átlátja a mai pénzügyi anomáliát, miért fizetne ki hitelből háromszor annyiért valamit, amit egyszerű árában megvásárolhatna. A visszafogottság, szerénnyé, a gazdaság /gazdagság/ magabiztossá tesz. A szerény magabiztosság edzi a pénzügyi fegyelmet. Bárki így válhat lépésről lépésre tudatos vállalkozóvá- a kiskertből egy egész elefántcsont tornyot lehet építeni.

Egy idős asszony egyszer azt mondta, hogy a legjobb bor, az eladott bor!-Nagy igazsága vagyon :)

Figyelem a hegyoldalban a környezetem, és igyekszem a tanultakat beépíteni a saját kertem megtervezésébe. A növények kiválasztása, a fajta kiválasztása, azok elhelyezése, a növények felnevelésébe bele fektetett energia, anyagok, azok költségei.

Visszatérve az alapgondolathoz, hogy a kertben történő gazdálkodás automatikusan egy másfajta gondolkozás módot igényel. 

Amikor neki álltam nem tudtam mibe fogok bele, kutya nehéz volt, és nem csak a rész munkák, hanem a betakarítás is, és az, hogy utána mihez kezdjek az így megtermelt termékkel. Valójában hamar a helyére talált mindent amit lehet, még frissében megeszünk, ha már nem tudjuk, vagy a fagyasztóba kerül, vagy feldolgozzuk. Ezt is megtanultuk mára már ez nem okoz gondot. Néha kerül eladásara is, mint őstermelő ezt is megengedhetem magamnak, hogy a költségeimet csökkentsem. Összességében a birtokra fektetett pénzügyi figyelem, egy fajta fegyelemmel párosulva igazi játékká vált. Hogyan lehet egyszerűen, költséghatékonyan megcsinálnom. /...,mint egy felnőtt gazdálkodj okosan társasjáték :)/ Hatékonyság az ismeretek folyamatos bővítésén alapszik. Meg kell tanulni a pénzzel bánni, a növényeket elültetni, felnevelni, a termést betakarítani, azokat feldolgozni, majd elkészíteni, és megenni. Még egy fontos hozzávaló hiányzik a recepthez, minden munkafolyamatnak örülni! :)

Az almafáim metszését a youtube-ról tanultam, igaz még finomítani kell a technikán, de semmi sem lehetetlen. Pontosítanék, a lehetetlen is csak egy lehetőség! 

Fenn a csúcson!

A történet ott kezdődik, vagy folytatódik, hogy megvásároltam egy leégett pincét. Mindene meg volt, hogy álljanak a falai.

Az állapota igen aggasztó volt, de láttam benne fantáziát. Igaz eddig nem csináltam ilyent, bármint építkezést. A panelből olyan egyszerűnek tűnt minden. Sok munkafolyamatot nem láttam át, és valahogyan nem gondoltam át ezt teljesen. Egyet tudtam szép a kilátás, fiatal az ültetvény, és olyan szép volt minden.

Az első akadály az épület tetőszerkezetének félállítása után, amit az ácsok csináltak természetesen, a cserepek feltétele. Egy nap alatt felkerült, de azt, hogy hogyan sikerült a mai napig Isteni csodának tekintem. Köszönet mindenkinek, aki segített!

A régi csúcsfalak visszabontása külön élmény volt, halál közeli! :)

 Épül a szerkezet!

 Fent van a cserép!

Fent vagyok én is!

Ezen folyamatok alatt nem hittem, hogy egyszer a végére érek, azt tudtam, hogy ha éjszaka vezetek, akkor sem kell az egész utat belássam, csak mindig azt, ami éppen előttem van. Mindig az a pár tíz métert.

Ilyen volt, miután leégett az épület belseje!

Ilyen lett, miután sikerült a belsőt megszabadítani a sok törmeléktől!

Sok lapát dolgozott egyszerre, és sok vödör forgolódott egy időben, háromszor fordult a 3,5 tonnás platós járgány, mindenkinek köszönet és tisztelet!

Itt álltam, már csak a csúcsfalakat kell felhúzni, oszt jó napot! 

A csúcsfalakat szakembernek kéne felépíteni, ne hogy ledőljön. Nem találtam senkit rá. Gondoltam csak lesz egy huncutot, aki megcsinálja. Az élet úgy hozta, hogy találtam állást, amire lehet állni.. Szembe fordultam a pincémmel, és tudtam, hogy ezt nekem kell megépítenem, és leszek a huncut :)  

 Nagy műgonddal láttam neki!

Az elsőnek, majd a hátsónak!

 A padlás bejáratnak külön története van, erről később!

 A hátulját, már nyugodtan, nagy lelkesedéssel raktam, szebb is lett...eddig!

 A tavaszi munkák miatt be kellett gyorsítani, ezért nagy felületű, stabil téglákat vásároltam, így két nap alatt ezt a felületet megcsináltam.

Már nincs sok hátra :) :)

Soha nem gondoltam volna, hogy a lehetetlen is csak egy lehetőség! Vagy is módosítom, ez előző gondolatom, mindig is tudtam, csak még nem próbáltam ki!

Most már tudom, hogy nincs lehetetlen, csak olyan munka, amit eddig nem próbáltam...

Ééés kész!

Az élet soha sem volt könnyű, csak te lettél edzettebb!

Kb hat éve kezdtem bele a gazdálkodásba. Eddigi tudásom, hogy sok a tenni való, de az idő haladtával még több lesz a tapasztalat. Amikor kiérek a birtokra, mindig fülig ér a szám, annyira örülök neki. Az lenne a jó, ha minden nap, minden pillanatban ilyen érzéssel lehetnék a világban. Azt érezni, hogy semmi sem nehéz, minden megoldódik, jól érzem magam! Ez egyszerűen csodálatos!

Visszagondolok azokra az időkre, amikor belekezdtem ebbe az egészbe. Az akkori szomszédom azt mondta, hogy az első pár évtized nehéz lesz. Lehet igaza, mert a munka nem lett könnyebb, csak én lettem edzettebb! Ez amolyan útszéli bölcsesség, az élet soha sem volt könnyű, csak te leszel edzettebb! :D Sok új terület nyílt meg előttem, bátrabban nyúlok a dolgokhoz, optimistán nézek előre, és mindenben látom a lehetőséget. Szívem szerint a környéken az összes tanyát megvásárolnám, és gazdálkodnék, megmutatnám mindenkinek, hogy milyen csodálatos helyen élünk, és hogy a föld, ami a talpunk alatt van, az egy igazi kincs, amit tisztelnünk kell, sőt szeretni, úgy bánni vele, mint egy igazi anyával, mindenek anyjával!

Szerintem a szeretet teszi ízesé az ételt, legyen zöldség, gyümölcs, vagy egy tál étel. Nem mindegy hogy hogyan nyúlunk hozzá. A régiek jutnak az eszembe, amikor megköszönték az ételt, áldást mondtak felette, mert nem volt természetes, hogy asztalon van. Keményen meg kellett dolgozni érte, ma a hála hiányzik az asztalról. Van egy rossz hírem, ezt nem lehet megvásárolni!

Igyekszem erre gondolni, amikor az ételhez nyúlok, megköszönöm, hogy van mit ennie a családomnak. Ott szeretnék lenni minden pillanatban, örülök a finom ízeknek, amikor eszek, csak jó dolgokra gondolok, mert azt tartom, hogy az így válik egészségemre. Nézzük csak! A tanyáról kezdtem el írni, és az evéshez jutottam el. Nem tévedtem el, csak az alapanyagok termesztése, az étel elkészítése nagyon nehéz munka. Minden férfitársamnak ajánlom, és vegye át egy napra a felesége, élettársa helyét egy napra, és garantálom, hogy nem lesznek alvászavarai, aznap, de még másnap sem! A fáradtságos munka alázatossá tesz, és megtanít becsülni, tisztelni, hálát adni.Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt  ebben az életben megtanulhattam, és abban bízom, hogy a gyerekeimnek példát tudok mutatni. Köszönöm szépen!

Néha elérek egy lélektani határra, amikor elfogy a lendület, ilyenkor nem szégyen megpihenni, ilyenkor felnézek, és látom a Somló hegyet. Tudom, hogy holnap is van nap! Másnap újult erővel, töretlen lelkesedéssel neki látok, és tudom, hogy van értelme!!!!

Új templom épül

Egy olyan kalandba vágtam bele, ami olyan dolgokat hozott felszínre belőle, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Minden egy leégett birtok megvásárlásával kezdődött.

Szóval a leégett pincéról már szóltam, de még számos kérdés nyitva maradt előttem. Mit, hogyan fogok megoldani, miből, meddig, és a kert, meg minden!!! Számtalan kérdéskör, de ez még csak a jéghegy csúcsa. Arra jutottam, hogy én fogom a csúcsfalat falazni. Hívhattam volna segítséget, de nem tettem!
Nincs ezzel baj, mert szép lassan neki feszültem, sokszor elveszítettem a kedvem, nem fog sikerülni, de mindig csak épült, és lassan elkészült.

Olyan jól indult, teli örömmel, viszonylag gyorsan haladtam, amíg el nem fogyott a B38-s falazó....

Az előző csúcsfalból visszabontott kisméretű téglákkal már nehezebb volt látványosat alkotni. Minden csak időkérdése, ennek is vége lett. Szinte hihetetlen, szinte....

Nem sokára megjelentek az áramszolgáltató várva várt munkatársai, és hirtelen, összeállt a folyamat, jött az árokásó gép, és meg lett az árok a földkábelnak.  Anti barátomnak köszönet a közre működéséért!
Számos akadály gördül elém folyamatosan, de megértettem ez idő alatt valamit: A lehetetlen is csak egy lehetőség! Hétfőn éjszakás munka után lefektettem a földkábelt, és este hétig, nagyjából be is takartam.
Ezt követően négy délelőtt alatt visszatemettem, ha esett, ha nem, én mentem s lapátoltam. 

Ekkor értettem, meg hogy szép lassan, hittel, alázattal maradandót lehet építeni. Még nagyon sok minden van előttem, még nem hegesztettem, nem csináltam kaput, még bútorokat kell építenem. Meg szeretnék tanulni oltani, szemezni, szép egészséges gyümölcsöket, zöldségeket szeretnék termeszteni, szeretnék pár tyúkot, egy kakassal, talán egy hosszú szőrű magyar vizsla vigyázza egyszer majd a portát.

Nem csak az idő, és a fáradhatatlan munka teszi  emlékezetessé az ott eltöltött idő, hanem a Somló hegy szép látványa, meg az is, hogy szemüvegemet simán beleástam az árokba, mert persze nem a helyén tartottam...Nah, ez már a múlt! :D

73 m földkábel került a föld alá, a rákötéssel együtt

Még nem látom, hogy hová érkezem, de nincs is rá szükség, hogy mindent lásson, tudjon az ember. Az éjszakában az autó is csak pár métert világít be, még is elérnek az emberek az úti céljukhoz. Ez pontosan  itt is ugyan így van. S ha egyszer felépítem ezt a tanyát, biztos vagyok benne, hogy fogok új célokat találni, új tanulni valókat, új kihívásokat...;)
Hadd osszam meg egyik kedvenc zenekarom linkjét, a címet is tőlük kölcsönöztem:

https://www.youtube.com/watch?v=3G6lgNxXMaU

A gyümölcsfák metszése

A szőlő metszésénél leírtam, hogy ez bizony igen kényes dolog. A gazda kezében a következő évi termés sikere, avagy kudarca. Egy tenyérben a jövő, egy kézben, hogy lesz e, vagy sem. Nagy felelősség! Soha nem metszettem gyümölcsfát. Az új birtok, új kihívásokkal teli! Egy kedves barátomat invitálom az ilyen kényes munkákra...de elfoglaltsága miatt, és jó idő miatt a természet előre haladása okán nekem kellett a metszőollót a kezembe vennem. Ezek a fák igen el voltak szabadulva.

Ez a kép nem a valóságot tükrözi, de érzékelteti a kilátástalanságom netovábbját. Így a metszés végén, annyi gally került a földre, hogy hegyekben áll a portán a zöld hulladék, és ne égessen az emberfia :) !

Nah, neki láttam emberesen, eleinte óvatosabban, majd egyre bátrabban:

Talán jövőre könnyebben megy, kicsit határozottabban, az eredményekről később :P

El szeretném mesélni, hogy kivágtam egy elfajzott barackfát, gondoltam jó lesz alanynak a gyökérzete, és bele oltottam vagy tíz nektarin vesszőt. A sors különös fintora, hogy úgy néz ki, hogy megfogta az ágacskák közül legalább négyet. A történet különössége, hogy január közepén oltottam, és ma ellenőriztem le a kis oltványokat, mind élő, sőt a rügyei kipattanás előtt állnak. Köszönöm az enyhe télnek!!!!

Üzenem az edzőtermekben levegőért kapkodó emberkéknek, hogy ha minőséget akarnak váltani, a friss levegő, és a tartalom meg teszi a hatását! Szép napot mindenkinek!

Itt és most

Az új birtokról

 Ilyen a kilátás a pinceajtóból, a képről a Somló hiányzik. A helye pont a kép közepén lenne látható :) /csak párás az időjárás/

A "kisebb" birtok mégis sok munkát ad, mind a kert, mind az épület.

A leégett pince lakószintjében felhalmozódott égési törmeléket ki kellett merni háromszor fordultunk a 3,5 platós kisteherrel. Nagyon nagy munka volt köszönet érte mindenkinek, aki részt vett benne. Mára a tervezés fázisába lépett a lakó szint, ki kell gondolni, és pontosan kiszámítani, hogy mit szeretnék, és az mennyibe kerül. A kezdeti kapkodásban kommunikáció szintjén hibáztam, ebből kifolyólag nem olyan tető került megépítésre, ami célszerű lett volna. Jó dolog a tanulópénz, csak ne lenne olyan drága a vám!!!
Nincs bennem indulat, hiszen, ha pontosan elmondja az ember mit akar, akkor van mit számon kérni, így nincs! Sebaj, már a megoldáson gondolkodom, és talán hamarosan be tudok számolni arról is, hogy hogyan sikerült kiköszörülni a csorbát. Kiszámoltam egy kedves barátommal, hogy mennyibe kerülni a belső vakolás, ha külön rendelem meg a homokot, a cementet, az oltott meszet. Ennek költsége közel 30.000 Ft.- lenne. Továbbá kiszámoltuk, hogy amennyiben zsákos vakolatot használnék, akkor mennyi lenne az annyi. Ebben az esetben 50.000 Ft.- lenne a költség. A két technológia között kell majd választanom. Mind a kettő mellet sorakoznak fel érvek pro és kontra. A pénz is fontos, de az is, hogy egyedül mennyi energia befektetéssel tudom megkeverni a habarcsot, és feljuttatni a helyére. Majd beszámolok arról is, hogy hogyan döntöttem :P .

Komoly munkát végzett a tűz, néha elmélázom, hogy mennyi munka kell még ahhoz, hogy elfogadható kép táruljon a szemem elé. Sok idő, sok energia még több pénz! Egyszer rám olvasták, hogy mennyi minden gond van ezzel, és milyen hibák....bla, bla, bla , ha abból indulok, hogy a múltban mennyi minden rosszul csináltam, vagy csinálhattam volna jobban, akkor nem lenne elég időm csodálni a kilátás a pinceajtóból, vagy nem venném észre Laci cicát, aki néha benéz hozzánk nem mellékesen kajálni :D.
Valahogy mindig úgy esik, ha ügyetlenségem miatt elesek, akkor siet az élet felsegiteni egy jó barát biztató szavával, vagy ezer más módon éppen úgy, ahogyan nekem jól esik, vagy a birtok megkívánja. Igaz mindent megteszek, hiszen nap, mint eszembe jut a tíz tyúkom, meg az az egy kakasom a leendő tyúkudvarban, a nyulaim, nah meg az András nevű szálkás szőrű magyar vizsla kutyusommal.

Amikor kimegyek a tanyára, olyan érzésem van, mintha egy olyan helyen lennék, ahol a végtelen van. A szőlő metszésekor úgy el vagyok némán csendben, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak arra amit ott, akkor teszek. Néha bekapcsolom a zenét, de a jelenlétem akkor a metszésben összpontosul. Nem haladok gyorsan, igaz nem is sietek. Amikor visszanézek, nagy öröm van a lelkemben, annyira szép!
Még folytatom! Legyen szép napotok!

A magok vásárlásáról...

A magok vásárlása igen leegyszerűsödött számomra az elmúlt évek alatt. Szinte mindig nézem, hogy magyar cég legyen a gyártó, hanem, legalább magyar cég forgalmazza. Próbáltam drágább granulátumos, olcsóbb nagy áruházi magokat, és eléggé vegyes felvágott lett a leszűrt tapasztalat. (Mindig befolyásolta az időjárás a dolgokat.) Az idén már korán megkezdtem a körül tekintést. Tavaly felsültem a drága magokkal, ezért elhatároztam, hogy az idén kivétel nélkül olcsó magot veszek.

A multikról:

Bementem a kertészeti részre (a (n)agyon gazdaságosban) nagy szekrény egyik fel 39 Ft-s magokkal teli, a másik fele a drága kategória. Nagy betűkkel kiírva, 39 Ft.- gondoltam nem sokkal tudják olcsóbban adni tavasszal sem, ezért mindenfélét megvettem, amit szükségesnek tartottam. 20 zacskó mag.

Fizetés után jó szokásomhoz híven leellenőrzöm, hogy minden annyiba került e, mint amennyiért kiírták. Meglepődve szemlélem, hogy a 20 mag közül 15 db 95 Ft.-ba kerül.Megkérdezem az vevőszolgálatos hölgyet, hogy tudnak e erről, mert vagy elütés történt, vagy valami hiba lehet, ne hogy más is így járjon, gondoltam szólok (én kis naiv:)

Nagyon kedves volt a hölgyike, mondja, hogy szerinte nem történt elírás, csak az egyik cég által forgalmazott magjainak ennyi az ára (megj.: Holland)

Nos, odamentünk s valóban.Az olcsó magokat két oszlopra lehet bontani, az egyik a valóban olcsó 'A'. cég magja, a másik oszlopban a 'B.' cégmagjai találhatóak. A gond csak az volt, hogy a 'B.' cég termékei alá is az olcsóbb ár volt feltüntetve, pedig azok 95 Ft.-ba kerültek. 

 Kérdezem az ügyfélszolgálatos hölgyet, hogy ezt miért kell így csinálni?: Mind a két cég neve G betűvel kezdődött. És a felületes vásárló, mint én is, összekeveri az árakat. Azt mondja a hölgyike, igazam van, annyit tud tenni, hogy visszaveszi a magokat. 1500 Ft-t kaptam vissza. Örültem, hogy észre vettem, de sok gazdatársam jutott eszembe, akik közül többen idősek, akiknek maccsuk sem volt, át lettek ejtve.

 Pár nappal később visszamentem erre a helyre, és minden rendesen, pontosan ki volt írva, minden ár a helyén. Gondoltam, kijavították a hibát, én is visszakaptam a pénzem mindenki elégedett lehet.

A tanulság az, hogy mindig ellenőrizzük le, hogy mit mennyiért veszünk!

Lassan, de biztosan!

Már csak pár lapát

Surda, csak kitartóan vitte a vödröket!

Ilyen volt...

Ilyen lett!

:)

Haladunk...szép lassan!

A munka megkezdése előtt

Lassan végzünk! Juhhé!

Nagyon ügyesek voltak a srácok!

A végeredmény!

A végeredmény!

Tudom, még nem készült el teljesen,de a sok száz cserép már a helyén.

Köszönöm mindenkinek, aki segített!