A gyümölcsfák metszése

A szőlő metszésénél leírtam, hogy ez bizony igen kényes dolog. A gazda kezében a következő évi termés sikere, avagy kudarca. Egy tenyérben a jövő, egy kézben, hogy lesz e, vagy sem. Nagy felelősség! Soha nem metszettem gyümölcsfát. Az új birtok, új kihívásokkal teli! Egy kedves barátomat invitálom az ilyen kényes munkákra...de elfoglaltsága miatt, és jó idő miatt a természet előre haladása okán nekem kellett a metszőollót a kezembe vennem. Ezek a fák igen el voltak szabadulva.

Ez a kép nem a valóságot tükrözi, de érzékelteti a kilátástalanságom netovábbját. Így a metszés végén, annyi gally került a földre, hogy hegyekben áll a portán a zöld hulladék, és ne égessen az emberfia :) !

Nah, neki láttam emberesen, eleinte óvatosabban, majd egyre bátrabban:

Talán jövőre könnyebben megy, kicsit határozottabban, az eredményekről később :P

El szeretném mesélni, hogy kivágtam egy elfajzott barackfát, gondoltam jó lesz alanynak a gyökérzete, és bele oltottam vagy tíz nektarin vesszőt. A sors különös fintora, hogy úgy néz ki, hogy megfogta az ágacskák közül legalább négyet. A történet különössége, hogy január közepén oltottam, és ma ellenőriztem le a kis oltványokat, mind élő, sőt a rügyei kipattanás előtt állnak. Köszönöm az enyhe télnek!!!!

Üzenem az edzőtermekben levegőért kapkodó emberkéknek, hogy ha minőséget akarnak váltani, a friss levegő, és a tartalom meg teszi a hatását! Szép napot mindenkinek!

Itt az Ősz, itt van újra!

Kicsit megfáradva, de reménnyel teli szívvel tekintek a jövőbe. Megfáradva, mert néhány hónapi hallgatás, és egy jó barát elvesztése nyomán keletkezett űr feltöltése sok energiát visz el, vagy hoz is. Ezen időben hallgattam, de nem tétlenkedtem. A napi rutin mellett neki álltam futni, és a kerti munkák mellett a pince felújításának is nekiláttam. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de mégis nagy kihívásokkal kellett szembe néznem. Kőfalat pótoltam, vakoltam, javítottam. Mellette a szüret elvégzése, a bor érésének lassúsága, és a mindennapi figyelem, ami izgalommal várakozással van teli. Minden pillanat vagy rezdülés örömet okoz. Már csak mellékesen említem a szőlőmustból készített sűrítményt, amit egyébként szőlőszörpnek készítettem. 

Nem soká' megérkezik a hideg, már olyan nagy távokat már nem tudok lefutni. A mozgás, amiben lendültem nem akar alább hagyni, nem szeretném. 2012. június 12-n kezdtem neki a futásnak, és négy hónap alatt nagy utat tettem meg. Eleinte rövideket, s egyre hosszabbakat. Szépen lassan egyre többet tudtam teljesíteni. A súlyom csökkent, a távok nőttek, 2012, október 12.-n Várpalotán lefutottam a félmaratoni távot. Nem nagyzolásból írom ezeket a sorokat, talán csak abban reménykedek, hogy más is utat talál...

Az eddig elért eredményre nagyon büszke vagyok, és ezt a fajta hobbit mindenkinek csak ajánlani tudom!

Visszatérve a gazdálkodásra, abban reménykedem, hogy a beszélőkém ismét a régi lesz, és minden rezdülésről, mosolyról vagy sikerről hosszú beszámolókat tudok nektek írni.

A kerti pottyantós

Bejegyzésem címe is utal, hogy az ember életének egyik kardinális kérdését fogja boncolgatni. Miszerint, hogy azé' nem olyan nagy baj, ha van egy saját tulajdonú mellékhelyiségünk. Már az első pár sornál elakadtam. Azon gondolkodtam el, hogyha saját WC-t építenék miképpen látnék hozzá, és milyen extrákkal ruháznám fel. (Hiszen mégis csak a SAJÁT WC-ről beszélünk.)

Természetesen meghoztam a szükséges kompromisszumaim. Az elkészítendő épület a lehető legolcsóbban kell kihozni. Nah ennél a kérdésnél a tervezés már más dimenzióban emeli a gazda gondolatvilágát.

Ismerek olyan gazdát, aki sokkal olcsóbban megoldotta volna a feladatot, de nekem a hozott anyagból kell dolgoznom. A körülményeket figyelembe véve: nincs áram, nincs szerszám (pl: motorfűrész, dekopírfűrész), és nincs tapasztalat.

A gödör kiásása minden probléma nélkül ment, sőt az oszlopok kimérése, azok lefúrása, és függőbe állítása is. A függőleges megtalálása már azért is volt nagy kihívás, mivel a rendelkezésre álló akácoszlopok nem kimondottan a legegyenesebbek közül akadtak.

Az ajtó is egy használt beltéri ajtó, de a legcsodálatosabb alkotás, mint amit férfi ember valaha is kívánhatott volna magának. Az ajtó keret, valamint az oszlopok beállítása, illetve azok becsapolása az oszlopokba, ez mind a saját munkám gyümölcse. Munkahelyi elfoglaltság miatt két hétig érettek az oszlopok a helyükön, míg ismételten fogást találtam rajta.

Az eredménnyel egy ideig elégedett voltam, de még mindig nem láttam a végét. Több óra vésés, állítgatás, méregetés kikezdte a hitemet, hogy önállóan képes vagyok befejezni. A sors  különös "véletlen"-e, hogy a szomszédom ács, így különlegesebbnél különlegesebb  kérdésekkel bombáztam, míg végül felajánlotta, hogy segít. Nagy dilemma volt bennem. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a múlt iránt érzett mérhetetlen tiszteletem lelki csatát vívott a ma technikájával, és a célszerűség győzött. A gazdának mindig a hatékonyságot, célszerűséget kell szem előtt tartania, hiszen innen vesszük a józan paraszti eszünket.
Hosszú órák kitartó munkája szinte egy-két óra alatt vált köddé, de még így is mérhetetlen örömet éreztem:

A szakember szorgos kezei pillanatok alatt látható eredményeket produkált. Próbáltam ellesni mi is lehet a titka...

Szegeléssel lett "összeütve" az építmény. Kaptam csavarokat is, de az nagyon erőkifejtéssel járt volna, hiszen nincs csavarbehajtóm. Nehéz az idővel versenyt futni!

Már kezd formát alkotni, és másra nem tudtam gondolni, hogy milyen csodálatos ez a Budi! A Kerti pottyantós, a több órai próbálkozásaim, és a percíz hozzáértő kezek között míves darabbá formálódott. Talán azért nem érzek kudarcot, mert bizony az alapokat én csináltam, és a végeredmény tekintetében nem egy lényegtelen fegyvertény.

A belső szerkezet még nem került kialakításra, mivel a tapasztalat hiánya az sugallta nekem, hogy majd lesz valahogy...hát lesz is. El kell mennem még egy 4m hosszú deszkát vásárolnom, hogy az ülő alkalmatosság elkészülhessen.

Az utolsó simítások...legalábbis én azt gondoltam....

Az este ránk köszöntött, így azt már nem tudtam lefényképezni, hogy, hogyan néz ki cseréppel, és az ajtó félfát takaró burkolattal. Amikor hulla fáradtam hazaestem, és lefeküdtem aludni, hálát éreztem!

Még frissítem a bejegyzésem a végeredmény tekintetében...folyt köv.