A szívem nehéz, a szavak nem buggyannak a felszínre. Olyannak tűnik, mintha a mocsárban a felszínre törni kívánó gázok. A szándék tiszta, de nem történik cselekvés .
Egyik nap nyugodt szívvel, és lelkiismerettel kimentem a hegyre, a szomszéd néni behívott, és borral kínált. Gondoltam, hogy még sokat dolgozom a hegyen, mire haza megyek az már nem számít, ezért is kértem fröccsöt. Leültünk, majd általános gazda témákat vetünk elő, egyszerre kibökte...Balázs a pince előtti vágódban a fagy komoly munkát végzett.
Kábultam figyeltem rá, és azt gondoltam ez a természet rendje.
Még nem mértem fel a kárt, de sajnos a kár szembe szökő. Az első vágó kb 3/4 -e elfagyott. Aggódó szívem figyelme a kiskertre fókuszált. (Istenem, annyi munka....)
A pusztítás felmérhetetlen, a krumpli, a bab, a cukkini, a brokkoli, a paradicsom, a kukorica. A lelkemben némi űrrel ültettem 11 tő tököt. Pluszban még cukkinit is fogok ültetni, nem adom fel.
Ez a nagyfokú makacsság, néha átoknak tűnik, de az is lehet, hogy egyszer majd áldás lesz!
A károkat már nem gondolom, hogy felmérem, miért is tenném. A krumpli újra kihajt, a babot újra vetem, a cukkini már a helyén. Még a kukoricát kell újra vetnem, és paradicsom palántákat kell keresnem valahol...
Szerencsére a szőlőkben szinte sehol nem keletkezett olyan mértékű pusztulás, mint nálam. A szőlőnövény is újra kifog hajtani, csak termésre nem kell számítanom az idén.
A cseresznyevirágzásakor is volt fagykárom, de ez szinte általános volt az országban...nagyon kevés cseresznye lesz az idén. Ezt észre lehet venni majd a piaci árak alakulásában is.
