Az úton

Akár azt hiszed képes vagy rá, akár azt, hogy nem igazad lesz!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jelen lenni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jelen lenni. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 13., csütörtök

Vidám tavasz

Igen! Ismét eltelt jó pár hónap. A szokott fej-fej mellett rohanás a természettel. Nem gond, itt nincsenek vesztesek, csak nyertesek. Amióta Ági a párom belépett a tanya életében, azóta már nem a tanya az asszony, hanem ő a gyerek. Át fogalmazódik az idő, és a tér. Kivettük a rövid kordonokat, ezáltal teljesen kinyílt a tér, a hátsó területeken kivettünk három sor szőlőt. Beindult a tervezéssel párhuzamosan, a kivitelezés. Amíg én az utolsó simításokat végzem a szőlővel, Ági a következő képpel lepett meg, amikor lementem.

Ez gyönyörű

Nagyon tetszik szerintem ez egy igazán jó ötlet volt, a sok más jó ötlet mellett. A verseny már elkezdődött, a vegetáció beindult, ilyenkor adja a legtöbb feladatot a gazdának. Nem csak a belefektetett idő tekintetében, hanem a feladatok számát tekintve is.

Körtefa virágban, lassan nyílik a pünkösdi rózsa

A munka során bolondozunk egymással, a természet meg velünk, hol süt a nap, hol csöpög az eső!

A fb csajoknak üzenem, én is tudok csücsöríteni, nah!

A nap végén a fáradtság garantált, a jó kedv töretlen


Látom még a feladatok sorát, de annyira nagy örömmel tölt el, hogy van kivel megosztani ezt az örömet, mindezt úgy hogy részt vesz ebben. Véleményem szerint ez lényeg, ez a lelke minden munkának, minden tevésnek...mindennek!

Ágival felújítottuk az féltetőt is:

Hosszú nap volt ez is, de annál produktívabb.

 Happy, happy! :)



2016. december 31., szombat

Új év, új program


Nagyszerű híreim vannak! Számot vetettem ezzel az évvel bezárólag, hogy miből mennyit termelek, és milyen hatékonysággal használom fel, vagy adom el. Sajnos ennek a legnagyobb vesztese a bor lett. Minden évben a borból maradt meg a legtöbb, és annak nincs nagyon keletje. Nem iszom meg, pedig jó ízű bor terem a tanyám. 

Átalakítjuk a birtokot, a szőlőt megritkítjuk, helyébe gyümölcsfákat telepítünk. Megszervezzük a birtok védelmét, hogy a vadak ne tekintsenek rá ezentúl átjáróházként. (sajnos közben sok kárt tesznek) 


Ezen a területen lesz az új gyümölcsös

A művelet során a drótokat kiszabadítottuk a vesszőktől, a drótokat leszerelése után, feltekertük, majd a kivágtuk a szabadon maradt tőkéket. A drótokat szákszerűen feltekertük, a karókat kiválogattuk, a használhatóak kihegyezve, a selejt feldarabolva.

Az oszlopok kiszedése hosszabb időt vesz igénybe, ebből a kötött talajból.

 A szélső sort teljesen átalakítom. Ott lesz a kerítés, mellette megy a málnás!

A tervek megvalósítási szakaszba léptek, végül, de nem utolsó sorban bemutatom nektek a legelső új szerzeményünket:
Eperfa
Még egy dolog van hátra: Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!


2016. október 23., vasárnap

Show must go on

Mindig van egy kritikus pont, ahonnan úgy érzed nincs tovább. Nekem a futásnál voltak ilyen élményeim, de nem adtam fel. Mostanában a birtokkal kapcsolatban kellett átfogalmaznom a dolgokat. Hála az égnek, mindig megtalálom azt a pontot, amit elhagyva tovább lendülök. Mostanában egy angyalka segít nekem.

Az első nagy áttörés az előtető megépítése volt.


A kezdeti nehézségeket legyűrve...elkészült:



A következő nagy projekt, a rendrakás. Ez a pince előtti teret érintette:


Aztán jött a csoda!


Szóval szépen haladunk, hogy új arculatot kapjon az "Öreg hölgy"! Tele vagyok ötletekkel, tavaszra teljesen megújul a tanya!
Változtass a világszemléleteden, és a világ megváltozik!

2016. április 8., péntek

Itt a Tavasz !!!

Ismét hosszabb kihagyás után itt vagyok. Bár mondhatom, hogy a távollétem oka technikai jellegű volt, de ennek mostanra már nincs jelentősége. Itt a Tavasz!!! :) Nos a tél az idén enyhe volt, tehát lehet számítani a kártevők fokozott jelenlétére.

 Nekem az első komoly élményt a nárciszok virágzása okozott.


Ezek a virágok ékesítették először a kertet, majd az étkezőasztalt. Így is egy csomó a kertben maradt, noh de sebaj, hiszen még virítanak az utolsó nárciszok (kb 5 különbözőféle nárciszom van), és a meleg váltás már megérkezett: a tulipánok!
A hogyan csúsztunk bele a tavaszba egyre több fa borult virágba.


Eszméletlen nagy élmény látni hogy egy ekkora fa, szinte csak virágból áll. Nem tudtam be telni vele. Mára az összes fa hasonló állapotban van. Ha már virágzás, és enyhe tél, bizony nem szabad megfeledkezni a permetezésről. 

Kezdjük az elején, amikor már elhagytuk március, addigra már megtelt élettel a hegyoldal. Motorospermetezők hangja, rotációskapák búgása hallatszott. Ha éppen csend volt, akkor a metszőollók messzi csattogása ért el hozzám. Néha lehetett hallani a hegyoldal fölött elszálló holló házaspár korrogását.  Ki tudja, lehet arról beszéltek ők is milyen lesz az idei év.

A fák metszése után a szőlő metszése következett. Drága jó édesanyám segített, így viszonylag hamar végeztünk. Hitem szerint, hogy visszautaljak a permetezésre, megcsináltam a lemosó permetezést. Az enyhe tél miatt indokolt lett volna a tőkék törzsének letisztítása, de arra már nem volt időm. A törzs megtisztítását követően a károsítók petéi szabadon lesznek, így a lemosópermetezés hatására elpusztulnak. A lemosópermetezéskor viszi fel a növényre többek között a gazda az olajat, ami elpusztítja a károsító petéit, és lezárja a metszéssel okozott sebeket. A lemosópermetezés jó a léleknek is, mert úgy érzi minden rendben van, lemosta a szeretett növénykéit. A későbbiekben a monília, és a virágok bibéjét megszúró rovarok ellen kell védekezni, feltéve ha szeretnénk gyümölcsöt enni. Én a fáimat is szeretem, még azokat is, amik nem teremnek annyit ;)

A lényeg a föld előkészítve,


s bevetve.

Persze, most azért panaszkodhatnék is, mivel a télfolyamán a málnás előtti támfal kidőlt...de nem teszem. az idei év a rendrakás éve lesz. Felépítem a támfalat, a törmeléket elszállítom. A portára vezető úton a kaput megcsinálom, és ősszel melléképületet fogok építeni :) !!!!

A célok világosak! Ha valami nem a tervek szerint alakul, nem a célt kell kicserélni! :)

2015. május 29., péntek

A dolgok állása

Az idén a tavasz váratott magára, aztán szépen virágba borult minden, és tiszta szivemből örültem, szinte mindennek. Megjött a jó idő, már-már túl jó, mert a szárazság miatt kiválóan kötő cseresznyetermés kezdemények elkezdtek lehullani. Majd megjött a várva várt eső, és majd' egy héten át esett egy folytában, a maradék cseresznyét aggódva kémlelem, mert a maradék megrepedt és lerohadt. Az idén kevés cseresznyém lesz, viszot szépen mutatja magát a birs, noh meg a meggy, az alma, a ribizli, a szőlő, a körte...tovább is van mondjam még?! A gazdának ezért van sok gondolata, mert ha ez nem jön be az egyik, bejön a másik.



Bölcsesség az, amikor ez a kis bagoly tudta, hogy megnézzük, körül járjuk, lefotózzuk, és még sem mozdul. Megvárta az anyukáját!

2015. május 6., szerda

Birs' vagy nem birs'? Ez itt a kérdés?

Az idén nagy figyelmet szenteltem a fáimnak. Megmetszettem őket kitakarítottam az elszáradt ágakat. A két nagy szilvafának kilátásba helyeztem, hogy egy-egy fiatal szilvafát ültetek közvetlenül melléjük, és hogy lássák nem viccelek kivágtam két barack fát!
Azt figyeltem meg a két öreg szilvafámon, amit még eddig soha, tele volt virággal. Érdekesen vékony szirmú virágokat hoztak alig lehetett meglátni őket a fán. Nem vagyok híve a permetezésnek, de elhatároztam, hogy a szilvákkal kapcsolatban kipróbálom, hátha mégis számit valamit.


Csodálatosan virágzott a meggyfa az idén!

Az idén az almafáimat néztem, metszettem nagy figyelemmel. Szemmel láthatóan a legnagyobb változást a birsalmafám mutatta. Az almák, mind szépen virágoztam, nah de ilyen még nem láttam a birsalmafámon:

Igyekeztem leszorítani, a már öregebb ágakat visszavágtam, és az elszáradtakat kivágtam, egy csodát éltem meg. Virágba borult az egész fa, annyira szép :)

 és a virágok...
 és a virágok...
és a virágok... :)

2015. április 12., vasárnap

Az első virágok!

Annyira vártuk már a tavaszt! Csodálatos időnk volt most hétvégén, a hegyoldal munkától, vidámságtól volt hangos. Néha a halk háttézajba belevegyült egy-egy madárhang, hol egy hangos nevetés, nah és persze a monoton kapálógépek zaja. A gyümölcsfák metszését már két hete befejeztem, de a szőlővel csak tegnap végeztünk.


Miután a levélzet lehullott az ősszel, így néz ki a visszamaradt szőlőnövény, görcsösen ragaszkodva a támszerkezetbe.


Visszaemlékszem az első alkalomra, amikor metszettem: Ott álltam a növény előtt, és tanakodtam, megakartam óvni a megnyirbálástól, de azt is tudtam, hogy meg kell csinálni. Ilyen a végeredmény, ha félszáll vesszőre van metszve.


A visszamaradt vesszőket, mifelénk venyigének hívják, lehordom egy kupacba. Több lehetőség kínálkozik a további felhasználáshoz. Az egyik, hogy elégetik, vagy szabadtéren, vagy a kazánban. A szőlővesszőnek igen jó a fűtőértéke. Vagy komposztálják őket, mivel nagy mennyiségről van szó, lehetséges megcsinálni, csak idő- és helyigényes művelet. A hobby-gazdaságok a venyigét egyszerűen elégeti. A paraszti gondolkodás hatékonyságra, célszerűségre törekszik:
 Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak. Ami nem jó az állatnak az jó lesz a földnek. Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek. Ami nem jó a tűznek, az még később másra jó lehet.

Miután a levágott vesszők kikerültek a sorokból, megkezdődik az év első permetezése, a lemosó permetezés. A sebeket rézzel kell lezárni, a bogarak petéit a kén pusztítja el, azok amik túl élik, azokra olajat kell felvinni az gázolja meg a kikelésüket. Ma már vannak komplexszerek, melyek keverve léteznek, így egyszerre fellehet vinni a kultúrnövényre.
Ha végére érek a sok mindennek a következő témám a veteményes kert lesz, az már biztos :).


Szép napot mindenkinek! :)

2015. március 28., szombat

Itt van a tavasz...

Egyik nap elmentem kisebbik leánykámért az iskolába, és ezt a feliratot olvastam a faliújságon: "Itt van a tavasz..." Annyira örültem, mert én is így látom, újra elkezdődik az év nagy munkái, az örökös küzdés az idővel, a sok energia, a viharos szél, napsütés, vagy éppen az eső, a hideg, vagy a meleg, de a cél ugyanaz, a mai célokat elérni...
Lassan végzek a gyümölcsfák metszésével, a hideg velem van, mivel nem pattannak ki a rügyek, így a lemosó permetezést megtudom még időben csinálni. Ebben az évben oltottam először nyári almába, egy ismeretlen régi fajtájú nyári almát, és a vilmos körtémbe, vajkörtét. Izgatottam figyelem a beoltott rügyek alakulását. kitudja még sikerülhet is :D

A fárasztó munkák közben néha megpihenek, és ilyenkor a  nárciszokban gyönyörködöm, majd jönnek a tulipánok, és a többi!

2015. március 2., hétfő

A sár királysága

A minap kimentem autóval a birtokra, és nem tudtam fel menni a birtok feléig sem, nagyon nehezen tudok megfordulni, de nyögve nyelve azé' sikerül. Nagy örömömre minden alkalommal feltudok hajtani a birtokra, mivel azt már időjárás mentesítettem. Már márciust írunk, de még mindig a  sár az Úr! A tél folyamán csak néha volt alkalmam a macskák etetése, és a madarak etetésére odafigyeltem.


Ugyanolyan türelmetlenséggel várom a tavaszt, mint mindenki más, Igaz ez nyáron készült Anna lányomról, a kép témája talán az unalom lehetne. Nekem még is az üres várakozásra emlékeztet. Mikor lesz  már itt a tavasz.. Ma a Bogival meglátogattuk a születésére ültetett fát, akkor láttam, hogy egy-egy bokor lombot bontott! :)

2015. január 23., péntek

Ez az én mesém...

Ma is kimentem a birtokra, ahogyan mindig, amikor van egy pici szabadidőm. Az eső esik, a pincébe begyújtottam, ahogyan melegedett a kályha feltettem egy teát. Ott ültem és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak...mit kéne csinálni, hát lekentem a a virágládákat diófapáccal.
Megszáradnak, majd pirosra lefestem az abroncsokat, nagyon szép lesz.

Miután megcsináltam az jutott az eszembe, hogy miért kell mindig csinálni valamit, ezért visszatértem a régi álmaimhoz...és elkezdtem mesélni, magamnak, hogy mit szeretnék, s hogyan.
Mindig szerettem volna méhészkedni, már három éve rágódom, vajon megtudom tanulni.
Ilyenkor mosolygok magamon, három évvel ezelőtt 200 m nem tudtam lefutni, az idén áprilisban a Velencei tavat /28 km/ szeretném körbe futni (születésnapomra meglepem magam:) .
Szóval az idén egy újabb fejezet nyílik a gazdaságomban, és ahogyan tovább fűzöm a sorokat a mesémben, egy újabb képet látok magam előtt, egy méhest.

Ugyan a természet ezt a birtokot elfoglalta, de ami a hernyónak a vég, az a mesternek a kezdet! :)

Szóval a panelgyermekének is van esélye, hogy felébredjen, és meglássa a szépet, a jót. A munkában értelmet, egy kidőlt fában az életet. 

A kilátás festői, igaz a területben a sok fantázia mellett rengeteg munka is van még :) 

A méhesből a birtokom!


Ezt a pusztulatot látva van valami ebben a helyben, ami mégis magával ragad. Amikor megláttam, az volt a benyomásom, hogy egész nap elücsörögnék ezen a helyen, és csak nézelődnék, nézném a tájat. Megjelentek a lelki szemeim előtt egy kutya pár. A drótszőrű magyar vizsla pár, ott fekszenek körülöttem, néha kíváncsian  felnéznek, majd visszaeresztik büszke fejük, minden a legnagyobb rendben! Nincs semmi baj!

Számítok rá, hogy ez a mese nem sokára a valóság lesz. Ennek a mesének egyszerű a tanulsága, merni kell nagyot álmodni!






2015. január 8., csütörtök

Bájoló

Sokszor kapom azon magam, hogy mosolyogva, magamban kuncogva tervezgetem, hogy mit hová csinálnék, milyen változtatásokat tervezek. olyan ez, mint egy soha véget nem érő játék. Olyan ez, mint Radnóti Miklósnak ez az aprócska verse, ami teli van játékkal, még azon a sötét órán is.



Játszani jó dolog, igaz a felnőttek játékai már nagyon komolyak, és éppen csak elfelejtik élvezni azt, csakis az a fontos hol vette, s mennyiért!

A héten kimentem a birtokra, és első dolgom volt megölelni a szilvafákat. Megköszöntem nekik, hogy itt vannak, és elmondtam nekik, ha ebben az éveben sem lesz termés nem messze a közelükbe fogok ültetni egy fiatal szilvafát...és így tettem a cseresznyefával is. Úgy gondolom, hogy ezek az idős, beteg gyümölcsfák, most nem kezdenek hirtelen termőre fordulni. Ahhoz, hogy el tudjam engedni őket, ahhoz ez igenis fontos mozzanat volt. A változás mindig nehéz...

Engedjék meg, hogy a fenti versnek egy megzenésített változatát megmutassam egyik kedvencemtől:
Gyakran kimegyek, egy öreg hordóból virágtartót készítek. Szándékom szerint még egy hordót felhasználok, és reményeim szerint a két virágtartó valaki más kertjét díszíti majd.

Az abroncsot átfúrtam, majd csavarral rögzítettem.  


Amikor minden dongét hozzáfogattam az abroncshoz, utána ketté fűrészeltem. (kézi fűrésszel)


Amikor ketté vált, egy pofás darázsfészket találtam benne. :D Milyen szerencse, hogy tél van :P


A farészt diófa páccal, a fémrészeket pedig pirosra festem le...szép lesz!


2014. december 28., vasárnap

A jelen formálja a holnapot!


Visszatérő gondolatom, hogy hihetetlen honnan indultam el, és merre tartok, minden lépéssel átélni azt az örömöt, amit mindenkinek elmondani, átadni törekszem.
Minden pillanatban jelen lenni, a rosszakban, és a jókban is. Az árnyékra is szükség van, hogy tudjunk örülni a Nap fényének! Így az év végére elfáradtam, ha kimegyek a birtokra a madaraknak adok enni.... tervezgetek, mosolygok, új és új gondolatokat fontolgatok, megrágom. Félre teszem, újra előveszem, mit lehet belőle kikerekíteni.
Tele vagyok hittel, reménnyel, tetterővel, gondolattal, álmokkal, célokkal, energiával, bizalommal!
Jövőre az épület fenti lakórészének a vízvezeték rendszerét szeretném kiépíteni. A falakat leburkolni, a plafont megcsinálni. Szeretnék csinálni egy virágos kertet, az eprest átültetni. A birtok határán folyó forrást megregulázni, legalább egy hordót a folyás irányába besüllyeszteni. Az épület mögötti területet kitisztítani, a melléképületek alapját lerakni, a zöldtrágyadombot helyét kialakítani. 
S ha megnyerem a lottó ötöst, akkor kívülről leszigetelni az épületet, járdát építeni, a vízhálózatot realizálni, belső burkolásokat megcsinálni, bútorokat gyártani, az év végén a fafaragásos elképzeléseimet megcsinálni.



Jó utat mindenkinek! :)

Én így építem a templomomat!

2014. december 20., szombat

Parasztnak lenni...

A panelgyermeke, ha öntudatára ébred, megkérdi a négy faltól 10 méterekre a földtől, hogy mit keresek én itt?! Kérdőn néz a két kezére, milyen csodát tudnék ezekkel a kezekkel művelni? Tudnék e új életet kezdeni? Tudnék e példát mutatni gyermekeimnek, tudnék e végig menni azon az úton, ahol már az őseim hányszor végig mentek? A városban a paraszt szó minősítés, pedig ha a szó mélyére tekintünk színtiszta minőség! 
Amikor el kezdtem a gazdálkodással foglalkozni, egyre jobban magába húz a régi tudás összegyűjtése, alkalmazása, szinte vágyom arra, hogy Én is paraszt lehessek. A magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása

A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja.
Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését. Az Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrizte. (pár gondolatot kölcsön vettem, Forrás:Út a Jövőbe, köszönet érte!)

Pár gondolat az ősi tudásból:
„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

Úgy gondolom, hogy ez már nem út keresés, hanem maga az út, egy olyan minőség megteremtése, ami kemény munkával, még több örömmel, és szeretettel vezet végig, egészen a végéig. El tudom mondani, hogy ezen az úton járni bizony nagyon nehéz, de megéri. Mi a titka? 




Ha a Napot keresed, ne Földet nézzed! :D

2014. november 5., szerda

Ablak a világra

A pince megvásárlása előtt a fenti lakórész teljesen kiégett. Se ajtó, se ablakok, csak a kiégett falak, és a korom szaga mindenhol. Az állhatatos munka szép lassan, ahogy a természet visszafoglalja, azt ami a sajátja. Bevallom, nekem igen nagy örömet jelentett, amikor az ablakokat beállítottam.   



Valahogy kezd házra emlékeztetni....

Nyilvánvaló, hogy azért hátra dőlni még korai lenne, mégis amikor ezt lefényképeztem fülig ért a szám. Valahogy nehéz megosztani az élményt, csak sejteni lehet...
Az ablakot édesapámtól kaptam, valójában szerettem volna nagyobb ablakot beépíteni. Mivel a tűz miatt leesett a vakolat nagy része, láthatóvá vált, hogy az ablak nyílást utólag nagyították meg, és az áthidaló rövidebb. Édesapámtól kapott ablak pont befért az áthidaló alá.-Nincsenek véletlenek!

Az első ablakot úgy vásároltam 100*120 méretű faablak, ott is a két szélét be kellett falazni, mivel a nyílás 120*120 volt. A falazástól eleinte kirázott a hideg, tele voltam félelmekkel, mára már lehetőséget látok magam előtt, hogy valami újat, szépet alkossak. A küzdelem még nem fejeződött be, ha finoman akarom kifejezni magam éppen most kezdődött el. :)

Az "új" ajtó :)

2014. július 22., kedd

Ez a világ egy csodálatos hely!

Mostanában nagyon fáradtnak érezem magam, még futni sem tudtam elindulni...mindig akkor eset az eső, amikor például füvet kellett volna nyírni. Korábban biztosan mérgelődtem volna, ha nem tudok füvet nyírni, vagy a kertben ügyködni, akkor megtalálom a módját, hogy jól tudjam érezni magam.

A régi villanyóra szekrényem kicsit feljavítva :) 


Kinn voltam a birtokon, ültem és hallgattam az eső kopogását, néztem a messzeséget, és jól éreztem magam. Arra gondoltam, hogy ez a hely a világ legcsodálatosabb helye. Mennyi tenni valóm van még, hogy meg valósítsam az álmaimat. 
Az eső előtti napon vonakodva figyeltem az időjárás előrejelzést. Reggel korán kezdtük édesanyámmal a szőlőben a munkát, a lombot vettük vissza, mert egyik másik szőlőfürtön megjelent a lisztharmat gombabetegség. A szőlő leveleit leszedtük a fürtök elől, hogy a permetezéskor jobban érje a permetszer, jobban szellőzzön, illetve a napsütés se kerülje el. Gondoltam este kimegyek permetezni, de mire este lett, már nem akaródzott neki látni a munkának, elfáradtam. Felhívtam növényorvos barátomat, akivel rövid beszélgetést követően felkerekedtem és elmentem permetezni. Ilyenkor lepődöm meg magamon, hogy honnan kerül erő, még egy picit csináljon, dolgozzon az ember fia. Az ilyen esőkopogtatós időkor megtalálom a válaszokat is.
 Annyira szeretem a birtokot, hogy nem számít mennyiszer érzem erőmet elvesztettnek, mindig bebizonyítom magamnak az ellenkezőjét. Soha nem voltam nagymenő, vagy nyerőtípus. Nem változott semmi, ugyan az a fazon vagyok, mint aki voltam, csak a hitem szerint élek.   Ez a tény egyre közelebb visz az álmaim megvalósításához. Ezért tudok örülni az esős időjárásnak, ezért mentem esőbe futni, ezért hiszem, hogy a holnap is ilyen csodálatos nap lesz, mint a mai!

Fűnyírás előtt
Úgy hiszem, hogy ez a valami ez adja meg az élet értelmét! Ennek szentelem életemet, hogy teremtsek, alkossak, és ha kell erőmön felül teljesítsek! Hallgatom az eső kopogását, és tudom, hogy hiába jön az eső után a párás meleg, mert mindent megtettem annak érdekében, hogy a betegség ne terjedjen tovább. Lehet hogy a küzdelemben a gombabetegség győz, de a tudat, hogy ott, akkor mindent megtettem annak érdekében, hogy a bajságot elhárítsam,  nyugodttá tesz. Jövőre már új elképzeléssel, több figyelemmel leszek az ültetvényféle, hogy még kisebb legyen a veszteség, a betegség, hogy még elégedettebb lehessek! 

2014. május 11., vasárnap

Jelen lenni minden pillanatban


Most tavasszal, a kellemes időjárás, valamint a kiadós esőknek hála igen szépen növekednek a kiskert növényei, a hasznosak is, meg haszontalanok is. Így a fűnyírás mellett a kapálás is kiemelkedő szerepet kapott a kertben elvégzendő munkák sorában. Nagyon nehezen veszem rá magam, hogy a kapát megfogjam, és menjek, és csináljam...mindig van valami nyafogás. A szőlőnek nem hazudhatom, hogy meg vagy kapálva, bár működne ez a civilizációs baromság. 
Szóval neki láttam, és az első métereket követően egyszerűen csak ott voltam:

Az is igaz, hogy amikor felemeltem a fejem akkor ez a kilátástalannak tűnő kép fogadott:


Talán egy óra alatt teljesítettem ezt a sort, nem morogtam csak csináltam, ott voltam minden pillanatban, nem arra gondoltam mi volt, vagy hogy mi lesz. Amikor végeztem, nagyon elégedett voltam. Lassan haladtam, volt időm megnézni minden borsónövénykét, szépen fejlődött, egyik-másik már virágzik. A sor végén a kis forrás vízhozamán gondolkodtam-vajon meddig lesz szerencsém nézegetni ezt az elvékonyodó kis vizecskét?

Jah azé' még a hátsó csúcsfalamat is elkezdtem falazni, azzal is szép lassan haladok, de haladok!!!