Vidám tavasz

Igen! Ismét eltelt jó pár hónap. A szokott fej-fej mellett rohanás a természettel. Nem gond, itt nincsenek vesztesek, csak nyertesek. Amióta Ági a párom belépett a tanya életében, azóta már nem a tanya az asszony, hanem ő a gyerek. Át fogalmazódik az idő, és a tér. Kivettük a rövid kordonokat, ezáltal teljesen kinyílt a tér, a hátsó területeken kivettünk három sor szőlőt. Beindult a tervezéssel párhuzamosan, a kivitelezés. Amíg én az utolsó simításokat végzem a szőlővel, Ági a következő képpel lepett meg, amikor lementem.

Ez gyönyörű

Nagyon tetszik szerintem ez egy igazán jó ötlet volt, a sok más jó ötlet mellett. A verseny már elkezdődött, a vegetáció beindult, ilyenkor adja a legtöbb feladatot a gazdának. Nem csak a belefektetett idő tekintetében, hanem a feladatok számát tekintve is.

Körtefa virágban, lassan nyílik a pünkösdi rózsa

A munka során bolondozunk egymással, a természet meg velünk, hol süt a nap, hol csöpög az eső!

A fb csajoknak üzenem, én is tudok csücsöríteni, nah!

A nap végén a fáradtság garantált, a jó kedv töretlen

Látom még a feladatok sorát, de annyira nagy örömmel tölt el, hogy van kivel megosztani ezt az örömet, mindezt úgy hogy részt vesz ebben. Véleményem szerint ez lényeg, ez a lelke minden munkának, minden tevésnek...mindennek!

Ágival felújítottuk az féltetőt is:

Hosszú nap volt ez is, de annál produktívabb.

 Happy, happy! :)

Show must go on

Mindig van egy kritikus pont, ahonnan úgy érzed nincs tovább. Nekem a futásnál voltak ilyen élményeim, de nem adtam fel. Mostanában a birtokkal kapcsolatban kellett átfogalmaznom a dolgokat. Hála az égnek, mindig megtalálom azt a pontot, amit elhagyva tovább lendülök. Mostanában egy angyalka segít nekem.

Az első nagy áttörés az előtető megépítése volt.

A kezdeti nehézségeket legyűrve...elkészült:

A következő nagy projekt, a rendrakás. Ez a pince előtti teret érintette:

Aztán jött a csoda!

Szóval szépen haladunk, hogy új arculatot kapjon az "Öreg hölgy"! Tele vagyok ötletekkel, tavaszra teljesen megújul a tanya!

Változtass a világszemléleteden, és a világ megváltozik!

Kinek mi a Tavasz?

Nekem a tavasz a repceföld. Nem tudom megindokolni, hogy miért? Aki a tavaszt szereti, annak a napsütés, vagy a madárfütty, nekem a repce. Amikor eltekersz egy ilyen csoda mellett, nehéz a negatív történésekre gondolni. Megálltam egy pillanatra, és arra gondoltam, hogy ez tökéletes!

Aztán a méheimre gondoltam, mert hogy pár napja méhes gazda vagyok!!!

A hideg miatt, meg az erős szél miatt még szégyenlősek, de én már láttam őket!!!

Amikor kimegyek a hegyre sokszor megnézem őket, hogy vannak, mi van velük, éppen csak nem beszélgetek velük, azt a kor haladtával még lehet ez is bekövetkezik.

A kapuk tönkre mentek az évek során, ezért nagy vállalkozásba kezdtem, megcsinálom őket. A gyalogkapuval kezdtem:

Egész pofás lett!

Ha minden igaz, akkor tökéletesen végzi majd a dolgát! :)

Szépen alakulnak a dolgaim, csak időt kell hagyni, hogy véghez is vigyen, felesleges félévente emlékeztetni rá magamat! =)

Bájoló

Sokszor kapom azon magam, hogy mosolyogva, magamban kuncogva tervezgetem, hogy mit hová csinálnék, milyen változtatásokat tervezek. olyan ez, mint egy soha véget nem érő játék. Olyan ez, mint Radnóti Miklósnak ez az aprócska verse, ami teli van játékkal, még azon a sötét órán is.

Játszani jó dolog, igaz a felnőttek játékai már nagyon komolyak, és éppen csak elfelejtik élvezni azt, csakis az a fontos hol vette, s mennyiért!

A héten kimentem a birtokra, és első dolgom volt megölelni a szilvafákat. Megköszöntem nekik, hogy itt vannak, és elmondtam nekik, ha ebben az éveben sem lesz termés nem messze a közelükbe fogok ültetni egy fiatal szilvafát...és így tettem a cseresznyefával is. Úgy gondolom, hogy ezek az idős, beteg gyümölcsfák, most nem kezdenek hirtelen termőre fordulni. Ahhoz, hogy el tudjam engedni őket, ahhoz ez igenis fontos mozzanat volt. A változás mindig nehéz...

Engedjék meg, hogy a fenti versnek egy megzenésített változatát megmutassam egyik kedvencemtől:

https://www.youtube.com/watch?v=TKAuXOlE--A

Gyakran kimegyek, egy öreg hordóból virágtartót készítek. Szándékom szerint még egy hordót felhasználok, és reményeim szerint a két virágtartó valaki más kertjét díszíti majd.

Az abroncsot átfúrtam, majd csavarral rögzítettem.  

Amikor minden dongét hozzáfogattam az abroncshoz, utána ketté fűrészeltem. (kézi fűrésszel)

Amikor ketté vált, egy pofás darázsfészket találtam benne. :D Milyen szerencse, hogy tél van :P

A farészt diófa páccal, a fémrészeket pedig pirosra festem le...szép lesz!

A jelen formálja a holnapot!

Visszatérő gondolatom, hogy hihetetlen honnan indultam el, és merre tartok, minden lépéssel átélni azt az örömöt, amit mindenkinek elmondani, átadni törekszem.

Minden pillanatban jelen lenni, a rosszakban, és a jókban is. Az árnyékra is szükség van, hogy tudjunk örülni a Nap fényének! Így az év végére elfáradtam, ha kimegyek a birtokra a madaraknak adok enni.... tervezgetek, mosolygok, új és új gondolatokat fontolgatok, megrágom. Félre teszem, újra előveszem, mit lehet belőle kikerekíteni.

Tele vagyok hittel, reménnyel, tetterővel, gondolattal, álmokkal, célokkal, energiával, bizalommal!

Jövőre az épület fenti lakórészének a vízvezeték rendszerét szeretném kiépíteni. A falakat leburkolni, a plafont megcsinálni. Szeretnék csinálni egy virágos kertet, az eprest átültetni. A birtok határán folyó forrást megregulázni, legalább egy hordót a folyás irányába besüllyeszteni. Az épület mögötti területet kitisztítani, a melléképületek alapját lerakni, a zöldtrágyadombot helyét kialakítani. 

S ha megnyerem a lottó ötöst, akkor kívülről leszigetelni az épületet, járdát építeni, a vízhálózatot realizálni, belső burkolásokat megcsinálni, bútorokat gyártani, az év végén a fafaragásos elképzeléseimet megcsinálni.

Jó utat mindenkinek! :)

Én így építem a templomomat!

Két lábbal a Földön

A tanya bejáratának földmunkálatairól már esett szó. Hosszú órákon át lapátolni, ásni a kötött talajt, vagy csak küzdeni saját magaddal, hogy már nincs sok vissza. Az épület melletti betonlapokat felszedtem, és neki álltam a leendő járda alapját kiásni.

Közel másfél óra alatt haladtam a kép közepén látható 2. betonkockáig. Ahol idő hiány miatt abbahagytam a munkát. Ehhez a munkához kell a léleknek erősödnie, mert még nem látod a végét, és el kell hinned, hogy ez sem tarthat örökké. Hajlamos vagyok elmenni sétálni, lemérni egy méretet. Vagy csak inni, pedig még bírtam volna, de kellett mozdulni! 

Elhatároztam, hogy az alapot meghordom építési törmelékkel, majd nylon-nal beborítom, majd visszateszem az ép betonkockákat, majd kibetonozom. 1,5- 2 méterenként hagyok dilatációs csíkokat. Eleinte hajlottam, hogy mindezeket kihagyjam, de úgy gondolom, hogy jó lesz ez így is.  Bárhogyan döntök jó lesz, ha idő előtt tönkremenne, akkor kapok egy új lehetőséget, hogy jobbat, szebbet, maradandóbbat alkossak!

Még egy jó hír! Meg van a bejárati ajtó, hamarosan telepítve lesz! :P

20 talicska föld került kitermelésre, mire felértem!

250 kg szárazbetont használtam fel.

...és kitudja mennyi perc, óra mire elkészült! :)

...nos, végül dilatációs hézagot az elején és a végén hagytam. Jah és a bejárati ajtó!!! :D

Ambiciótól az értelemig

Közeledünk az év végéhez! Kicsit korai, de időszerű egy pillanatra megállni, és végig gondolni honnan indultam, és hová szeretnék érkezni. Az emlékezés mindig a jó pillanataimmal kezdődik...de a sorok között ott van az a "igen,igen, de..." megjegyzés. Nem kevés gyakorlásomba került, hogy az így kezdődő gondolatokat kicseréljem, vagy csak egyszerűen hallgassak. Eleinte figyelmeztettem magam:

"Maradj csendben!". 

2010.-ben kezdtem el gazdálkodni. Nagy lelkesedéssel vetettem bele a munkába, de az elért eredmény, és a minőség nem mindig találkozott. A lelkesedés rapszodikusan változott hol pozitív, hol negatív irányban. A tudás hiánya, az időjárás, a szabadidő mind befolyásolta, hogy mennyi munka került befektetésbe az adott évben, valamint annak milyen eredménye lett. A hit az megmaradt, de keserves út vezetett fel az emelkedőn. 2013.-ban eladtam ezt a tanyát:

és vettem egy másikat:

A tetőt már én építtettem, mivel a pince 2013. nyarán leégett.  

A munka minősége, és mennyisége az évek során hatékonyabb lett. Az ötletelést felváltotta a tervezés. Átfogalmazódott bennem a pénzhez való viszony, például már nem mondok le semmiről. Nem mondom, hogy nincs erre, vagy arra pénzem. Egy kérdésből kezdem el kibontani meg a megoldást. A kulcskérdés pedig a következő: "Hogyan engedhetném meg magamnak? ".

Az évek alatt megváltoztak a gondolataim, az izomzatom, a pincém. A hitem az nem változott! :)

A jövőt illetően tele vagyok elképzelésekkel, az ötleteimet hagyom érni, és nem vagyok rest az új ötletekkel összevetni. Költségvetést számolok, centivel méregetek, vagy csak ülök egy pohár borral a bejárat melletti kanapén, és hosszan  merengve nézem a Somló hegyet. 

Amikor a megoldásokon gondolkodom, mindig azt mondom magamnak új templomot építek!

Új templom épül

Egy olyan kalandba vágtam bele, ami olyan dolgokat hozott felszínre belőle, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Minden egy leégett birtok megvásárlásával kezdődött.

Szóval a leégett pincéról már szóltam, de még számos kérdés nyitva maradt előttem. Mit, hogyan fogok megoldani, miből, meddig, és a kert, meg minden!!! Számtalan kérdéskör, de ez még csak a jéghegy csúcsa. Arra jutottam, hogy én fogom a csúcsfalat falazni. Hívhattam volna segítséget, de nem tettem!
Nincs ezzel baj, mert szép lassan neki feszültem, sokszor elveszítettem a kedvem, nem fog sikerülni, de mindig csak épült, és lassan elkészült.

Olyan jól indult, teli örömmel, viszonylag gyorsan haladtam, amíg el nem fogyott a B38-s falazó....

Az előző csúcsfalból visszabontott kisméretű téglákkal már nehezebb volt látványosat alkotni. Minden csak időkérdése, ennek is vége lett. Szinte hihetetlen, szinte....

Nem sokára megjelentek az áramszolgáltató várva várt munkatársai, és hirtelen, összeállt a folyamat, jött az árokásó gép, és meg lett az árok a földkábelnak.  Anti barátomnak köszönet a közre működéséért!
Számos akadály gördül elém folyamatosan, de megértettem ez idő alatt valamit: A lehetetlen is csak egy lehetőség! Hétfőn éjszakás munka után lefektettem a földkábelt, és este hétig, nagyjából be is takartam.
Ezt követően négy délelőtt alatt visszatemettem, ha esett, ha nem, én mentem s lapátoltam. 

Ekkor értettem, meg hogy szép lassan, hittel, alázattal maradandót lehet építeni. Még nagyon sok minden van előttem, még nem hegesztettem, nem csináltam kaput, még bútorokat kell építenem. Meg szeretnék tanulni oltani, szemezni, szép egészséges gyümölcsöket, zöldségeket szeretnék termeszteni, szeretnék pár tyúkot, egy kakassal, talán egy hosszú szőrű magyar vizsla vigyázza egyszer majd a portát.

Nem csak az idő, és a fáradhatatlan munka teszi  emlékezetessé az ott eltöltött idő, hanem a Somló hegy szép látványa, meg az is, hogy szemüvegemet simán beleástam az árokba, mert persze nem a helyén tartottam...Nah, ez már a múlt! :D

73 m földkábel került a föld alá, a rákötéssel együtt

Még nem látom, hogy hová érkezem, de nincs is rá szükség, hogy mindent lásson, tudjon az ember. Az éjszakában az autó is csak pár métert világít be, még is elérnek az emberek az úti céljukhoz. Ez pontosan  itt is ugyan így van. S ha egyszer felépítem ezt a tanyát, biztos vagyok benne, hogy fogok új célokat találni, új tanulni valókat, új kihívásokat...;)
Hadd osszam meg egyik kedvenc zenekarom linkjét, a címet is tőlük kölcsönöztem:

https://www.youtube.com/watch?v=3G6lgNxXMaU

A gyümölcsfák metszése

A szőlő metszésénél leírtam, hogy ez bizony igen kényes dolog. A gazda kezében a következő évi termés sikere, avagy kudarca. Egy tenyérben a jövő, egy kézben, hogy lesz e, vagy sem. Nagy felelősség! Soha nem metszettem gyümölcsfát. Az új birtok, új kihívásokkal teli! Egy kedves barátomat invitálom az ilyen kényes munkákra...de elfoglaltsága miatt, és jó idő miatt a természet előre haladása okán nekem kellett a metszőollót a kezembe vennem. Ezek a fák igen el voltak szabadulva.

Ez a kép nem a valóságot tükrözi, de érzékelteti a kilátástalanságom netovábbját. Így a metszés végén, annyi gally került a földre, hogy hegyekben áll a portán a zöld hulladék, és ne égessen az emberfia :) !

Nah, neki láttam emberesen, eleinte óvatosabban, majd egyre bátrabban:

Talán jövőre könnyebben megy, kicsit határozottabban, az eredményekről később :P

El szeretném mesélni, hogy kivágtam egy elfajzott barackfát, gondoltam jó lesz alanynak a gyökérzete, és bele oltottam vagy tíz nektarin vesszőt. A sors különös fintora, hogy úgy néz ki, hogy megfogta az ágacskák közül legalább négyet. A történet különössége, hogy január közepén oltottam, és ma ellenőriztem le a kis oltványokat, mind élő, sőt a rügyei kipattanás előtt állnak. Köszönöm az enyhe télnek!!!!

Üzenem az edzőtermekben levegőért kapkodó emberkéknek, hogy ha minőséget akarnak váltani, a friss levegő, és a tartalom meg teszi a hatását! Szép napot mindenkinek!

Haladunk...szép lassan!

A munka megkezdése előtt

Lassan végzünk! Juhhé!

Nagyon ügyesek voltak a srácok!

A végeredmény!

A végeredmény!

Tudom, még nem készült el teljesen,de a sok száz cserép már a helyén.

Köszönöm mindenkinek, aki segített!

A fagykár...

A szívem nehéz, a szavak nem buggyannak a felszínre. Olyannak tűnik, mintha a mocsárban a felszínre törni kívánó gázok. A szándék tiszta, de nem történik cselekvés .

Egyik nap nyugodt szívvel, és lelkiismerettel kimentem a hegyre, a szomszéd néni behívott, és borral kínált. Gondoltam, hogy még sokat  dolgozom a hegyen, mire haza megyek az már nem számít, ezért is kértem fröccsöt. Leültünk, majd általános gazda témákat vetünk elő, egyszerre kibökte...Balázs a pince előtti vágódban a fagy komoly munkát végzett.

Kábultam figyeltem rá, és azt gondoltam ez a természet rendje.

Még nem mértem fel a kárt, de sajnos a kár szembe szökő. Az első vágó kb 3/4 -e elfagyott. Aggódó szívem figyelme a kiskertre fókuszált. (Istenem, annyi munka....)

A pusztítás felmérhetetlen, a krumpli, a bab, a cukkini, a brokkoli, a paradicsom, a kukorica. A lelkemben némi űrrel ültettem 11 tő tököt. Pluszban még cukkinit is fogok ültetni, nem adom fel.

Ez a nagyfokú makacsság, néha átoknak tűnik, de az is lehet, hogy egyszer majd áldás lesz!

A károkat már nem gondolom, hogy felmérem, miért is tenném. A krumpli újra kihajt, a babot újra vetem, a cukkini már a helyén.  Még a kukoricát kell újra vetnem, és paradicsom palántákat kell keresnem valahol...

Szerencsére a szőlőkben szinte sehol nem keletkezett olyan mértékű pusztulás, mint nálam. A szőlőnövény is újra kifog hajtani, csak termésre nem kell számítanom az idén.

A cseresznyevirágzásakor is volt fagykárom, de ez szinte általános volt az országban...nagyon kevés cseresznye lesz az idén. Ezt észre lehet venni majd a piaci árak alakulásában is.