Új év, új program

Nagyszerű híreim vannak! Számot vetettem ezzel az évvel bezárólag, hogy miből mennyit termelek, és milyen hatékonysággal használom fel, vagy adom el. Sajnos ennek a legnagyobb vesztese a bor lett. Minden évben a borból maradt meg a legtöbb, és annak nincs nagyon keletje. Nem iszom meg, pedig jó ízű bor terem a tanyám. 

Átalakítjuk a birtokot, a szőlőt megritkítjuk, helyébe gyümölcsfákat telepítünk. Megszervezzük a birtok védelmét, hogy a vadak ne tekintsenek rá ezentúl átjáróházként. (sajnos közben sok kárt tesznek) 

Ezen a területen lesz az új gyümölcsös

A művelet során a drótokat kiszabadítottuk a vesszőktől, a drótokat leszerelése után, feltekertük, majd a kivágtuk a szabadon maradt tőkéket. A drótokat szákszerűen feltekertük, a karókat kiválogattuk, a használhatóak kihegyezve, a selejt feldarabolva.

Az oszlopok kiszedése hosszabb időt vesz igénybe, ebből a kötött talajból.

 A szélső sort teljesen átalakítom. Ott lesz a kerítés, mellette megy a málnás!

A tervek megvalósítási szakaszba léptek, végül, de nem utolsó sorban bemutatom nektek a legelső új szerzeményünket:

Eperfa

Még egy dolog van hátra: Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Kinek mi a Tavasz?

Nekem a tavasz a repceföld. Nem tudom megindokolni, hogy miért? Aki a tavaszt szereti, annak a napsütés, vagy a madárfütty, nekem a repce. Amikor eltekersz egy ilyen csoda mellett, nehéz a negatív történésekre gondolni. Megálltam egy pillanatra, és arra gondoltam, hogy ez tökéletes!

Aztán a méheimre gondoltam, mert hogy pár napja méhes gazda vagyok!!!

A hideg miatt, meg az erős szél miatt még szégyenlősek, de én már láttam őket!!!

Amikor kimegyek a hegyre sokszor megnézem őket, hogy vannak, mi van velük, éppen csak nem beszélgetek velük, azt a kor haladtával még lehet ez is bekövetkezik.

A kapuk tönkre mentek az évek során, ezért nagy vállalkozásba kezdtem, megcsinálom őket. A gyalogkapuval kezdtem:

Egész pofás lett!

Ha minden igaz, akkor tökéletesen végzi majd a dolgát! :)

Szépen alakulnak a dolgaim, csak időt kell hagyni, hogy véghez is vigyen, felesleges félévente emlékeztetni rá magamat! =)

Itt a Tavasz !!!

Ismét hosszabb kihagyás után itt vagyok. Bár mondhatom, hogy a távollétem oka technikai jellegű volt, de ennek mostanra már nincs jelentősége. Itt a Tavasz!!! :) Nos a tél az idén enyhe volt, tehát lehet számítani a kártevők fokozott jelenlétére.

 Nekem az első komoly élményt a nárciszok virágzása okozott.

Ezek a virágok ékesítették először a kertet, majd az étkezőasztalt. Így is egy csomó a kertben maradt, noh de sebaj, hiszen még virítanak az utolsó nárciszok (kb 5 különbözőféle nárciszom van), és a meleg váltás már megérkezett: a tulipánok!

A hogyan csúsztunk bele a tavaszba egyre több fa borult virágba.

Eszméletlen nagy élmény látni hogy egy ekkora fa, szinte csak virágból áll. Nem tudtam be telni vele. Mára az összes fa hasonló állapotban van. Ha már virágzás, és enyhe tél, bizony nem szabad megfeledkezni a permetezésről. 

Kezdjük az elején, amikor már elhagytuk március, addigra már megtelt élettel a hegyoldal. Motorospermetezők hangja, rotációskapák búgása hallatszott. Ha éppen csend volt, akkor a metszőollók messzi csattogása ért el hozzám. Néha lehetett hallani a hegyoldal fölött elszálló holló házaspár korrogását.  Ki tudja, lehet arról beszéltek ők is milyen lesz az idei év.

A fák metszése után a szőlő metszése következett. Drága jó édesanyám segített, így viszonylag hamar végeztünk. Hitem szerint, hogy visszautaljak a permetezésre, megcsináltam a lemosó permetezést. Az enyhe tél miatt indokolt lett volna a tőkék törzsének letisztítása, de arra már nem volt időm. A törzs megtisztítását követően a károsítók petéi szabadon lesznek, így a lemosópermetezés hatására elpusztulnak. A lemosópermetezéskor viszi fel a növényre többek között a gazda az olajat, ami elpusztítja a károsító petéit, és lezárja a metszéssel okozott sebeket. A lemosópermetezés jó a léleknek is, mert úgy érzi minden rendben van, lemosta a szeretett növénykéit. A későbbiekben a monília, és a virágok bibéjét megszúró rovarok ellen kell védekezni, feltéve ha szeretnénk gyümölcsöt enni. Én a fáimat is szeretem, még azokat is, amik nem teremnek annyit ;)

A lényeg a föld előkészítve,

s bevetve.

Persze, most azért panaszkodhatnék is, mivel a télfolyamán a málnás előtti támfal kidőlt...de nem teszem. az idei év a rendrakás éve lesz. Felépítem a támfalat, a törmeléket elszállítom. A portára vezető úton a kaput megcsinálom, és ősszel melléképületet fogok építeni :) !!!!

A célok világosak! Ha valami nem a tervek szerint alakul, nem a célt kell kicserélni! :)

Csékút vére

A történelmi borvidéken Csékúton gazdálkodom. Ez az őstelepülés Ajka mellett van kb 5 km-re. Most Ajka-Padragkút településként található, a múlt században bányájáról volt hires. Ma már csak vegetál, de a kertekben minden nap zajlik a munka, még ilyenkor is, amikor a nagy munka a hordókban zajlik. 

Nagyon vártam már hogy hazaérjek, mi vár otthon, mi vár a kertben...ez a várakozás annyira csodálatos. Még nem forrta el magát a bor, ezért kissé zavaros, aki ilyenkor iszik belőle akkor a beszéde is azzá lesz. A szakember azt mondja gázos, az iszákos azt, hogy édes, az asszony azt álmos, de a borász lázas, mert most születik gyermeke, ez annyira bájos!
Az idén a bortermés tekintetében elfogadható. Ha mindent nekem kéne meginnom, akkor sok, ha mindet el kéne adnom kevés.

Az új bor, még kissé zavaros.

           
A fehér bor fantázia neve Csékút könnye..mindenki értse, ahogy, a vörösé Csékút vére:

Az életvirágai

Igen, jogos a feddés, sokáig hallgattam! Csöndben voltam, de nem vakultam meg, és nem süketültem meg, csak éppen elhalkultam. Aki olvasta az előzményeket, az indőnkén némi ismétlést vél felfedezni a gazdálkodás időszakai között. Igen mindennek meg van a maga ideje, de egyik év sem hasonlit a másikhoz. Vagy a napsütéses órák száma, vagy a leesett csapadék miliméter mutatói, de minden folyamatosan változik. Szerintem ez a változás megy végbe bennem is, csak az út eleinte kissé döcögős. 

Az életvirágai

A tavaszi munkák során ugyanúgy átéltem azokat a csodákat, mint minden évben. Az eper csodálatos illata...az idén kb 20 kilót szedtem le, és elmondhatom, hogy a végén, már nem volt őszinte a mosolyom! :D

Aztán a cseresznye, málna, a ribizli, a kajszi, a körte, szilva...most meg a dió, és birsalma. Rengeteg munka, még több öröm. Van három almafám, és nem akarnak teremni, valószinűleg én hibáztam el, a helytelen metszéssel. De majd egyszer megjön, én türelmes vagyok. Addig meg a tanulásé a terep. A kudarc ott kezdődik, ha feladod. A málna dzsemet szivemből ajánlom mindenkinek, Isteni! :)

Minden amihez hozzányúlsz, ha azt szeretettel teszed áldássá válik. Minden, amit teszel, az visz valamerre, és ha megérkezel, megérted, hogy újabb, és újabb feladatok várnak rád. Aki ezt megérti, arra egy csodálatos élet vár! :)

Egy bölcsességgel búcsúzom:

"Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz!" -Mahatma Gandhi

Szép napot mindenkinek!

A dolgok állása

Az idén a tavasz váratott magára, aztán szépen virágba borult minden, és tiszta szivemből örültem, szinte mindennek. Megjött a jó idő, már-már túl jó, mert a szárazság miatt kiválóan kötő cseresznyetermés kezdemények elkezdtek lehullani. Majd megjött a várva várt eső, és majd' egy héten át esett egy folytában, a maradék cseresznyét aggódva kémlelem, mert a maradék megrepedt és lerohadt. Az idén kevés cseresznyém lesz, viszot szépen mutatja magát a birs, noh meg a meggy, az alma, a ribizli, a szőlő, a körte...tovább is van mondjam még?! A gazdának ezért van sok gondolata, mert ha ez nem jön be az egyik, bejön a másik.

Bölcsesség az, amikor ez a kis bagoly tudta, hogy megnézzük, körül járjuk, lefotózzuk, és még sem mozdul. Megvárta az anyukáját!

Birs' vagy nem birs'? Ez itt a kérdés?

Az idén nagy figyelmet szenteltem a fáimnak. Megmetszettem őket kitakarítottam az elszáradt ágakat. A két nagy szilvafának kilátásba helyeztem, hogy egy-egy fiatal szilvafát ültetek közvetlenül melléjük, és hogy lássák nem viccelek kivágtam két barack fát!

Azt figyeltem meg a két öreg szilvafámon, amit még eddig soha, tele volt virággal. Érdekesen vékony szirmú virágokat hoztak alig lehetett meglátni őket a fán. Nem vagyok híve a permetezésnek, de elhatároztam, hogy a szilvákkal kapcsolatban kipróbálom, hátha mégis számit valamit.

Csodálatosan virágzott a meggyfa az idén!

Az idén az almafáimat néztem, metszettem nagy figyelemmel. Szemmel láthatóan a legnagyobb változást a birsalmafám mutatta. Az almák, mind szépen virágoztam, nah de ilyen még nem láttam a birsalmafámon:

Igyekeztem leszorítani, a már öregebb ágakat visszavágtam, és az elszáradtakat kivágtam, egy csodát éltem meg. Virágba borult az egész fa, annyira szép :)

 és a virágok...

 és a virágok...

és a virágok... :)

Az első virágok!

Annyira vártuk már a tavaszt! Csodálatos időnk volt most hétvégén, a hegyoldal munkától, vidámságtól volt hangos. Néha a halk háttézajba belevegyült egy-egy madárhang, hol egy hangos nevetés, nah és persze a monoton kapálógépek zaja. A gyümölcsfák metszését már két hete befejeztem, de a szőlővel csak tegnap végeztünk.

Miután a levélzet lehullott az ősszel, így néz ki a visszamaradt szőlőnövény, görcsösen ragaszkodva a támszerkezetbe.

Visszaemlékszem az első alkalomra, amikor metszettem: Ott álltam a növény előtt, és tanakodtam, megakartam óvni a megnyirbálástól, de azt is tudtam, hogy meg kell csinálni. Ilyen a végeredmény, ha félszáll vesszőre van metszve.

A visszamaradt vesszőket, mifelénk venyigének hívják, lehordom egy kupacba. Több lehetőség kínálkozik a további felhasználáshoz. Az egyik, hogy elégetik, vagy szabadtéren, vagy a kazánban. A szőlővesszőnek igen jó a fűtőértéke. Vagy komposztálják őket, mivel nagy mennyiségről van szó, lehetséges megcsinálni, csak idő- és helyigényes művelet. A hobby-gazdaságok a venyigét egyszerűen elégeti. A paraszti gondolkodás hatékonyságra, célszerűségre törekszik:

 Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak. Ami nem jó az állatnak az jó lesz a földnek. Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek. Ami nem jó a tűznek, az még később másra jó lehet.

Miután a levágott vesszők kikerültek a sorokból, megkezdődik az év első permetezése, a lemosó permetezés. A sebeket rézzel kell lezárni, a bogarak petéit a kén pusztítja el, azok amik túl élik, azokra olajat kell felvinni az gázolja meg a kikelésüket. Ma már vannak komplexszerek, melyek keverve léteznek, így egyszerre fellehet vinni a kultúrnövényre.

Ha végére érek a sok mindennek a következő témám a veteményes kert lesz, az már biztos :).

Szép napot mindenkinek! :)

A sár királysága

A minap kimentem autóval a birtokra, és nem tudtam fel menni a birtok feléig sem, nagyon nehezen tudok megfordulni, de nyögve nyelve azé' sikerül. Nagy örömömre minden alkalommal feltudok hajtani a birtokra, mivel azt már időjárás mentesítettem. Már márciust írunk, de még mindig a  sár az Úr! A tél folyamán csak néha volt alkalmam a macskák etetése, és a madarak etetésére odafigyeltem.

Ugyanolyan türelmetlenséggel várom a tavaszt, mint mindenki más, Igaz ez nyáron készült Anna lányomról, a kép témája talán az unalom lehetne. Nekem még is az üres várakozásra emlékeztet. Mikor lesz  már itt a tavasz.. Ma a Bogival meglátogattuk a születésére ültetett fát, akkor láttam, hogy egy-egy bokor lombot bontott! :)

Ez az én mesém...

Ma is kimentem a birtokra, ahogyan mindig, amikor van egy pici szabadidőm. Az eső esik, a pincébe begyújtottam, ahogyan melegedett a kályha feltettem egy teát. Ott ültem és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak...mit kéne csinálni, hát lekentem a a virágládákat diófapáccal.

Megszáradnak, majd pirosra lefestem az abroncsokat, nagyon szép lesz.

Miután megcsináltam az jutott az eszembe, hogy miért kell mindig csinálni valamit, ezért visszatértem a régi álmaimhoz...és elkezdtem mesélni, magamnak, hogy mit szeretnék, s hogyan.

Mindig szerettem volna méhészkedni, már három éve rágódom, vajon megtudom tanulni.
Ilyenkor mosolygok magamon, három évvel ezelőtt 200 m nem tudtam lefutni, az idén áprilisban a Velencei tavat /28 km/ szeretném körbe futni (születésnapomra meglepem magam:) .

Szóval az idén egy újabb fejezet nyílik a gazdaságomban, és ahogyan tovább fűzöm a sorokat a mesémben, egy újabb képet látok magam előtt, egy méhest.

Ugyan a természet ezt a birtokot elfoglalta, de ami a hernyónak a vég, az a mesternek a kezdet! :)

Szóval a panelgyermekének is van esélye, hogy felébredjen, és meglássa a szépet, a jót. A munkában értelmet, egy kidőlt fában az életet. 

A kilátás festői, igaz a területben a sok fantázia mellett rengeteg munka is van még :) 

A méhesből a birtokom!

Ezt a pusztulatot látva van valami ebben a helyben, ami mégis magával ragad. Amikor megláttam, az volt a benyomásom, hogy egész nap elücsörögnék ezen a helyen, és csak nézelődnék, nézném a tájat. Megjelentek a lelki szemeim előtt egy kutya pár. A drótszőrű magyar vizsla pár, ott fekszenek körülöttem, néha kíváncsian  felnéznek, majd visszaeresztik büszke fejük, minden a legnagyobb rendben! Nincs semmi baj!

Számítok rá, hogy ez a mese nem sokára a valóság lesz. Ennek a mesének egyszerű a tanulsága, merni kell nagyot álmodni!

Egyik kedvencemtől : Ez a mi mesénk...
https://www.youtube.com/watch?v=1lCMIf-jFKQ&index=6&list=PL7GPyllD2bq9QwMJ0W76NRfyiVMwKU41T

Bájoló

Sokszor kapom azon magam, hogy mosolyogva, magamban kuncogva tervezgetem, hogy mit hová csinálnék, milyen változtatásokat tervezek. olyan ez, mint egy soha véget nem érő játék. Olyan ez, mint Radnóti Miklósnak ez az aprócska verse, ami teli van játékkal, még azon a sötét órán is.

Játszani jó dolog, igaz a felnőttek játékai már nagyon komolyak, és éppen csak elfelejtik élvezni azt, csakis az a fontos hol vette, s mennyiért!

A héten kimentem a birtokra, és első dolgom volt megölelni a szilvafákat. Megköszöntem nekik, hogy itt vannak, és elmondtam nekik, ha ebben az éveben sem lesz termés nem messze a közelükbe fogok ültetni egy fiatal szilvafát...és így tettem a cseresznyefával is. Úgy gondolom, hogy ezek az idős, beteg gyümölcsfák, most nem kezdenek hirtelen termőre fordulni. Ahhoz, hogy el tudjam engedni őket, ahhoz ez igenis fontos mozzanat volt. A változás mindig nehéz...

Engedjék meg, hogy a fenti versnek egy megzenésített változatát megmutassam egyik kedvencemtől:

https://www.youtube.com/watch?v=TKAuXOlE--A

Gyakran kimegyek, egy öreg hordóból virágtartót készítek. Szándékom szerint még egy hordót felhasználok, és reményeim szerint a két virágtartó valaki más kertjét díszíti majd.

Az abroncsot átfúrtam, majd csavarral rögzítettem.  

Amikor minden dongét hozzáfogattam az abroncshoz, utána ketté fűrészeltem. (kézi fűrésszel)

Amikor ketté vált, egy pofás darázsfészket találtam benne. :D Milyen szerencse, hogy tél van :P

A farészt diófa páccal, a fémrészeket pedig pirosra festem le...szép lesz!

A jelen formálja a holnapot!

Visszatérő gondolatom, hogy hihetetlen honnan indultam el, és merre tartok, minden lépéssel átélni azt az örömöt, amit mindenkinek elmondani, átadni törekszem.

Minden pillanatban jelen lenni, a rosszakban, és a jókban is. Az árnyékra is szükség van, hogy tudjunk örülni a Nap fényének! Így az év végére elfáradtam, ha kimegyek a birtokra a madaraknak adok enni.... tervezgetek, mosolygok, új és új gondolatokat fontolgatok, megrágom. Félre teszem, újra előveszem, mit lehet belőle kikerekíteni.

Tele vagyok hittel, reménnyel, tetterővel, gondolattal, álmokkal, célokkal, energiával, bizalommal!

Jövőre az épület fenti lakórészének a vízvezeték rendszerét szeretném kiépíteni. A falakat leburkolni, a plafont megcsinálni. Szeretnék csinálni egy virágos kertet, az eprest átültetni. A birtok határán folyó forrást megregulázni, legalább egy hordót a folyás irányába besüllyeszteni. Az épület mögötti területet kitisztítani, a melléképületek alapját lerakni, a zöldtrágyadombot helyét kialakítani. 

S ha megnyerem a lottó ötöst, akkor kívülről leszigetelni az épületet, járdát építeni, a vízhálózatot realizálni, belső burkolásokat megcsinálni, bútorokat gyártani, az év végén a fafaragásos elképzeléseimet megcsinálni.

Jó utat mindenkinek! :)

Én így építem a templomomat!

Parasztnak lenni...

A panelgyermeke, ha öntudatára ébred, megkérdi a négy faltól 10 méterekre a földtől, hogy mit keresek én itt?! Kérdőn néz a két kezére, milyen csodát tudnék ezekkel a kezekkel művelni? Tudnék e új életet kezdeni? Tudnék e példát mutatni gyermekeimnek, tudnék e végig menni azon az úton, ahol már az őseim hányszor végig mentek? A városban a paraszt szó minősítés, pedig ha a szó mélyére tekintünk színtiszta minőség! 

Amikor el kezdtem a gazdálkodással foglalkozni, egyre jobban magába húz a régi tudás összegyűjtése, alkalmazása, szinte vágyom arra, hogy Én is paraszt lehessek. A magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása

A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja.

Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését. Az Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrizte. (pár gondolatot kölcsön vettem, Forrás:Út a Jövőbe, köszönet érte!)

Pár gondolat az ősi tudásból:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.

Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

Úgy gondolom, hogy ez már nem út keresés, hanem maga az út, egy olyan minőség megteremtése, ami kemény munkával, még több örömmel, és szeretettel vezet végig, egészen a végéig. El tudom mondani, hogy ezen az úton járni bizony nagyon nehéz, de megéri. Mi a titka? 

Ha a Napot keresed, ne Földet nézzed! :D

Rendet kell tenni!

Még most is kimegyek a hegyre, már egyre kevesebb a tenni való, vagy csak az lehet, hogy már az év végén kicsit elfáradt az emberfia. A nagy munkákkal már ez évre végeztem. Azé' kimegyek, megnézem, hogy mit tudnék csinálni, még munkásruhába sem mindig öltözök át, csak leülök és nézek Megnézem, hogy lakmároznak a széncinkék az általam kihelyezett eleségből. Megnézem a Somló hegyet, hátha valami új szépet látok rajta, vagy csak az ültetvény nézegetem homályos terveket szövögetve. 

A Cinkéknek az eleséget  készen veszem a boltba, ahogy a madarak felváltva esznek megfogalmazódott bennem, hogy kéne építenem egy madár etetőt!

A következő pillanatban úgy utcai ruhába már a felsőmaróval alakítottam ki a madarak etetőjét. Az alap egy colosdeszka, azt mélyítettem ki belátásom szerint. Hulladékfát használtam, anyaga fenyő. Ez az elfoglaltság is 2 órába telt, amíg kitaláltam legyártottam, feltettem a helyére, és napraforgó magokkal feltöltöttem az etetőt.

 CinkeInfó: "Festői környezetben, örök panoráma ingyen kaja!

 ITT!

 Kicsit szellős, de a madarak nem panaszkodtak még! :D

Mind megették a magot! :)

Másszor meg kimegyek begyújtok, és körülnézek mi az ami bántja a szemem, egyszer felmosok, egyszer vizet melegítek elmosogatok, volt úgy, hogy a pince előtti placcon rakodtam össze. Kitaláltam, hogy a következő kis munkám az lesz, hogy az lehasznált hordóimat virágtartókká alakítom át.

hasonlóra gondoltam!

Minden alkalommal formálódik, alakul a birtok. Minden lépéssel közelebb lesz ahhoz a képhez, ami a fejemben látok. Egyre szebb!

A Kolbásztöltés

Amikor meg vettem az első tanyám, szép lassan magába szippantott ez a világ. Észre sem vettem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy disznóvágásról érdeklődöm. Egyre több információt szerzek be róla, igaz a mostani bejegyzésem nem egy disznóvágásról szól, viszont egy lépéssel ismét közelebb vagyok hozzá!

Leegyszerűsítem  a történetet egy picit. Vettem 40 kg kolbászhúst, gyári fűszerkeveréket, belet mindent, ami hozzá kellett. Hosszabb távollét után az esti órákban hazaérve elhoztam a húst, és alaposan összekevertem az előírtak szerint. Másnap lett megtöltve, volt ideje, összeérni az ízeknek.

A "műszer"!!!

Ezzel a szerkezettel töltöttük a kolbászt. Igen többen voltunk, egy ember engedte a bélbe a kolbászhúst, én tekertem, egy pedig a megtöltött kolbászokat rakta a ládába. A töltés során előfordul, hogy levegős lesz a bél, ilyenkor egy tűvel ki kell lyukasztani, hogy rátapadjon valamelyest a benne lévő húsra. 

Valahogy így kell elképzelni, amikor a ládába kerül a félkésztermék.

A töltésnek mindig volt egy egy kellemesebb mozzanata, amikor kiürült az töltő, mert amikor töltöttük, akkor töltöttünk! :)

A füstre várakozó kolbászok!

Ilyen volt!

A kolbásztöltés emlékezetesre sikeredett, köszönet érte mindenkinek, aki segített az elkészítésében, és annak is, aki elmesélte, hogy mi történt a töltés után :S (kis túlzással!)

 Ilyen lett! :)

Hát nem gyönyörű!

Szerintem minden fáradságot megér, egy ilyen kép! :) Nem bírtam ki, már megkóstoltam, és az íze is nagyon finom lett!

Az íróasztaltól az csörlősekéig

Tegnap nagy napra ébredtem, vettem egy csörlősekét. Gondoltam felvezetem a bejelenteni valómat egy rövid történettel, de az jutott az eszembe, hogy ez a történet így is elég rövid. :)

Többször megfogalmaztam, hogy kb. 30 évesen kezdtem el a tanyán dolgozni. Mondták nekem, de nem hittem, hogy kutya nehéz lesz. Az idő beigazolta a károgókat, mert nem lett könnyebb a munka, csak én lettem szívósabb. Amit kitaláltam, azt addig hajtottam, amíg el nem értem. Ezzel csak az lett a baj, hogy egyre nagyobbakat kezdtem el álmodni :).Ez nem is baj, egyszerűen jó érzés!

 A garázssoron kérdeztem az egyik ismerősömet, hogy tudna e csörlősekét, már mondta is, hogy régebben ki árulta az ekéjét, ismertem is. Másnap felhívtam, megállapodtunk, majd megbeszéltünk egy időpontot, mikor hozzuk el.

Amikor felpakoltuk, megkérdezte -nem kéne egy hidraulikus prés...gondolkoztam rajta, majd döntöttem, megvettem.

Vakartam is fejem mi a fenét kezdek két préssel? Meg szerettem volna osztani az örömöm egy kedves barátommal, akinek megmutattam a csörlősekét, majd a prést. Addig beszélgettünk, amíg meg nem vette az én régi présem! :D Mind ez egy nap alatt, mi ez ha nem csoda !!!

Visszagondolok arra az időszakomra, amikor egy fiatal bányamérnöknek tanuló srác arról mesélt, hogy micsoda élmény kinn dolgozni a szőlőskertben...Jóban voltunk akkoriban nem akartam megbántani, de hat ökrös fogattal sem tudtak volna rávenni, hogy vegyek magamnak akkor ilyent. Változik azt ember, változik a világ!

Sok terméket előtudok már állítani, tudok túrót csinálni, "lekvárt"főzni, már minden félelem nélkül neki tudok állni olyan dolgoknak, amitől korábban kirázott a hideg. Jó apropó másokkal beszélgetni róla, utána olvasni, keresni, kutatni...szavamra! :)

Voá lá!

Két lábbal a Földön

A tanya bejáratának földmunkálatairól már esett szó. Hosszú órákon át lapátolni, ásni a kötött talajt, vagy csak küzdeni saját magaddal, hogy már nincs sok vissza. Az épület melletti betonlapokat felszedtem, és neki álltam a leendő járda alapját kiásni.

Közel másfél óra alatt haladtam a kép közepén látható 2. betonkockáig. Ahol idő hiány miatt abbahagytam a munkát. Ehhez a munkához kell a léleknek erősödnie, mert még nem látod a végét, és el kell hinned, hogy ez sem tarthat örökké. Hajlamos vagyok elmenni sétálni, lemérni egy méretet. Vagy csak inni, pedig még bírtam volna, de kellett mozdulni! 

Elhatároztam, hogy az alapot meghordom építési törmelékkel, majd nylon-nal beborítom, majd visszateszem az ép betonkockákat, majd kibetonozom. 1,5- 2 méterenként hagyok dilatációs csíkokat. Eleinte hajlottam, hogy mindezeket kihagyjam, de úgy gondolom, hogy jó lesz ez így is.  Bárhogyan döntök jó lesz, ha idő előtt tönkremenne, akkor kapok egy új lehetőséget, hogy jobbat, szebbet, maradandóbbat alkossak!

Még egy jó hír! Meg van a bejárati ajtó, hamarosan telepítve lesz! :P

20 talicska föld került kitermelésre, mire felértem!

250 kg szárazbetont használtam fel.

...és kitudja mennyi perc, óra mire elkészült! :)

...nos, végül dilatációs hézagot az elején és a végén hagytam. Jah és a bejárati ajtó!!! :D