Új év, új program

Nagyszerű híreim vannak! Számot vetettem ezzel az évvel bezárólag, hogy miből mennyit termelek, és milyen hatékonysággal használom fel, vagy adom el. Sajnos ennek a legnagyobb vesztese a bor lett. Minden évben a borból maradt meg a legtöbb, és annak nincs nagyon keletje. Nem iszom meg, pedig jó ízű bor terem a tanyám. 

Átalakítjuk a birtokot, a szőlőt megritkítjuk, helyébe gyümölcsfákat telepítünk. Megszervezzük a birtok védelmét, hogy a vadak ne tekintsenek rá ezentúl átjáróházként. (sajnos közben sok kárt tesznek) 

Ezen a területen lesz az új gyümölcsös

A művelet során a drótokat kiszabadítottuk a vesszőktől, a drótokat leszerelése után, feltekertük, majd a kivágtuk a szabadon maradt tőkéket. A drótokat szákszerűen feltekertük, a karókat kiválogattuk, a használhatóak kihegyezve, a selejt feldarabolva.

Az oszlopok kiszedése hosszabb időt vesz igénybe, ebből a kötött talajból.

 A szélső sort teljesen átalakítom. Ott lesz a kerítés, mellette megy a málnás!

A tervek megvalósítási szakaszba léptek, végül, de nem utolsó sorban bemutatom nektek a legelső új szerzeményünket:

Eperfa

Még egy dolog van hátra: Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Valaminek a vége, egy új kezdete!

A tervezés nem okoz gondot, ha az időt fel kell mérnem. Ezt kijelenthetem, nagy valószínűséggel be tudom lőni, mikor kell elindulni, a megérkezéshez. Mennyi kell, hogy elég legyen. A tanyán megváltozik az idő.A belefektetett energia nem egyenesen arányos az eredménnyel...stb, szóval rájöttem. A tanyám egy másik dimenzió. Ott a Nap is fényesebben süt, szebben szólnak a madarak dalai. A virágok neked nyílnak, és egy átdolgozott nap után, valahogy másképpen értékeled az életet. Egy picivel mindig több leszel.

Ma például teret nyitottam a tanya dimenzióban, teljesen nagyobb lett a tér. Nem hittem volna, hogy képes vagyok rá, de igen megcsináltuk.

Figyi:

Így kezdődött!

Erősen koncentráltam! Nagyon erősen!

Mire feleszméltem ezt láttam!

Majd ezt!

Végül ilyen lett!

Nah jó bevallom, nem csak koncentrálni kell, hanem csinálni is. Kettőnknek közel 5 órai ténykedése a végeredmény. Az eredmény: happy, happy! Mellette sok minden más is elkészült, például várjuk már nagyon a tavaszi virágok érkezését!

Ha minden igaz ők is várják már!

Egyik kedvenc Richard Bach idézettel köszönök el: "Ami a hernyónak a vég, az a mesternek a kezdet!" Szép estét!

Show must go on

Mindig van egy kritikus pont, ahonnan úgy érzed nincs tovább. Nekem a futásnál voltak ilyen élményeim, de nem adtam fel. Mostanában a birtokkal kapcsolatban kellett átfogalmaznom a dolgokat. Hála az égnek, mindig megtalálom azt a pontot, amit elhagyva tovább lendülök. Mostanában egy angyalka segít nekem.

Az első nagy áttörés az előtető megépítése volt.

A kezdeti nehézségeket legyűrve...elkészült:

A következő nagy projekt, a rendrakás. Ez a pince előtti teret érintette:

Aztán jött a csoda!

Szóval szépen haladunk, hogy új arculatot kapjon az "Öreg hölgy"! Tele vagyok ötletekkel, tavaszra teljesen megújul a tanya!

Változtass a világszemléleteden, és a világ megváltozik!

Itt a Tavasz !!!

Ismét hosszabb kihagyás után itt vagyok. Bár mondhatom, hogy a távollétem oka technikai jellegű volt, de ennek mostanra már nincs jelentősége. Itt a Tavasz!!! :) Nos a tél az idén enyhe volt, tehát lehet számítani a kártevők fokozott jelenlétére.

 Nekem az első komoly élményt a nárciszok virágzása okozott.

Ezek a virágok ékesítették először a kertet, majd az étkezőasztalt. Így is egy csomó a kertben maradt, noh de sebaj, hiszen még virítanak az utolsó nárciszok (kb 5 különbözőféle nárciszom van), és a meleg váltás már megérkezett: a tulipánok!

A hogyan csúsztunk bele a tavaszba egyre több fa borult virágba.

Eszméletlen nagy élmény látni hogy egy ekkora fa, szinte csak virágból áll. Nem tudtam be telni vele. Mára az összes fa hasonló állapotban van. Ha már virágzás, és enyhe tél, bizony nem szabad megfeledkezni a permetezésről. 

Kezdjük az elején, amikor már elhagytuk március, addigra már megtelt élettel a hegyoldal. Motorospermetezők hangja, rotációskapák búgása hallatszott. Ha éppen csend volt, akkor a metszőollók messzi csattogása ért el hozzám. Néha lehetett hallani a hegyoldal fölött elszálló holló házaspár korrogását.  Ki tudja, lehet arról beszéltek ők is milyen lesz az idei év.

A fák metszése után a szőlő metszése következett. Drága jó édesanyám segített, így viszonylag hamar végeztünk. Hitem szerint, hogy visszautaljak a permetezésre, megcsináltam a lemosó permetezést. Az enyhe tél miatt indokolt lett volna a tőkék törzsének letisztítása, de arra már nem volt időm. A törzs megtisztítását követően a károsítók petéi szabadon lesznek, így a lemosópermetezés hatására elpusztulnak. A lemosópermetezéskor viszi fel a növényre többek között a gazda az olajat, ami elpusztítja a károsító petéit, és lezárja a metszéssel okozott sebeket. A lemosópermetezés jó a léleknek is, mert úgy érzi minden rendben van, lemosta a szeretett növénykéit. A későbbiekben a monília, és a virágok bibéjét megszúró rovarok ellen kell védekezni, feltéve ha szeretnénk gyümölcsöt enni. Én a fáimat is szeretem, még azokat is, amik nem teremnek annyit ;)

A lényeg a föld előkészítve,

s bevetve.

Persze, most azért panaszkodhatnék is, mivel a télfolyamán a málnás előtti támfal kidőlt...de nem teszem. az idei év a rendrakás éve lesz. Felépítem a támfalat, a törmeléket elszállítom. A portára vezető úton a kaput megcsinálom, és ősszel melléképületet fogok építeni :) !!!!

A célok világosak! Ha valami nem a tervek szerint alakul, nem a célt kell kicserélni! :)

Csékút vére

A történelmi borvidéken Csékúton gazdálkodom. Ez az őstelepülés Ajka mellett van kb 5 km-re. Most Ajka-Padragkút településként található, a múlt században bányájáról volt hires. Ma már csak vegetál, de a kertekben minden nap zajlik a munka, még ilyenkor is, amikor a nagy munka a hordókban zajlik. 

Nagyon vártam már hogy hazaérjek, mi vár otthon, mi vár a kertben...ez a várakozás annyira csodálatos. Még nem forrta el magát a bor, ezért kissé zavaros, aki ilyenkor iszik belőle akkor a beszéde is azzá lesz. A szakember azt mondja gázos, az iszákos azt, hogy édes, az asszony azt álmos, de a borász lázas, mert most születik gyermeke, ez annyira bájos!
Az idén a bortermés tekintetében elfogadható. Ha mindent nekem kéne meginnom, akkor sok, ha mindet el kéne adnom kevés.

Az új bor, még kissé zavaros.

           
A fehér bor fantázia neve Csékút könnye..mindenki értse, ahogy, a vörösé Csékút vére:

Az első virágok!

Annyira vártuk már a tavaszt! Csodálatos időnk volt most hétvégén, a hegyoldal munkától, vidámságtól volt hangos. Néha a halk háttézajba belevegyült egy-egy madárhang, hol egy hangos nevetés, nah és persze a monoton kapálógépek zaja. A gyümölcsfák metszését már két hete befejeztem, de a szőlővel csak tegnap végeztünk.

Miután a levélzet lehullott az ősszel, így néz ki a visszamaradt szőlőnövény, görcsösen ragaszkodva a támszerkezetbe.

Visszaemlékszem az első alkalomra, amikor metszettem: Ott álltam a növény előtt, és tanakodtam, megakartam óvni a megnyirbálástól, de azt is tudtam, hogy meg kell csinálni. Ilyen a végeredmény, ha félszáll vesszőre van metszve.

A visszamaradt vesszőket, mifelénk venyigének hívják, lehordom egy kupacba. Több lehetőség kínálkozik a további felhasználáshoz. Az egyik, hogy elégetik, vagy szabadtéren, vagy a kazánban. A szőlővesszőnek igen jó a fűtőértéke. Vagy komposztálják őket, mivel nagy mennyiségről van szó, lehetséges megcsinálni, csak idő- és helyigényes művelet. A hobby-gazdaságok a venyigét egyszerűen elégeti. A paraszti gondolkodás hatékonyságra, célszerűségre törekszik:

 Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak. Ami nem jó az állatnak az jó lesz a földnek. Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek. Ami nem jó a tűznek, az még később másra jó lehet.

Miután a levágott vesszők kikerültek a sorokból, megkezdődik az év első permetezése, a lemosó permetezés. A sebeket rézzel kell lezárni, a bogarak petéit a kén pusztítja el, azok amik túl élik, azokra olajat kell felvinni az gázolja meg a kikelésüket. Ma már vannak komplexszerek, melyek keverve léteznek, így egyszerre fellehet vinni a kultúrnövényre.

Ha végére érek a sok mindennek a következő témám a veteményes kert lesz, az már biztos :).

Szép napot mindenkinek! :)

Parasztnak lenni...

A panelgyermeke, ha öntudatára ébred, megkérdi a négy faltól 10 méterekre a földtől, hogy mit keresek én itt?! Kérdőn néz a két kezére, milyen csodát tudnék ezekkel a kezekkel művelni? Tudnék e új életet kezdeni? Tudnék e példát mutatni gyermekeimnek, tudnék e végig menni azon az úton, ahol már az őseim hányszor végig mentek? A városban a paraszt szó minősítés, pedig ha a szó mélyére tekintünk színtiszta minőség! 

Amikor el kezdtem a gazdálkodással foglalkozni, egyre jobban magába húz a régi tudás összegyűjtése, alkalmazása, szinte vágyom arra, hogy Én is paraszt lehessek. A magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása

A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja.

Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését. Az Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrizte. (pár gondolatot kölcsön vettem, Forrás:Út a Jövőbe, köszönet érte!)

Pár gondolat az ősi tudásból:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.

Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

Úgy gondolom, hogy ez már nem út keresés, hanem maga az út, egy olyan minőség megteremtése, ami kemény munkával, még több örömmel, és szeretettel vezet végig, egészen a végéig. El tudom mondani, hogy ezen az úton járni bizony nagyon nehéz, de megéri. Mi a titka? 

Ha a Napot keresed, ne Földet nézzed! :D

Két lábbal a Földön

A tanya bejáratának földmunkálatairól már esett szó. Hosszú órákon át lapátolni, ásni a kötött talajt, vagy csak küzdeni saját magaddal, hogy már nincs sok vissza. Az épület melletti betonlapokat felszedtem, és neki álltam a leendő járda alapját kiásni.

Közel másfél óra alatt haladtam a kép közepén látható 2. betonkockáig. Ahol idő hiány miatt abbahagytam a munkát. Ehhez a munkához kell a léleknek erősödnie, mert még nem látod a végét, és el kell hinned, hogy ez sem tarthat örökké. Hajlamos vagyok elmenni sétálni, lemérni egy méretet. Vagy csak inni, pedig még bírtam volna, de kellett mozdulni! 

Elhatároztam, hogy az alapot meghordom építési törmelékkel, majd nylon-nal beborítom, majd visszateszem az ép betonkockákat, majd kibetonozom. 1,5- 2 méterenként hagyok dilatációs csíkokat. Eleinte hajlottam, hogy mindezeket kihagyjam, de úgy gondolom, hogy jó lesz ez így is.  Bárhogyan döntök jó lesz, ha idő előtt tönkremenne, akkor kapok egy új lehetőséget, hogy jobbat, szebbet, maradandóbbat alkossak!

Még egy jó hír! Meg van a bejárati ajtó, hamarosan telepítve lesz! :P

20 talicska föld került kitermelésre, mire felértem!

250 kg szárazbetont használtam fel.

...és kitudja mennyi perc, óra mire elkészült! :)

...nos, végül dilatációs hézagot az elején és a végén hagytam. Jah és a bejárati ajtó!!! :D

Ablak a világra

A pince megvásárlása előtt a fenti lakórész teljesen kiégett. Se ajtó, se ablakok, csak a kiégett falak, és a korom szaga mindenhol. Az állhatatos munka szép lassan, ahogy a természet visszafoglalja, azt ami a sajátja. Bevallom, nekem igen nagy örömet jelentett, amikor az ablakokat beállítottam.   

Valahogy kezd házra emlékeztetni....

Nyilvánvaló, hogy azért hátra dőlni még korai lenne, mégis amikor ezt lefényképeztem fülig ért a szám. Valahogy nehéz megosztani az élményt, csak sejteni lehet...

Az ablakot édesapámtól kaptam, valójában szerettem volna nagyobb ablakot beépíteni. Mivel a tűz miatt leesett a vakolat nagy része, láthatóvá vált, hogy az ablak nyílást utólag nagyították meg, és az áthidaló rövidebb. Édesapámtól kapott ablak pont befért az áthidaló alá.-Nincsenek véletlenek!

Az első ablakot úgy vásároltam 100*120 méretű faablak, ott is a két szélét be kellett falazni, mivel a nyílás 120*120 volt. A falazástól eleinte kirázott a hideg, tele voltam félelmekkel, mára már lehetőséget látok magam előtt, hogy valami újat, szépet alkossak. A küzdelem még nem fejeződött be, ha finoman akarom kifejezni magam éppen most kezdődött el. :)

Az "új" ajtó :)

Ambiciótól az értelemig

Közeledünk az év végéhez! Kicsit korai, de időszerű egy pillanatra megállni, és végig gondolni honnan indultam, és hová szeretnék érkezni. Az emlékezés mindig a jó pillanataimmal kezdődik...de a sorok között ott van az a "igen,igen, de..." megjegyzés. Nem kevés gyakorlásomba került, hogy az így kezdődő gondolatokat kicseréljem, vagy csak egyszerűen hallgassak. Eleinte figyelmeztettem magam:

"Maradj csendben!". 

2010.-ben kezdtem el gazdálkodni. Nagy lelkesedéssel vetettem bele a munkába, de az elért eredmény, és a minőség nem mindig találkozott. A lelkesedés rapszodikusan változott hol pozitív, hol negatív irányban. A tudás hiánya, az időjárás, a szabadidő mind befolyásolta, hogy mennyi munka került befektetésbe az adott évben, valamint annak milyen eredménye lett. A hit az megmaradt, de keserves út vezetett fel az emelkedőn. 2013.-ban eladtam ezt a tanyát:

és vettem egy másikat:

A tetőt már én építtettem, mivel a pince 2013. nyarán leégett.  

A munka minősége, és mennyisége az évek során hatékonyabb lett. Az ötletelést felváltotta a tervezés. Átfogalmazódott bennem a pénzhez való viszony, például már nem mondok le semmiről. Nem mondom, hogy nincs erre, vagy arra pénzem. Egy kérdésből kezdem el kibontani meg a megoldást. A kulcskérdés pedig a következő: "Hogyan engedhetném meg magamnak? ".

Az évek alatt megváltoztak a gondolataim, az izomzatom, a pincém. A hitem az nem változott! :)

A jövőt illetően tele vagyok elképzelésekkel, az ötleteimet hagyom érni, és nem vagyok rest az új ötletekkel összevetni. Költségvetést számolok, centivel méregetek, vagy csak ülök egy pohár borral a bejárat melletti kanapén, és hosszan  merengve nézem a Somló hegyet. 

Amikor a megoldásokon gondolkodom, mindig azt mondom magamnak új templomot építek!

Bejáró

A szüret siralmas hangulatban zajlott le, verőfényes napsütésben. Az igaz, úgy kellett keresni az ép fürtöket., és a termés sem lett rekord. Ha a felkerekített számokat nézzük, akkor 50 liter fehér must, és 100 liter vörös került az idén a helyére.

A vörös szőlőt 5-6 napot szoktam a héján ázni hagyni, ezt követően került a présre. A második napon, amikor már nehezen lehetett húzni a prést közben elmentem segíteni Laci barátomnak. Az esős idők miatt a birtokára vezető út teljesen nyomvályús lett. Ezért a környéken kihelyezett útjavításra szolgáló kövekből hoztunk pár utánfutóval. A szállítások között visszagondoltam, hogy az én kis tanyám bejárata is fel lett túrva, mivel a sok eső miatt felpuhult a föld, és a nagy forgalom meg szét mozgatta azt.

A képen nem látszik, de terméskővel igyekeztem a felhaladást segíteni, kisebb nagyobb eredménnyel.

Amikor nála végeztünk, akkor hozzám is vittünk egy fordulóval. Minent a helyére, azonnal nekiláttam a munkának. Kijelöltem a terepet, hová gondoltam elhelyezni a nagyobb kisebb kövekből álló kőrakást.

A járatot kimélyítettem kb 3,5m *4m területen a birtokon mélyebben, az útnál csak pár centiméterre. Nem volt egyszerű munka, csak a mélyítés kb 5 órát vett igénybe. 8 talicska föld került kitermelésre.

Amikor megvolt az ásás, lapátolás, és a kitermelt föld elhelyezése, akkor már láttam a munkavégét. A felújításra szoruló présházban volt egy kis építési törmelék, azzal feltöltöttem a mélyebb részeket.

Találtam a romok között egy megéget szőnyeget, jó ötletnek tűnt, hogy az alapba bekerüljön. Milyen ötlet lesz, azt majd az idő megmondja.

 ÉS a vége, felemelő. Közel hét órás munka eredménye.

Jó lett volna egy tömörítővel még a helyére igazítani, de így is tökéletes.

Felkészülés a szüretre?

Minden évben szertartásszerűen készülődik az emberfia a szüretre. A nyár utolsó hónapjában lehetőség szerint már nem permetezünk, mivel vannak korán érő szőlőtőkék. Az idén felül irt minden forgatókönyvet a Földanya...
Legutolsó bejegyzésem a meszelésről szólt, kérem bejelenthetem, hogy a présház alsó szintje is elkészült. Tisztaság van, lehet dolgozni!

A meszelés mellett, hordókat kimostam, és lekezeltem diófapáccal...

Miután mindez megtörtént, előkésztettem a prést, a szüretelő kádat (350 l- nagyobbra az idén nem lesz szükség :) A darálót, és minden együtt áll, mehet a szüret.

Mehetne a szüret, már két napja várom, hogy elálljon az eső. Idegileg teljesen visszaálltam alapra. Arra jutottam, hogy ha mérges vagyok, ha haragszok, ugyanúgy esik az eső. Elfogadtam ezt a felállást, és megtaláltam a munkát ilyenkor is.

.

Vettem zsírszalonnát, egy kis tokaszalonnát, és....

Kisütöttem, itt kérem közel 8 kg zsír készül töpörtyűnek. A megfőzött tokaszalonnát beletettem, egy kicsit fürdőzni a forró zsírba, két fejhagyma kíséretében. Nem időztek sokat, csak épp átmelegedtek, és már lehetett enni. Ha épp olyan főzőmunka van a pincében, mellette lehet faragni, akkor azt is tudom csinálni. 

Bár tudnám szedni a szőlőt, és szabadulhatnék ki a pincéből, bár ne esne egy fél napot! Legyen mindenkinek szép napja!

Vízözön

A szívem egyik fele örül, a másik sír! Soha nem akartam annyira tenni bármit is, mint most, és az eső csak esik...

Azt tudni kell, hogy a szőlőben a talaj egy kicsit agyagos, ezért 1-2 napot várni kell, amíg rá lehet menni. /attól függ mennyire süt a nap./ Az eső esik, a szőlő nagyon beteg, én már nem permetezek, ha  a sors így határozott, hát legyen! Egy-két liter pálinkám lesz, talán 100 liter bor is. Legyünk szerények, bár én többre számítok!

Az eső rendszertelenül, szinte folyamatosan esik, az a benyomásom, hogy Noé  nem soká' erre evez, és megszólít- Te, jössz e velem egy darabig? :D

Jó uram! A lisztharmat gombáidat, peronoszspóráidat, szürke rothadásodat tartsd féken, mert az idén nem iszunk a véredből, a Krizelejumát!

A leégett pince előtt ücsörgök, csendesen kopog az eső, az előbb kevertem meg a cefrét. Most a kanapén ülök, és a halk kopogást figyelem, az égen a holló házaspár elégedetlenül korrog! Mintha nekik is már elegük lenne az egészből!  A Somló hegy a távolból párás köpenybe burkolózik, mint egy idős hölgy, aki egy picit fázik ez esti órán. Ez vigasztal, ha a Somlón lenne a birtok, nem tudnék rajta ennyit gyönyörködni!

Beszéltem az egyik szomszéddal, az mondta ha nem tud az emberfia esőben dolgozni, akkor beszélgetni kell, megkóstolni a jófajta borokat, kártyázni, és a szép asszonyokat kerülgetni kell. Hááát, kérem szépen! A régiek mán tudták!

A meszelés

 Nehezen indultam neki, mert mindig volt mit tenni, és így is elmaradtam bizonyos munkákkal. A külső helységnek nagyon nehezen indulok neki, de ha minden igaz a hónap utolsó hetében befejezem azt is. Az alsó rész belső pincéjét kipakoltam, és a sok víz  miatt több helyen elengedte a glettet a fal, szóval javíthattam. Volt cementem, homokom, meszem, így kézzel kevertem olyant, hogy csak nah. Minden a helyén maradt, csak a nagy szürke foltokat gondoltam nem lesz egyszerű eltüntetni.

Ilyen lett.

Ezen a képen a plafont javítottam.

Most a képeket nézve, és az erős kritikát magammal szemben félre téve, elégedett lehetek. A friss mész nem takarta be a javításokat. Az első kép bal oldali sarkát teljesen javítottam, ezért ott tök szürke volt minden, nem nagyon lehet észre venni. A második képen a szellőző nyílással egy vonalban közel két m2 plafon régebben leszakadt, ott 2 cm vastagságban hiányzott a vakolat. Kezdő plafonvakolóként álltam, és némi bizonytalansággal a fejemben az első serpenyő anyagot földobtam. Az kellő határozottsággal szétfröccsent a szélrózsa minden irányába, még párszor próbálkoztam hol finomabban, hol határozottan, de arra jutottam, hogy glett vassal felhúzom amit lehet. A glettvasam(!) szerintem 30 éves lehet, fa a nyele, rá van vésve, "Béla". Mondogattam magamban, Te Béla, cs/*szd meg a vasadat! Az idő megette ezt a fénydarabot, a fanyele kilazult, a vas hajlott. Izgalmas volt vele dolgozni. Gyorsan, hatékonyan jó szerszámokkal lehet haladni, ha más nem, de ezt is megtanultam akkor.

A javítások sok időt elvittek, másnap meszeltem, többször átkentem, de nem akarta a magyarok igazát. Az idővel futok versenyt folyamatosan, ezért be kellett pakolni, rendet kellett csinálni. Minden rendben van, az a kevés elégedetlenségem elpárolgott, helyébe öröm költözött. Az is tapasztalat volt, hogy az oltót meszet előző napon bekevertem, és az is hogy lassan kifehéredett mindenhol. Így vágok bele a következő munkába! 

Újabb festményem!