Átolvastam a kezdeti tapasztalatokat, és a mostani fejemmel gondolkozva mosolyognom kellett. A sorok között az ijedtséget és a kapkodást láttam. Visszaemlékszem, a tele van a hócipőm...hangulatra, és arra, hogy volt olyan pillanat, amikor nem volt kedvem kimenni, és tenni.
Ma már minden pillanatban koncentrálok. Amikor kimegyek mit kell/kéne elvégeznem. Rájöttem, hogy nagyon sok energiát pazaroltam el olyan gondolatokra, amiken nem tudok változtatni...ezért indulatot váltott ki, vagy haragot.
Mára ezek az pusztító indulatok elillantak, és helyébe építő gondolatok léptek.
"Meg kell próbálni a lehetetlent ahhoz, hogy meg tudd lehetséges e"
- Goethe-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése