A kerti pottyantós

Bejegyzésem címe is utal, hogy az ember életének egyik kardinális kérdését fogja boncolgatni. Miszerint, hogy azé' nem olyan nagy baj, ha van egy saját tulajdonú mellékhelyiségünk. Már az első pár sornál elakadtam. Azon gondolkodtam el, hogyha saját WC-t építenék miképpen látnék hozzá, és milyen extrákkal ruháznám fel. (Hiszen mégis csak a SAJÁT WC-ről beszélünk.)

Természetesen meghoztam a szükséges kompromisszumaim. Az elkészítendő épület a lehető legolcsóbban kell kihozni. Nah ennél a kérdésnél a tervezés már más dimenzióban emeli a gazda gondolatvilágát.

Ismerek olyan gazdát, aki sokkal olcsóbban megoldotta volna a feladatot, de nekem a hozott anyagból kell dolgoznom. A körülményeket figyelembe véve: nincs áram, nincs szerszám (pl: motorfűrész, dekopírfűrész), és nincs tapasztalat.

A gödör kiásása minden probléma nélkül ment, sőt az oszlopok kimérése, azok lefúrása, és függőbe állítása is. A függőleges megtalálása már azért is volt nagy kihívás, mivel a rendelkezésre álló akácoszlopok nem kimondottan a legegyenesebbek közül akadtak.

Az ajtó is egy használt beltéri ajtó, de a legcsodálatosabb alkotás, mint amit férfi ember valaha is kívánhatott volna magának. Az ajtó keret, valamint az oszlopok beállítása, illetve azok becsapolása az oszlopokba, ez mind a saját munkám gyümölcse. Munkahelyi elfoglaltság miatt két hétig érettek az oszlopok a helyükön, míg ismételten fogást találtam rajta.

Az eredménnyel egy ideig elégedett voltam, de még mindig nem láttam a végét. Több óra vésés, állítgatás, méregetés kikezdte a hitemet, hogy önállóan képes vagyok befejezni. A sors  különös "véletlen"-e, hogy a szomszédom ács, így különlegesebbnél különlegesebb  kérdésekkel bombáztam, míg végül felajánlotta, hogy segít. Nagy dilemma volt bennem. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a múlt iránt érzett mérhetetlen tiszteletem lelki csatát vívott a ma technikájával, és a célszerűség győzött. A gazdának mindig a hatékonyságot, célszerűséget kell szem előtt tartania, hiszen innen vesszük a józan paraszti eszünket.
Hosszú órák kitartó munkája szinte egy-két óra alatt vált köddé, de még így is mérhetetlen örömet éreztem:

A szakember szorgos kezei pillanatok alatt látható eredményeket produkált. Próbáltam ellesni mi is lehet a titka...

Szegeléssel lett "összeütve" az építmény. Kaptam csavarokat is, de az nagyon erőkifejtéssel járt volna, hiszen nincs csavarbehajtóm. Nehéz az idővel versenyt futni!

Már kezd formát alkotni, és másra nem tudtam gondolni, hogy milyen csodálatos ez a Budi! A Kerti pottyantós, a több órai próbálkozásaim, és a percíz hozzáértő kezek között míves darabbá formálódott. Talán azért nem érzek kudarcot, mert bizony az alapokat én csináltam, és a végeredmény tekintetében nem egy lényegtelen fegyvertény.

A belső szerkezet még nem került kialakításra, mivel a tapasztalat hiánya az sugallta nekem, hogy majd lesz valahogy...hát lesz is. El kell mennem még egy 4m hosszú deszkát vásárolnom, hogy az ülő alkalmatosság elkészülhessen.

Az utolsó simítások...legalábbis én azt gondoltam....

Az este ránk köszöntött, így azt már nem tudtam lefényképezni, hogy, hogyan néz ki cseréppel, és az ajtó félfát takaró burkolattal. Amikor hulla fáradtam hazaestem, és lefeküdtem aludni, hálát éreztem!

Még frissítem a bejegyzésem a végeredmény tekintetében...folyt köv.

A fejlődést figyelni, jó érzés

Egy kedves barátommal történő beszélgetéskor szóba került, hogy mi van a kiskerttel? /Nem frissítettem e tárgykörben./ Ez így van, most a beszélgetés után, a mulasztás miatt érzett arcpírtól kimelegedve megosztom veletek a változásokat. 

A jó gazda mindennap megszemléli a terciát. Megfigyeli milyen változások indulnak neki, és azok jók e, avagy sem. Legalábbis az egyik szomszédasszonyom, egy pohárborral a kezében esténként megteszi ezt. Úgy tűnik nekem, mint egy szeánsz. Mindig képben lenni! Nekem sajnos nem mindig sikerül, de olthatatlan lelkesedésem miatt sikerült a fejlődés egy-egy pillanatát a "fekete dobozba" zárnom.

Egy időben nagy szárazság leledzett, és erős késztetés éreztem a kapálás iránt. Ez nem valami perverzió, a gazdának erős érdeke, hogy a talajban kialakult kapillárisokat szét zúzva levegőt keverjen a földrészecskéi közé. Azt a tudást, már korán megismerte az emberiség, hogy a levegő a legjobb hőszigetelő. Ebben az esetben az a cél, hogy a talajban lévő víztartalom, minél több időt töltsön a földben. Kapálás nélkül a gyomnövények is teret nyernek, és a föld is hamar kiszárad.

A kapálás nem túl szórakoztató elfoglaltság, de alázatra nevel. Nem szabad azt hinni, hogy a gazdának minden ingyen van. Persze neki könnyű-mondták- mert van. Amikor megvásároltam a kertet, nagy marhának tartott a környezetem, mert munkát vásároltam. Nem tudom szavakkal megfogalmazni azt az élményt, amikor a saját magam által termelt növényekből készült étellel kínálom a vendégeim.
(egy szőke nős vicc jut az eszembe:
 A vonaton utazik két szőke nő. Az egyik megállónál felszáll, és a kupéjukba ül egy magas , sovány hosszú hajú, szakállas férfi. Odasúgja az egyik a másiknak:
- Te, ez úgy néz ki, mint István a király.
mire a másik: Te hülye, István király már ezer éve meghalt.
A következő megállónál felszáll egy fiatal lány, és a kupéban meglátva a férfit, széles mosollyal üdvözli:
 -Szia István, ezer éve nem láttalak!
Erre oda súgja a másik az egyiknek:- Nah, Ki a Hülye?)

Nem hagynám ki azt az izgalmat sem, amikor kapálás közben az egyik földdarab egy hatalmasat kuttykorékolt. (majd eldobtam a kapát...:-) Meglepettségem nem volt alaptalan, mivel kifordítottam egy békát téli vackából. Figyelmesen megvizsgáltam kellő távolságról, hogy meg van e mind a négy lába, ill. a feje. Szemmel láthatóan mindene megvolt, ezért egy picit megnyugodtam, még pózolt is a kis békakirálylány a fotózáskor.

Egy kapálás előtti képet mutatnék még, mert már a kertiWC a' le pottyantós verzió megépítésére gyűjtöm a képanyagot...

Igyekszem motiválni a környezetem, ezért egy nem rég általam készített fotóval búcsúzom:

Nem a cél, hanem az út ami elvisz addig, ez teszi értelmessé az utazást!

(Jah, és figyelitek, van fény az út végén...)

A sárcsíkúti bográcsos

Minden évben a születésem napja körül, de nem annak alkalmával :), megrendezésre kerül nagyobb baráti társasággal a tavaszköszöntő bogrács elkészítése. A bogrács tartalma mindig változik az adott év benyomásai tekintetében. Nagy izgalommal kezdtem bele a szervezésbe. Az időjárás esősnek ígérkezett, ezért egy olyan helyszínt választottam, amely a rossz időjárási viszonyoknak is meg tud felelni. Sárcsíkút kb 4-5 km-re helyezkedik el légvonalban a tanyámtól. Az a jellegzetessége, hogy a Kab hegy oldalából csordogáló források egyike. A forrás egy völgybe folyik, ahol egy gátat építettek, melynek következtében egy kis tavacska keletkezett.

Az idén kb 8-10 fővel számoltam, és a családommal együtt kb 11-en lehettünk, bele számolva a lurkókat is. A tizennegyedikei hétvégén, pontosan szombaton nagyon együtt álltak a dolgok. Különös "véletlen " folytán nálunk nem esett az eső. Vittem magammal megfelelő mennyiségű tűzifát, és hajszál pontosan annyi is kellett. Az ételből bőségesen jutott mindenkinek, talán kicsit laktatóbbra sikerült, mint a sokéves átlag.

Kezdjük az elején:

 A völgybe bevezető út, jobb oldalon a régi Jókai bánya bejárata

 A völgybe beérve

A völgy

A táj festői, nem győzőm felhívni a környezetem figyelmét, hogy milyen szép helyen élünk. A csodálatomba sajnos egy kis keserűség is vegyül, mivel megtudtam, hogy az ajkai hőerőműben naponta 2000 köbméterfát égetnek el. Most tüntetik el unokáink örökségét. Hadi vonatkozásban, nekem azé' lenne egy két keresetlen szavam a mai honvédő tábornokokhoz is. 

A Sárcsíkútra felérve a pihenő környékén kiválasztottam a tűzrakóhelyet.

 Nem itt :-), hanem a kép bal alsó sarkánál található helyen készítettem a bográcsot.

Ennyi holmit hoztam, így 4-5 alkalommal kellett volna fordulnom, hogy mindent feltudjak cipelni. Igen jól látható a gázpalack, az lett volna a "B" terv az eső megérkezése esetére. A terhet kb 40-50 kilogrammra saccolnám. Az előkészületeket egyedül csináltam meg, és csak egy későbbi időpontra érkeztek meg a vendégek.

A tűzgyújtásáról már csináltam blog bejegyzést, de itt meg lehet nézni, hogyan működik a gyakorlatban.

A tűz elgyújtása után egy ideig annak táplálása volt a feladat, illetve az hogy a már előkészített alapanyagokat, felhasználásra kész állapotba hozhassam. A tűz állapotát stabilnak nyilvánítottam, és a megolvasztott disznózsírra a megfelelő mennyiségű hagymát, fokhagymát beletettem. A dolog pikantériája, hogy találkoztam egyik gazdatársammal, aki adott még egy kis medvehagymát is. (az is belekerült :-)

Az étel még nem készült el, de már majd minden összetevő belekerült.  Nem igazán tudom beazonosítani, de inkább bab gulyának nevezném a szerzeményemet. Úgy készítettem el, mintha pörkölt lenne, csak nem a hús "pörköltem" meg, hanem a zöldséget pároltam egy ideig. Azt illik tudni, hogy a csontokat is belefőztem. (melyeket később kivettem)

A hozzávalók:

kb 1 kg sertés húsos levescsont

kb 1 kg szarvas húsos levescsont

kb 1 kg füstölt csánk

2 kg bab

1 darab disznóláb

1 darab  zeller

1 darab karalábé

3-4 szál sárgarépa

3 darab krumpli

Az étel elkészítésénél nekem fontos volt, hogy sűrű legyen a leves, és egy picit ragadjon. Annyira sikerült a ragadása az ételnek, hogy amikor kihűlt úgy remegett a lé, mint a kocsonya.

Az étel lepróbálása előtt, azé' illik egy kis pálinkát inni. (biztos, ami biztos)

Egyik kedves barátom a családjával

Egyik születésnapi ajándék.

Szemmel láthatóan jól fogyott az étek.

Miután mindennel végeztünk, a tűz is kialudt.

Szerintem a gyermekeim is jól fognak aludni ma. :-)

Ha összegeznem kéne a bográcsozás élményét, akkor elmondhatom, hogy bár minden évben elégedett voltam, az idei év kimagaslóan jó élmény nyújtott. Nem kell ahhoz alkalomnak lenni, hogy az ember a barátaival töltsön egy szép délutánt, ezért ragaszkodom ahhoz, hogy nem szülinapi bulit tartok. Meg kell jegyeznem, hogy azért kaptam ajándékot, és nagyon örültem neki. Kaptam egy jó fajta palack bort, tíz eper tövet, és egy kivi növényt. A mai napon ezek már a helyükre kerülnek, talán a borral várok még egy picit...

A "hirtelen" természet

A bejegyzésem címe is utal, hogy a természetben keresem a hirtelenséget. Jó édesanyám szokta emlegetni:" ... amikor felrobban a természet ..."-ezen gondolat mentén kezdtem el keresni a természetnek azt a pillanatát, amikor iniciál, majd hirtelen térfogat növekedéssel robban.

Találtam rá példát, de ki lehet jelenteni, hogy a figyelmes ember bizony ezt "robbanást" végig figyelemmel kísérheti.

A cseresznyefa virágzásának jelenségével kezdtem. Japánban a cseresznyefa virágzása nemzeti ünnep. Én is hasonló tisztelettel figyelem, hiszem a birtokon van egy gyönyörűséges cseresznyefa.

 1. február vége

 2. március eleje

 3. március közepe

 4. március vége

 5. április eleje

6. április eleje - közepe

Az idén a virágzásra nagy fagyok jöttek. Az Alföldön komoly károkat okozott a hideg. Szerencsémre nálam csak belerágott egy-egy sziromba, de mérhető kárt nem okozott.

7. a barnulást a mínusz fokok okozták

Ennyi kárt kívánok minden gazdának, mint amennyi az én fámon keletkezett. A hideg időjárás, valamint a nagyon várt esős időszak, viszont komoly problémákat is rejteget magában. 

A hűvös időben, illetve a szeles viszonyok között, az én kedvenc munkásaim nem tudnak dolgozni. Kik is az én kedven munkásaim. Bizony...a méhek. Szeretem őket, mert nem kell nekik szólni, hogy meló van, hanem tudják, és jönnek. Szeretem őket, mert nem kell őket noszogatni...dolgozzatok, és szorgalmasak. Szeretem őket, mert a kemény munkájukért nem pénzt fizetek, hanem önzetlen sok nektárt kapnak. Még nem panaszkodtak, hogy fizetés emelést szeretnének. Nem hallottam még halálra szurkált gazdáról sem, aki megtiltotta a méheknek a nektár gyűjtését. Ez egy jó szimbiózis, és ennyire egyszerű! Lehetne tőlük még mit tanulni!

Ez a virágzás viszonylag lassan alakul ki (szerintem), tudok egy ellenpéldát. A vadgesztenye lombba borulása. Nem tudom milyen kapcsolat van köztem, és a vadgesztenye között, de nagyom szeretem ezt a féle fát. A lombba borulása 1-2 nap alatt kiteljesedik. 

Az a benyomásom, mintha mindig is ilyen lett volna. A telet feledteti, és ez a fa, aminek a virágzását gyermeki izgalommal várom. Somogyzsitfa-Szőcsénypuszta településen van egy régi vadászkastély. A kastély körül egy szakmunkás iskola helyezkedik el, ahol volt szerencsém egy évet tanulni, mint favágó.(fakitermelő szakmunkás) Később az élet más területre sodort.

A kastély előtt volt egy nagyon idős vadgesztenyefa, ahol mindig nagyon szerettem időzni. Tisztelettel figyeltem, és hálás voltam a sorsomnak, hogy alatta ülhetek. Szerettem volna lerajzolni, de nem sikerültek a rajzok...abban bízom, hogy lesz alkalmam egyszer  lefotózni, és akkor majd meg tudom mutatni nektek.

Véleményem szerint, ha komolyabban megfigyelném a vadgesztenyefa lombbontását, az sem tűnne olyan nagyon hirtelennek, csak a mai rohanó világban annyira ritkán nézünk ki a fejünkből.

Állj meg, és gyönyörködj a környezetedben, mert Te egy csodálatos országban élsz, és csodálatos emberek vesznek körül! Becsüld a jelent, mert jót jelent!

Ezzel a képpel búcsúzom: Olyan benyomásom támadt, amikor ezt a jelenséget észleltem, mint, amikor a szivárványt felülről lehet látni.

Jah, és még valami izgalmas: