Még most is kimegyek a hegyre, már egyre kevesebb a tenni való, vagy csak az lehet, hogy már az év végén kicsit elfáradt az emberfia. A nagy munkákkal már ez évre végeztem. Azé' kimegyek, megnézem, hogy mit tudnék csinálni, még munkásruhába sem mindig öltözök át, csak leülök és nézek Megnézem, hogy lakmároznak a széncinkék az általam kihelyezett eleségből. Megnézem a Somló hegyet, hátha valami új szépet látok rajta, vagy csak az ültetvény nézegetem homályos terveket szövögetve.
A Cinkéknek az eleséget készen veszem a boltba, ahogy a madarak felváltva esznek megfogalmazódott bennem, hogy kéne építenem egy madár etetőt!
A következő pillanatban úgy utcai ruhába már a felsőmaróval alakítottam ki a madarak etetőjét. Az alap egy colosdeszka, azt mélyítettem ki belátásom szerint. Hulladékfát használtam, anyaga fenyő. Ez az elfoglaltság is 2 órába telt, amíg kitaláltam legyártottam, feltettem a helyére, és napraforgó magokkal feltöltöttem az etetőt.
CinkeInfó: "Festői környezetben, örök panoráma ingyen kaja!
ITT!
Kicsit szellős, de a madarak nem panaszkodtak még! :D
Mind megették a magot! :)
Másszor meg kimegyek begyújtok, és körülnézek mi az ami bántja a szemem, egyszer felmosok, egyszer vizet melegítek elmosogatok, volt úgy, hogy a pince előtti placcon rakodtam össze. Kitaláltam, hogy a következő kis munkám az lesz, hogy az lehasznált hordóimat virágtartókká alakítom át.
hasonlóra gondoltam!
Minden alkalommal formálódik, alakul a birtok. Minden lépéssel közelebb lesz ahhoz a képhez, ami a fejemben látok. Egyre szebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése