Sokszor kapom azon magam, hogy mosolyogva, magamban kuncogva tervezgetem, hogy mit hová csinálnék, milyen változtatásokat tervezek. olyan ez, mint egy soha véget nem érő játék. Olyan ez, mint Radnóti Miklósnak ez az aprócska verse, ami teli van játékkal, még azon a sötét órán is.
Játszani jó dolog, igaz a felnőttek játékai már nagyon komolyak, és éppen csak elfelejtik élvezni azt, csakis az a fontos hol vette, s mennyiért!
A héten kimentem a birtokra, és első dolgom volt megölelni a szilvafákat. Megköszöntem nekik, hogy itt vannak, és elmondtam nekik, ha ebben az éveben sem lesz termés nem messze a közelükbe fogok ültetni egy fiatal szilvafát...és így tettem a cseresznyefával is. Úgy gondolom, hogy ezek az idős, beteg gyümölcsfák, most nem kezdenek hirtelen termőre fordulni. Ahhoz, hogy el tudjam engedni őket, ahhoz ez igenis fontos mozzanat volt. A változás mindig nehéz...
Engedjék meg, hogy a fenti versnek egy megzenésített változatát megmutassam egyik kedvencemtől:
Gyakran kimegyek, egy öreg hordóból virágtartót készítek. Szándékom szerint még egy hordót felhasználok, és reményeim szerint a két virágtartó valaki más kertjét díszíti majd.
Az abroncsot átfúrtam, majd csavarral rögzítettem.
Amikor minden dongét hozzáfogattam az abroncshoz, utána ketté fűrészeltem. (kézi fűrésszel)
Amikor ketté vált, egy pofás darázsfészket találtam benne. :D Milyen szerencse, hogy tél van :P
A farészt diófa páccal, a fémrészeket pedig pirosra festem le...szép lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése