Csékút vére

A történelmi borvidéken Csékúton gazdálkodom. Ez az őstelepülés Ajka mellett van kb 5 km-re. Most Ajka-Padragkút településként található, a múlt században bányájáról volt hires. Ma már csak vegetál, de a kertekben minden nap zajlik a munka, még ilyenkor is, amikor a nagy munka a hordókban zajlik. 

Nagyon vártam már hogy hazaérjek, mi vár otthon, mi vár a kertben...ez a várakozás annyira csodálatos. Még nem forrta el magát a bor, ezért kissé zavaros, aki ilyenkor iszik belőle akkor a beszéde is azzá lesz. A szakember azt mondja gázos, az iszákos azt, hogy édes, az asszony azt álmos, de a borász lázas, mert most születik gyermeke, ez annyira bájos!
Az idén a bortermés tekintetében elfogadható. Ha mindent nekem kéne meginnom, akkor sok, ha mindet el kéne adnom kevés.

Az új bor, még kissé zavaros.

           
A fehér bor fantázia neve Csékút könnye..mindenki értse, ahogy, a vörösé Csékút vére:

Az életvirágai

Igen, jogos a feddés, sokáig hallgattam! Csöndben voltam, de nem vakultam meg, és nem süketültem meg, csak éppen elhalkultam. Aki olvasta az előzményeket, az indőnkén némi ismétlést vél felfedezni a gazdálkodás időszakai között. Igen mindennek meg van a maga ideje, de egyik év sem hasonlit a másikhoz. Vagy a napsütéses órák száma, vagy a leesett csapadék miliméter mutatói, de minden folyamatosan változik. Szerintem ez a változás megy végbe bennem is, csak az út eleinte kissé döcögős. 

Az életvirágai

A tavaszi munkák során ugyanúgy átéltem azokat a csodákat, mint minden évben. Az eper csodálatos illata...az idén kb 20 kilót szedtem le, és elmondhatom, hogy a végén, már nem volt őszinte a mosolyom! :D

Aztán a cseresznye, málna, a ribizli, a kajszi, a körte, szilva...most meg a dió, és birsalma. Rengeteg munka, még több öröm. Van három almafám, és nem akarnak teremni, valószinűleg én hibáztam el, a helytelen metszéssel. De majd egyszer megjön, én türelmes vagyok. Addig meg a tanulásé a terep. A kudarc ott kezdődik, ha feladod. A málna dzsemet szivemből ajánlom mindenkinek, Isteni! :)

Minden amihez hozzányúlsz, ha azt szeretettel teszed áldássá válik. Minden, amit teszel, az visz valamerre, és ha megérkezel, megérted, hogy újabb, és újabb feladatok várnak rád. Aki ezt megérti, arra egy csodálatos élet vár! :)

Egy bölcsességgel búcsúzom:

"Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz!" -Mahatma Gandhi

Szép napot mindenkinek!

A dolgok állása

Az idén a tavasz váratott magára, aztán szépen virágba borult minden, és tiszta szivemből örültem, szinte mindennek. Megjött a jó idő, már-már túl jó, mert a szárazság miatt kiválóan kötő cseresznyetermés kezdemények elkezdtek lehullani. Majd megjött a várva várt eső, és majd' egy héten át esett egy folytában, a maradék cseresznyét aggódva kémlelem, mert a maradék megrepedt és lerohadt. Az idén kevés cseresznyém lesz, viszot szépen mutatja magát a birs, noh meg a meggy, az alma, a ribizli, a szőlő, a körte...tovább is van mondjam még?! A gazdának ezért van sok gondolata, mert ha ez nem jön be az egyik, bejön a másik.

Bölcsesség az, amikor ez a kis bagoly tudta, hogy megnézzük, körül járjuk, lefotózzuk, és még sem mozdul. Megvárta az anyukáját!

Birs' vagy nem birs'? Ez itt a kérdés?

Az idén nagy figyelmet szenteltem a fáimnak. Megmetszettem őket kitakarítottam az elszáradt ágakat. A két nagy szilvafának kilátásba helyeztem, hogy egy-egy fiatal szilvafát ültetek közvetlenül melléjük, és hogy lássák nem viccelek kivágtam két barack fát!

Azt figyeltem meg a két öreg szilvafámon, amit még eddig soha, tele volt virággal. Érdekesen vékony szirmú virágokat hoztak alig lehetett meglátni őket a fán. Nem vagyok híve a permetezésnek, de elhatároztam, hogy a szilvákkal kapcsolatban kipróbálom, hátha mégis számit valamit.

Csodálatosan virágzott a meggyfa az idén!

Az idén az almafáimat néztem, metszettem nagy figyelemmel. Szemmel láthatóan a legnagyobb változást a birsalmafám mutatta. Az almák, mind szépen virágoztam, nah de ilyen még nem láttam a birsalmafámon:

Igyekeztem leszorítani, a már öregebb ágakat visszavágtam, és az elszáradtakat kivágtam, egy csodát éltem meg. Virágba borult az egész fa, annyira szép :)

 és a virágok...

 és a virágok...

és a virágok... :)

Az első virágok!

Annyira vártuk már a tavaszt! Csodálatos időnk volt most hétvégén, a hegyoldal munkától, vidámságtól volt hangos. Néha a halk háttézajba belevegyült egy-egy madárhang, hol egy hangos nevetés, nah és persze a monoton kapálógépek zaja. A gyümölcsfák metszését már két hete befejeztem, de a szőlővel csak tegnap végeztünk.

Miután a levélzet lehullott az ősszel, így néz ki a visszamaradt szőlőnövény, görcsösen ragaszkodva a támszerkezetbe.

Visszaemlékszem az első alkalomra, amikor metszettem: Ott álltam a növény előtt, és tanakodtam, megakartam óvni a megnyirbálástól, de azt is tudtam, hogy meg kell csinálni. Ilyen a végeredmény, ha félszáll vesszőre van metszve.

A visszamaradt vesszőket, mifelénk venyigének hívják, lehordom egy kupacba. Több lehetőség kínálkozik a további felhasználáshoz. Az egyik, hogy elégetik, vagy szabadtéren, vagy a kazánban. A szőlővesszőnek igen jó a fűtőértéke. Vagy komposztálják őket, mivel nagy mennyiségről van szó, lehetséges megcsinálni, csak idő- és helyigényes művelet. A hobby-gazdaságok a venyigét egyszerűen elégeti. A paraszti gondolkodás hatékonyságra, célszerűségre törekszik:

 Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak. Ami nem jó az állatnak az jó lesz a földnek. Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek. Ami nem jó a tűznek, az még később másra jó lehet.

Miután a levágott vesszők kikerültek a sorokból, megkezdődik az év első permetezése, a lemosó permetezés. A sebeket rézzel kell lezárni, a bogarak petéit a kén pusztítja el, azok amik túl élik, azokra olajat kell felvinni az gázolja meg a kikelésüket. Ma már vannak komplexszerek, melyek keverve léteznek, így egyszerre fellehet vinni a kultúrnövényre.

Ha végére érek a sok mindennek a következő témám a veteményes kert lesz, az már biztos :).

Szép napot mindenkinek! :)

Itt van a tavasz...

Egyik nap elmentem kisebbik leánykámért az iskolába, és ezt a feliratot olvastam a faliújságon: "Itt van a tavasz..." Annyira örültem, mert én is így látom, újra elkezdődik az év nagy munkái, az örökös küzdés az idővel, a sok energia, a viharos szél, napsütés, vagy éppen az eső, a hideg, vagy a meleg, de a cél ugyanaz, a mai célokat elérni...

Lassan végzek a gyümölcsfák metszésével, a hideg velem van, mivel nem pattannak ki a rügyek, így a lemosó permetezést megtudom még időben csinálni. Ebben az évben oltottam először nyári almába, egy ismeretlen régi fajtájú nyári almát, és a vilmos körtémbe, vajkörtét. Izgatottam figyelem a beoltott rügyek alakulását. kitudja még sikerülhet is :D

A fárasztó munkák közben néha megpihenek, és ilyenkor a  nárciszokban gyönyörködöm, majd jönnek a tulipánok, és a többi!

A sár királysága

A minap kimentem autóval a birtokra, és nem tudtam fel menni a birtok feléig sem, nagyon nehezen tudok megfordulni, de nyögve nyelve azé' sikerül. Nagy örömömre minden alkalommal feltudok hajtani a birtokra, mivel azt már időjárás mentesítettem. Már márciust írunk, de még mindig a  sár az Úr! A tél folyamán csak néha volt alkalmam a macskák etetése, és a madarak etetésére odafigyeltem.

Ugyanolyan türelmetlenséggel várom a tavaszt, mint mindenki más, Igaz ez nyáron készült Anna lányomról, a kép témája talán az unalom lehetne. Nekem még is az üres várakozásra emlékeztet. Mikor lesz  már itt a tavasz.. Ma a Bogival meglátogattuk a születésére ültetett fát, akkor láttam, hogy egy-egy bokor lombot bontott! :)

Ez az én mesém...

Ma is kimentem a birtokra, ahogyan mindig, amikor van egy pici szabadidőm. Az eső esik, a pincébe begyújtottam, ahogyan melegedett a kályha feltettem egy teát. Ott ültem és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak...mit kéne csinálni, hát lekentem a a virágládákat diófapáccal.

Megszáradnak, majd pirosra lefestem az abroncsokat, nagyon szép lesz.

Miután megcsináltam az jutott az eszembe, hogy miért kell mindig csinálni valamit, ezért visszatértem a régi álmaimhoz...és elkezdtem mesélni, magamnak, hogy mit szeretnék, s hogyan.

Mindig szerettem volna méhészkedni, már három éve rágódom, vajon megtudom tanulni.
Ilyenkor mosolygok magamon, három évvel ezelőtt 200 m nem tudtam lefutni, az idén áprilisban a Velencei tavat /28 km/ szeretném körbe futni (születésnapomra meglepem magam:) .

Szóval az idén egy újabb fejezet nyílik a gazdaságomban, és ahogyan tovább fűzöm a sorokat a mesémben, egy újabb képet látok magam előtt, egy méhest.

Ugyan a természet ezt a birtokot elfoglalta, de ami a hernyónak a vég, az a mesternek a kezdet! :)

Szóval a panelgyermekének is van esélye, hogy felébredjen, és meglássa a szépet, a jót. A munkában értelmet, egy kidőlt fában az életet. 

A kilátás festői, igaz a területben a sok fantázia mellett rengeteg munka is van még :) 

A méhesből a birtokom!

Ezt a pusztulatot látva van valami ebben a helyben, ami mégis magával ragad. Amikor megláttam, az volt a benyomásom, hogy egész nap elücsörögnék ezen a helyen, és csak nézelődnék, nézném a tájat. Megjelentek a lelki szemeim előtt egy kutya pár. A drótszőrű magyar vizsla pár, ott fekszenek körülöttem, néha kíváncsian  felnéznek, majd visszaeresztik büszke fejük, minden a legnagyobb rendben! Nincs semmi baj!

Számítok rá, hogy ez a mese nem sokára a valóság lesz. Ennek a mesének egyszerű a tanulsága, merni kell nagyot álmodni!

Egyik kedvencemtől : Ez a mi mesénk...
https://www.youtube.com/watch?v=1lCMIf-jFKQ&index=6&list=PL7GPyllD2bq9QwMJ0W76NRfyiVMwKU41T

Bájoló

Sokszor kapom azon magam, hogy mosolyogva, magamban kuncogva tervezgetem, hogy mit hová csinálnék, milyen változtatásokat tervezek. olyan ez, mint egy soha véget nem érő játék. Olyan ez, mint Radnóti Miklósnak ez az aprócska verse, ami teli van játékkal, még azon a sötét órán is.

Játszani jó dolog, igaz a felnőttek játékai már nagyon komolyak, és éppen csak elfelejtik élvezni azt, csakis az a fontos hol vette, s mennyiért!

A héten kimentem a birtokra, és első dolgom volt megölelni a szilvafákat. Megköszöntem nekik, hogy itt vannak, és elmondtam nekik, ha ebben az éveben sem lesz termés nem messze a közelükbe fogok ültetni egy fiatal szilvafát...és így tettem a cseresznyefával is. Úgy gondolom, hogy ezek az idős, beteg gyümölcsfák, most nem kezdenek hirtelen termőre fordulni. Ahhoz, hogy el tudjam engedni őket, ahhoz ez igenis fontos mozzanat volt. A változás mindig nehéz...

Engedjék meg, hogy a fenti versnek egy megzenésített változatát megmutassam egyik kedvencemtől:

https://www.youtube.com/watch?v=TKAuXOlE--A

Gyakran kimegyek, egy öreg hordóból virágtartót készítek. Szándékom szerint még egy hordót felhasználok, és reményeim szerint a két virágtartó valaki más kertjét díszíti majd.

Az abroncsot átfúrtam, majd csavarral rögzítettem.  

Amikor minden dongét hozzáfogattam az abroncshoz, utána ketté fűrészeltem. (kézi fűrésszel)

Amikor ketté vált, egy pofás darázsfészket találtam benne. :D Milyen szerencse, hogy tél van :P

A farészt diófa páccal, a fémrészeket pedig pirosra festem le...szép lesz!