Az úton

Akár azt hiszed képes vagy rá, akár azt, hogy nem igazad lesz!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vetemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vetemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 20., szerda

Kinek mi a Tavasz?

Nekem a tavasz a repceföld. Nem tudom megindokolni, hogy miért? Aki a tavaszt szereti, annak a napsütés, vagy a madárfütty, nekem a repce. Amikor eltekersz egy ilyen csoda mellett, nehéz a negatív történésekre gondolni. Megálltam egy pillanatra, és arra gondoltam, hogy ez tökéletes!



Aztán a méheimre gondoltam, mert hogy pár napja méhes gazda vagyok!!!

A hideg miatt, meg az erős szél miatt még szégyenlősek, de én már láttam őket!!!

Amikor kimegyek a hegyre sokszor megnézem őket, hogy vannak, mi van velük, éppen csak nem beszélgetek velük, azt a kor haladtával még lehet ez is bekövetkezik.

A kapuk tönkre mentek az évek során, ezért nagy vállalkozásba kezdtem, megcsinálom őket. A gyalogkapuval kezdtem:
Egész pofás lett!


Ha minden igaz, akkor tökéletesen végzi majd a dolgát! :)


Szépen alakulnak a dolgaim, csak időt kell hagyni, hogy véghez is vigyen, felesleges félévente emlékeztetni rá magamat! =)



2014. augusztus 15., péntek

Vízözön


A szívem egyik fele örül, a másik sír! Soha nem akartam annyira tenni bármit is, mint most, és az eső csak esik...
Azt tudni kell, hogy a szőlőben a talaj egy kicsit agyagos, ezért 1-2 napot várni kell, amíg rá lehet menni. /attól függ mennyire süt a nap./ Az eső esik, a szőlő nagyon beteg, én már nem permetezek, ha  a sors így határozott, hát legyen! Egy-két liter pálinkám lesz, talán 100 liter bor is. Legyünk szerények, bár én többre számítok!

Az eső rendszertelenül, szinte folyamatosan esik, az a benyomásom, hogy Noé  nem soká' erre evez, és megszólít- Te, jössz e velem egy darabig? :D


Jó uram! A lisztharmat gombáidat, peronoszspóráidat, szürke rothadásodat tartsd féken, mert az idén nem iszunk a véredből, a Krizelejumát!
A leégett pince előtt ücsörgök, csendesen kopog az eső, az előbb kevertem meg a cefrét. Most a kanapén ülök, és a halk kopogást figyelem, az égen a holló házaspár elégedetlenül korrog! Mintha nekik is már elegük lenne az egészből!  A Somló hegy a távolból párás köpenybe burkolózik, mint egy idős hölgy, aki egy picit fázik ez esti órán. Ez vigasztal, ha a Somlón lenne a birtok, nem tudnék rajta ennyit gyönyörködni!


Beszéltem az egyik szomszéddal, az mondta ha nem tud az emberfia esőben dolgozni, akkor beszélgetni kell, megkóstolni a jófajta borokat, kártyázni, és a szép asszonyokat kerülgetni kell. Hááát, kérem szépen! A régiek mán tudták!


2014. április 26., szombat

Az élet soha sem volt könnyű, csak te lettél edzettebb!

Kb hat éve kezdtem bele a gazdálkodásba. Eddigi tudásom, hogy sok a tenni való, de az idő haladtával még több lesz a tapasztalat. Amikor kiérek a birtokra, mindig fülig ér a szám, annyira örülök neki. Az lenne a jó, ha minden nap, minden pillanatban ilyen érzéssel lehetnék a világban. Azt érezni, hogy semmi sem nehéz, minden megoldódik, jól érzem magam! Ez egyszerűen csodálatos!

Visszagondolok azokra az időkre, amikor belekezdtem ebbe az egészbe. Az akkori szomszédom azt mondta, hogy az első pár évtized nehéz lesz. Lehet igaza, mert a munka nem lett könnyebb, csak én lettem edzettebb! Ez amolyan útszéli bölcsesség, az élet soha sem volt könnyű, csak te leszel edzettebb! :D Sok új terület nyílt meg előttem, bátrabban nyúlok a dolgokhoz, optimistán nézek előre, és mindenben látom a lehetőséget. Szívem szerint a környéken az összes tanyát megvásárolnám, és gazdálkodnék, megmutatnám mindenkinek, hogy milyen csodálatos helyen élünk, és hogy a föld, ami a talpunk alatt van, az egy igazi kincs, amit tisztelnünk kell, sőt szeretni, úgy bánni vele, mint egy igazi anyával, mindenek anyjával!


Szerintem a szeretet teszi ízesé az ételt, legyen zöldség, gyümölcs, vagy egy tál étel. Nem mindegy hogy hogyan nyúlunk hozzá. A régiek jutnak az eszembe, amikor megköszönték az ételt, áldást mondtak felette, mert nem volt természetes, hogy asztalon van. Keményen meg kellett dolgozni érte, ma a hála hiányzik az asztalról. Van egy rossz hírem, ezt nem lehet megvásárolni!

Igyekszem erre gondolni, amikor az ételhez nyúlok, megköszönöm, hogy van mit ennie a családomnak. Ott szeretnék lenni minden pillanatban, örülök a finom ízeknek, amikor eszek, csak jó dolgokra gondolok, mert azt tartom, hogy az így válik egészségemre. Nézzük csak! A tanyáról kezdtem el írni, és az evéshez jutottam el. Nem tévedtem el, csak az alapanyagok termesztése, az étel elkészítése nagyon nehéz munka. Minden férfitársamnak ajánlom, és vegye át egy napra a felesége, élettársa helyét egy napra, és garantálom, hogy nem lesznek alvászavarai, aznap, de még másnap sem! A fáradtságos munka alázatossá tesz, és megtanít becsülni, tisztelni, hálát adni.Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt  ebben az életben megtanulhattam, és abban bízom, hogy a gyerekeimnek példát tudok mutatni. Köszönöm szépen!
Néha elérek egy lélektani határra, amikor elfogy a lendület, ilyenkor nem szégyen megpihenni, ilyenkor felnézek, és látom a Somló hegyet. Tudom, hogy holnap is van nap! Másnap újult erővel, töretlen lelkesedéssel neki látok, és tudom, hogy van értelme!!!!





2014. március 4., kedd

A gyümölcsfák metszése

A szőlő metszésénél leírtam, hogy ez bizony igen kényes dolog. A gazda kezében a következő évi termés sikere, avagy kudarca. Egy tenyérben a jövő, egy kézben, hogy lesz e, vagy sem. Nagy felelősség! Soha nem metszettem gyümölcsfát. Az új birtok, új kihívásokkal teli! Egy kedves barátomat invitálom az ilyen kényes munkákra...de elfoglaltsága miatt, és jó idő miatt a természet előre haladása okán nekem kellett a metszőollót a kezembe vennem. Ezek a fák igen el voltak szabadulva.

Ez a kép nem a valóságot tükrözi, de érzékelteti a kilátástalanságom netovábbját. Így a metszés végén, annyi gally került a földre, hogy hegyekben áll a portán a zöld hulladék, és ne égessen az emberfia :) !

Nah, neki láttam emberesen, eleinte óvatosabban, majd egyre bátrabban:


Talán jövőre könnyebben megy, kicsit határozottabban, az eredményekről később :P
El szeretném mesélni, hogy kivágtam egy elfajzott barackfát, gondoltam jó lesz alanynak a gyökérzete, és bele oltottam vagy tíz nektarin vesszőt. A sors különös fintora, hogy úgy néz ki, hogy megfogta az ágacskák közül legalább négyet. A történet különössége, hogy január közepén oltottam, és ma ellenőriztem le a kis oltványokat, mind élő, sőt a rügyei kipattanás előtt állnak. Köszönöm az enyhe télnek!!!!
Üzenem az edzőtermekben levegőért kapkodó emberkéknek, hogy ha minőséget akarnak váltani, a friss levegő, és a tartalom meg teszi a hatását! Szép napot mindenkinek!

2012. május 19., szombat

A fagykár...

A szívem nehéz, a szavak nem buggyannak a felszínre. Olyannak tűnik, mintha a mocsárban a felszínre törni kívánó gázok. A szándék tiszta, de nem történik cselekvés .
Egyik nap nyugodt szívvel, és lelkiismerettel kimentem a hegyre, a szomszéd néni behívott, és borral kínált. Gondoltam, hogy még sokat  dolgozom a hegyen, mire haza megyek az már nem számít, ezért is kértem fröccsöt. Leültünk, majd általános gazda témákat vetünk elő, egyszerre kibökte...Balázs a pince előtti vágódban a fagy komoly munkát végzett.

Kábultam figyeltem rá, és azt gondoltam ez a természet rendje.

Még nem mértem fel a kárt, de sajnos a kár szembe szökő. Az első vágó kb 3/4 -e elfagyott. Aggódó szívem figyelme a kiskertre fókuszált. (Istenem, annyi munka....)
A pusztítás felmérhetetlen, a krumpli, a bab, a cukkini, a brokkoli, a paradicsom, a kukorica. A lelkemben némi űrrel ültettem 11 tő tököt. Pluszban még cukkinit is fogok ültetni, nem adom fel.

Ez a nagyfokú makacsság, néha átoknak tűnik, de az is lehet, hogy egyszer majd áldás lesz!

A károkat már nem gondolom, hogy felmérem, miért is tenném. A krumpli újra kihajt, a babot újra vetem, a cukkini már a helyén.  Még a kukoricát kell újra vetnem, és paradicsom palántákat kell keresnem valahol...

Szerencsére a szőlőkben szinte sehol nem keletkezett olyan mértékű pusztulás, mint nálam. A szőlőnövény is újra kifog hajtani, csak termésre nem kell számítanom az idén.

A cseresznyevirágzásakor is volt fagykárom, de ez szinte általános volt az országban...nagyon kevés cseresznye lesz az idén. Ezt észre lehet venni majd a piaci árak alakulásában is.

2012. április 25., szerda

A fejlődést figyelni, jó érzés

Egy kedves barátommal történő beszélgetéskor szóba került, hogy mi van a kiskerttel? /Nem frissítettem e tárgykörben./ Ez így van, most a beszélgetés után, a mulasztás miatt érzett arcpírtól kimelegedve megosztom veletek a változásokat. 

A jó gazda mindennap megszemléli a terciát. Megfigyeli milyen változások indulnak neki, és azok jók e, avagy sem. Legalábbis az egyik szomszédasszonyom, egy pohárborral a kezében esténként megteszi ezt. Úgy tűnik nekem, mint egy szeánsz. Mindig képben lenni! Nekem sajnos nem mindig sikerül, de olthatatlan lelkesedésem miatt sikerült a fejlődés egy-egy pillanatát a "fekete dobozba" zárnom.
Egy időben nagy szárazság leledzett, és erős késztetés éreztem a kapálás iránt. Ez nem valami perverzió, a gazdának erős érdeke, hogy a talajban kialakult kapillárisokat szét zúzva levegőt keverjen a földrészecskéi közé. Azt a tudást, már korán megismerte az emberiség, hogy a levegő a legjobb hőszigetelő. Ebben az esetben az a cél, hogy a talajban lévő víztartalom, minél több időt töltsön a földben. Kapálás nélkül a gyomnövények is teret nyernek, és a föld is hamar kiszárad.
A kapálás nem túl szórakoztató elfoglaltság, de alázatra nevel. Nem szabad azt hinni, hogy a gazdának minden ingyen van. Persze neki könnyű-mondták- mert van. Amikor megvásároltam a kertet, nagy marhának tartott a környezetem, mert munkát vásároltam. Nem tudom szavakkal megfogalmazni azt az élményt, amikor a saját magam által termelt növényekből készült étellel kínálom a vendégeim.
(egy szőke nős vicc jut az eszembe:
 A vonaton utazik két szőke nő. Az egyik megállónál felszáll, és a kupéjukba ül egy magas , sovány hosszú hajú, szakállas férfi. Odasúgja az egyik a másiknak:
- Te, ez úgy néz ki, mint István a király.
mire a másik: Te hülye, István király már ezer éve meghalt.
A következő megállónál felszáll egy fiatal lány, és a kupéban meglátva a férfit, széles mosollyal üdvözli:
 -Szia István, ezer éve nem láttalak!
Erre oda súgja a másik az egyiknek:- Nah, Ki a Hülye?)


Nem hagynám ki azt az izgalmat sem, amikor kapálás közben az egyik földdarab egy hatalmasat kuttykorékolt. (majd eldobtam a kapát...:-) Meglepettségem nem volt alaptalan, mivel kifordítottam egy békát téli vackából. Figyelmesen megvizsgáltam kellő távolságról, hogy meg van e mind a négy lába, ill. a feje. Szemmel láthatóan mindene megvolt, ezért egy picit megnyugodtam, még pózolt is a kis békakirálylány a fotózáskor.

Egy kapálás előtti képet mutatnék még, mert már a kertiWC a' le pottyantós verzió megépítésére gyűjtöm a képanyagot...

Igyekszem motiválni a környezetem, ezért egy nem rég általam készített fotóval búcsúzom:

Nem a cél, hanem az út ami elvisz addig, ez teszi értelmessé az utazást!

(Jah, és figyelitek, van fény az út végén...)